Közvélemény - kutatás

Sziasztok! Ma nem részt hoztam ( az holnap vagy holnapután lesz), hanem mint már a címből is kiderül közvélemény - kutatás.

Az kérdeztem tőletek, hogy szeretnétek-e olvasni tőlem egy NEM Tokio Hotellel kapcsolatos blogot.

Bővebben:

A blog ugyanúgy történteket dolgozna fel, csak nem a bandával kapcsolatban. Ennek az a magyarázata, hogy szeretnék egy ( több) saját karakteres történetet írni. A kérdést azért tettem fel nektek, hogy megtudjam, érdemes- e belevágnom. Gondlom minden blog író társam úgy van a dologgal, hogyha nincs olvasója akkor felesleges írnia. Ha nincs rá érdeklődő, akkor nem fektetem bele az energiámat és az időmet sem; de nagyon szívesen írnák egy ilyet. 

A szavazással kapcsolatban: 

1.  A közvélemény - kutatás ettől a bejegyzéstől számított 7 napig azaz EGY HÉTIG tart. Ezalatt remélem annyi szavazat összegyűlik amiből egyértelműen meg tudom állapítani, hogy szeretnétek vagy sem. Amennyiben nem gyűlik össze, a szavazást meghosszabbítom KÉT HÉTRE.
2. A szavazáson csak EGY gombot lehet megnyomni, nem állítottam be a több válasz lehetőségét. 
3. Figyelem: A másik két blogot NEM zárnám be a saját karakteres blog miatt. A történetek ugyanúgy, ugyanolyan rendszeresen és aktivitással folytatódnak ahogy eddig.   

A a leendő blogban található első történet, nagy vonalakban:

Egy határozott, maximalista nőről szól ,aki nem is gondolja, hogy mi sülhet ki egy nyaralásból amit eredetileg nem is akart. Mire észbe kap nemcsak, hogy meghódították az elvált nő szívét,de már nagyon fontos döntésekbe is beleegyezett. Hogy hogyan tovább? Ki ez a titokzatos nő és férfi? Miért éppen ott és akkor? Mindenre választ kaphatok, hogy ha a szavazáson az IGEN gombra kattintotok.

 *******************************************************************************

Hát ennyi lenne mára a bejegyzés és őszintén remélem ,hogy felkeltettem az érdeklődéseteket a "blog" iránt. 

Az Apabőrbe bújt rocksztár következő részét holnap vagy holnapután hozom. Addig is jó nyári szünetet, a még csak most érettségizőknek pedig sok sikert! :)

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a történet 29.részét is amiben már Jessie majdnem kitálal Billnek az igazságról. Figyelem:  innen a történet BILL szemszögéből fog íródni!!! Jó olvasást hozzá! :)

29.: Mond már!

*Bill szemszöge*

Reggel korán felkeltem, hiszen ma megyek a barátnőmhöz és állítása szerint valami fontosat fog velem közölni. Remélem nem olyan dologra gondolt ami valójában nem is lényeges.

Már hónapok óta együtt voltunk és gondolom nem most szeretné közölni velem hogy ő valójában férjnél van. Ebben az esetben én halott ember vagyok az száz.

Mikor végre valahára kicsit lenyugodtam lejött a bátyám a konyhába és hát igen csak kómás feje volt, ami elárulta, hogy most kelt fel. Elmondtam neki, hogy Jessie mit szeretne és hát,hogy őszintelegyek Tom is elég furcsán nézett rám.

Igaz csak sohoppingolni és ebédelni megyünk Jessie-vel, szeretnék jól kinézni, és ennek érdekében célba is vettem a fürdőt. Gyorsan megborotválkoztam és már mentem is a virágoshoz, meg egy kisebb cukrászdába. 

Mikor mindennel kész voltam már csak a zuhanyozás volt hátra amivel még ráértem ledőltem a kanapéra és csak bámultam a mennyezetet mintha olyan érdekes volna a látványa.

-         David szólt, hogy most már ideje lenne megint stúdióba menni,mert állítása szerint ki fogunk esni a gyakorlatból. – ijesztett meg Tom

-         Jézusom! Tom nem tudnál ennél hangosabban közelíteni felém? Azt akarod, hogy 36 évesen szívrohamot kapjak miattad? – nevettem ijedten

-         Bocs,csak gondoltam szólok. – hát ez szép még ő is kinevetett

-         Oké, majd bemegyünk ha lesz időnk. 29 év zeni tapasztalat áll mögöttem,csak nem felejtek el énekelni ennyi év után. – mondtam komolyan

-         Jó én nem vitatkozom veled,én csak átadtam amit David mondott. Egyébként én is ezt mondtam neki. Ja és hozzátette, hogy jó lenne ha még ezen a héten be tudnánk menni.

-         Rendben,de nekem ma nem jó és val’szeg holnap sem. Nem érek rá mindennap a próbaterembe rohangálni!

-         Oké, de azért Davidot is megértheted, feltehetőleg ezt tőle is számon kérik. – védte meg

-         Mármint mit? – kérdeztem

-         Hogy mit csinálunk. Valószínűnek tartom,hogy nem azért kapja fizetését és nem azért ő a menedzserünk mert nincs más. Nem kéne a „felsőbb” embereket felbosszantani azzal, hogy nem járunk be. – mondta bölcsen

-         Igazad van,de végre van valakim és ezt nem akarom elcseszni! Na megyek és készülődök a randira.

-         Oké öcsé, és vigyázz magadra! – mosolygott rám

Kényelmes tempóban lezuhanyoztam majd megszárítottam a hajamat és be is lőttem azt. Magamra fújtam a legjobb parfümömet és kerestem egy tuti szerkót magamnak. Igaz a shoppingolás közben majd le kell vennem nem is egyszer,de akkor is.

Hamarosan elindultam a megbeszélt helyre és vártam….

Már vagy fél órája a parkolóban voltam és Jessie még mindig nem ért ide. Mi tarthat ennyi ideig? Még várok egy fél órát aztán hazamegyek ha nem jön.

Miközben gondolkodtam nem is vettem észre, hogy valaki beszáll mellém.

-         Jobban is figyelhetnél, hogy ki száll be az autódba! – korholt le a barátnőm

-         Hol az Istenbe voltál? – kérdeztem ingerülten

-         Bill most miért vagy ilyen mérges? Nem történt semmi! – mosolygott

-         Jessie, ez nem így működik! Ha délután egy órára van megbeszélve a randink akkor talán nem háromnegyed kettőkor érek oda. Ha késel legalább telefonálhattál volna, hogy nemsokára jössz! Tudod, hogy aggódtam érted? – ideges voltam egy kicsit

-         Bocs, hogy késtem,nem néztem az időt.  –sütötte le a szemét

-         Semmi baj, én is bocsánatot kérek, hogy így neked rontottam. Ne haragudj! Na de akartál valamit mondani! – tértem a lényegre

-         Igen azt, hogy…….. Bill az a helyzet, hogy…bocs- csörrent meg a telefonja

-         Mond már! – akadtam ki, amikor letette a telefont

-         Az van, hogy…..Bill ez nekem nehéz elmondanom,de……….

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Tudom elég régen volt már rész, de most meghoztam,amiben már egy kicsit közelebb kerülünk Jessie titkához... Jó olvasást hozzá! :D

28.: Hónapok

Lassan eljött a nyár,ami azt jelentette,hogy szeptembertől a gyerekeim középiskolásak lesznek. Nem mondom,hogy nem féltem őket mert nyilván minden szülő félti a gyerekeit.

A nyár nekem azt is jelentette,hogy Chris és Charlotte nem lesznek itthon az idő nagy részében; táborozni mennek.

-         Akkor megvan mindenetek?- kérdeztem a tábor előtti este

-         Igen,de akárhányszor kérdezed meg ez nem fog változni. – Chris

-         Csak biztosra megyek,nem akarom,hogy utána telefonálgassatok haza,hogy itthon maradt valami. – mondtam

-         Sminkkészlet megvan, teló’ megvan, fényképezőgép megvan, ruhák megvannak. –sorolta Charlotte

-         Hugi,nem költözünk sehova,csak egy táborba megyünk!- nevetett a fiam

-         De ezek a legfontosabb kellékei egy lánynak! – vágott vissza

-         Inkább erre nem reagálok! – nevetett Chris

-         Most tetted meg! – mosolygott a lányom

-         Ajj…

Miután vége volt ennek a kis incidensnek,mentünk aludni,mert már elég későre járt.

Reggel hatkor keltem fel,mivel enni is kellene a gyerekeknek, és oda is kell érni a táborba.

-         Jó reggelt. – köszönt Bill vidáman

-         Szia öcsi, hova mész?

-         Csak zuhanyozni. A felső fürdő szabad lesz. – mosolygott

-         Oké…

Az ikreim nemsokára kijöttek kómásan a szobájukból és kezdetlét vette, a kómás futkározás mindenfelé a házban.

Fél nyolckor sikerült elindulni otthonról,így épp, hogy nem késtünk el.

-         Vigyázzatok magatokra és jó utat, ja és hívjatok bármi van, naponta legalább kettő telefon hívás! NEM SMS! – búcsúztam el  tőlük

-         Apa! – szólt rám Charlotte

-         Nem,semmi apa! Tudni akarom, hogy jól vagytok-e. Ez nem bűn. – mondtam komolyan

-         Oké,de most megyünk. – mondta Chris

-         Rendben,akkor jó utat. – integettem nekik

Billel hazamentünk és csináltunk magunknak egy hatalmas adag kaját,majd egy sörrel a kezünkben elterültünk a kanapén. Jó,hogy végre nincsenek itthon az ikreim,de egyben hiányoznak is. Hiányzik az a nyüzsgés amit már megszoktam 14 év alatt. Most az egész házban csönd uralkodik csak a TV hangját lehet hallani meg azt ha mi beszélünk egymással.

-         Bill, mi van azzal a lánnyal akit nemrég ismertél meg? -  kérdeztem hirtelen

-           Jessie-vel?

-         Aha

-         Semmi,meg vagyunk,de még mindig érzem azt a titokzatosságot rajta.

Még jó sokáig beszélgettünk,de neki el kellett mennie aludni mert állítása szerint fáradt volt,de én tudom,hogy nem csak az volta baja.

Másnap reggel ő már ébren volt amikor én kimentem a konyhába. Mondta,hogy ma mennie kell Jessie-hez ezért kelt korán. Azt is megosztotta velem az öcsém, hogy a lány valami fontosat akar közölni Billel. De vajon mi lehet az? 

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a 27. rész is, amiben a gyerekek elég hevesen tiltakoznak egy bizonyos dolog ellen. Jó olvasást hozzá! :)

  27.:  A mi döntésünk egyértelmű nem

A bandában már csak nekünk nincs feleségünk. Gustavnak is egy gyönyörű felesége, két nem is olyan kicsi lánya, Georgnak is egy fia és egy lánya, nekem ikreim, Billnek barátnője. 38 évesen már ideje lenne megnősülnöm, de az a helyzet, hogy barátnőm sincs, illetve csak kialakulóban van egy kapcsolatom.

-         Apa, mi úgy tudjuk Charlotte-tal, hogy van barátnőd. – közölte Chris

-         Igen van. És? – válaszoltam két falat kaja közt

-         Erről mi miért nem tudunk? – érdeklődött Charlotte

-         Mert nem rátok tartozik?- kérdeztem vissza

-         De igen, mert ez a mi életünkre is befolyással lehet. -  válaszolt Chris

-         Akkor terveztem elmondani, ha komolyabb lesz a kapcsolatom a lánnyal, addig fölöslegesnek tartom. Különben is miért vájkáltok a magánéletemben?

-         Mert ez ránk is tartozik. – erősködött Charlotte

-         Nem, ez nem a ti dolgotok. A jövőben legyetek szívesek ne az én életemben vájkáljatok hanem a sajátotokban. Köszönöm.

-         De a mi döntésünk egyértelmű: nem akarunk mostoha anyát!!!! – mondták egyszerre

-         Azt nem ti fogjátok eldönteni! – adtam a választ.

A „veszekedés” után felmentek a szobájukba és egész nap nem lehetett látni őket.

Billel is beszéltem erről a reggel történt dologról és ő is az én pártomon áll.

Később Bill bejelentette, hogy elmegy Jessie-hez és valószínűleg ott is fog aludni, úgyhogy én egyedül maradok a gyerekekkel.

Az öcsém másnap reggel ért haza, így nem volt különösebb dolgom,csak egy kis mosogatás.

Ma jön át hozzám Angela a barátnőm. Tudom, hogy a gyerekek ki akarnak vele cseszni így, nem tervezem ,hogy sokáig itt maradunk.

Mikor Angela megérkezett láttam, hogy Chris-ék összesúgtak, és ebből gyanítottam, hogy nem lesz jó vége a dolgoknak.

-         Ülj csak le nyugodtan, hozok valamit inni. – mondtam a nappaliba érve

-         Oké, Tom….. ÚRISTEN!!! – sikított fel Angela

-         Mi a baj? – mentem vissza a nappaliba

-         Nézd a fiad kezét! – mondta teljesen lesápadva

-         Mit csináltál? Tiszta vér az egész! – döbbentem le

-         Nem tudom, borotválkozni akartam és megcsúszott a kezemben és utána nyúltam. – válaszolt

-         Charlotte! – ordítottam el magam

-         Igen, miben segítsek? – kérdezte ártatlanul, nekem pedig azonnal leesett, hogy direkt csinálták az egészet

-          Hozz törölközőt és az egészségügyi dobozt ami a fürdőben van a tükör mögötti szekrényben. -  utasítottam

-         Én segíthetek valamiben? – kérdezte Angela

-         Nem, nem kell ülj csak le. Mindjárt ellátom ezt a kétbalkezes fiamat. – mondtam

-         Ááááá pfffúj! Ez undorító! – kiabált Charlotte

-         Mi van már megint? – kérdeztem egyre ingerültebben

-         Chris hatalmas pókja kiszabadult az akváriumból!- válaszolt

-         Ajj, anyám. – sóhajtottam

-         Tom, az lesz a legjobb ha én most elmegyek! Látom, hogy ma nem vagytok igazán formában. – mondta Angela

-         Ne, ne menj el, mindjárt megoldok mindent! – kérleltem

Angelát nem kellett többet kérlelnem a maradásért, mert azonnal elment. Én ott maradtam a fiammal akinek a kezéből ömlött a vér, és a lányommal aki megijedt egy póktól.

-         Gratulálok! Nagyon szép, sőt bámulatos jelenetet rendeztetek! Komolyan mondom Oscar díjat kellene nektek adni ezekért az alakításokért! – mondtam gúnyosan

-         De mi nem csináltunk semmit! – válaszoltak

-         Nem hát….. Mit csináltál a kezeddel különben?

-         Elvágtam borotvával. – jelentette ki Chris

-         Fiam, tudod, hogy el is vérezhettél volna? Egy ilyet nem könnyű elállítani. Nem vagy normális! Sőt egyikőtök sem az! Felfogtátok, hogy mit műveltek? Gondolom nem. Chris komoly bajod is lehetett volna ebből!

Miután kioktattam őket felhívtam Angelát, hogy bocsánatot kérjek a gyerekeim viselkedéséért, de végül szakítottunk.

Megint ott tartok ahol 14 éve, tehát sehol…

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a 26.részt is, amiben Bill randiáról lesz szó. Jó olvasás hozzá! :)

26.:  Ki lehet ő?

Reggel amikor felkeltem még csöndes volt a ház. Tekintve,hogy szombat volt, úgy gondoltam, hogy még mindenki alszik csak én keltem fel ilyen korán.

Mára nem terveztem semmit csak, hogy lemegyek a konditerembe meg futok egy kicsit. Tervemhez hűen el is indultam egy üveg ásványvízzel a kezembe amit még tegnap este raktam be a hűtőbe, amikor a fiam jött velem szembe.

-         Hát te?  - lepődtem meg

-         Futni voltam,de kiírtam a szobaajtómra. Minden szombaton és vasárnap megyek. Pénteken pedig konditerembe vagyok. – válaszolt

-         És én erről miért nem tudok? – kérdeztem

-         Mondtam csak te nem figyeltél rám valószínűleg. – mondta

-         Jó,de legközelebb szólj.

-         De te hova mész? – kérdezett vissza

-         Futni! Majd konditerembe. – furcsán nézett rám mikor ezeket kimondtam

-         Felőlem. – vont vállat

Miután letudtuk ezt a kis beszélgetést mind a ketten indultunk a magunk dolgára.

Úgy terveztem, hogy csak egy kis laza kocogás lesz,de ennek ellenére elég sokat futottam. Mikor hazaértem már mindenki fenn volt és csodálkozva néztek rám.

-         Most mi van? 36 évesen nem mehetek el kocogni? –kérdeztem

-         Nyugodtan de, ennyit? Reggel hétkor elmentél és most tíz óra van. Hol a jó Istenben voltál? Körbe futottad a várost? – nevetett Chris

-         Nem,csak jól esett futni így a tervezettnél kicsit tovább kocogtam.

-         Na jó, eddig én voltam a bébiszitter de mint tegnap mondtam nekem dolgom van. Nem akarom lekésni a randit. – Bill

-         De az nem este lesz? – kérdeztem

-         Sok dolgom van,tegnap mondtam, hogy el kell mennem még egy csomó helyre és nem fogok végezni estére. Ha nem érek oda időben meg sem fogom ismerni személyesen a lányt. – mondta komolyan    

Miután elmentem zuhanyozni, megreggeliztem és úgy éreztem, hogy tele vagyok energiával. Nem tudom,hogy mitől jött ez a hirtelen energia bomba, de biztos jól jön majd. Később a másik tervem szerint lementem a konditerembe és jól elfáradtam ott. 

Mikor hazaértem a hűtőn találtam egy kis üzenetet Billtől:

„Elmentem a randira, nem tudom mikor jövök, lehet, hogy csak holnap. Pizza van a hűtőben, Chris-nek el kellett mennie a barátnőjéhez, Charlotte szintén egy barátnőjénél van, azt mondták, hogy nem tudják mikor érkeznek haza. Vigyázz magadra. Bill”

Igaz még csak kora délután volt úgy döntöttem, hogy felhívom Gustavékat, hogy jöjjenek át bulizni vagy filmet nézni. 10 perc múlva csengettek.

-         Sziasztok! – köszöntem Gustavnak és Georgnak

-         Mi van, mindenki itt hagyott? – nevettek

-         Ne is mond! Na mit csináljunk? Van pia, DVD, popcorn, cola……

-         BULI!  - kiáltották egyszerre

-         OKÉ! – kiabáltam vissza

                                                        *Bill szemszöge*

Remélem szereti a rózsát. Izgulok, hogy most mi lesz, hiszen a bandában már mindenkinek van családja csak nekem nincs. Lassan itt az ideje, hogy elgondolkodjak rajta. Na de itt is van a lány.

-         Szia! – köszöntünk egymásnak

-         Jessie vagyok. – mutatkozott be

-         Bill. –mosolyogtam rá

A randin minden simán ment, nem gondoltam volna, hogy a dolgok ennyire egyszerűek lesznek. Sajnos egész idő alatt ott motoszkált bennem valami; mintha már láttam volna valahol ezt a lányt.

~ Na jó, Bill, állítsd le magad biztosan összekevered valakivel,  hiszen annyi lánnyal találkoztál már, biztosan csak egy rajongó, vagy csak volt. Nyugi Bill, nincs semmi gond, csak összetéveszteted valakivel, nem ismered, soha nem láttad őt. ~ nyugtattam magam

-         Mi baj? – kérdezte

-         Semmi,csak mintha láttalak volna már valamikor, de gondolom csak összekevertelek egy másik lánnyal. A munkám során sok női arcot láttam és meglehet, hogy hasonlítasz valamelyikre. Én sem emlékezhetek mindenre nem? -  vallottam be

-         Akkor jó, azt hittem, hogy gond van,mert percek óta csak bámultál magad elé. – mosolygott,de láttam, hogy valami mintha megrémítette volna, de nem tudom mi.

-         Nem,nincs semmi. – biztosítottam

A randi alatt még sokat beszélgettünk, de valahogy éreztem, hogy nem nagyon akar magáról beszélni,de nem kérdeztem rá, hogy miért nem.

-         És mond csak van családod? – kérdezte

-         Nincs,csak a bátyámnak van két gyereke.  – válaszoltam őszintén

-         Akkor gondolom, hogy teljesen boldog.  – nevetett

-         Hát, nem tudom, egyre több velük a gond, most nyolcadikosok és már nagynak érzik magukat, Tom, a bátyám pedig egyedül van velük, na meg én akire nem hallgatnak,mert szerintük én csak a jó fej nagybácsi vagyok. – mondtam

-         Tom elvált? – döbbent meg

-         Nem, sosem volt nős, a gyerekek anyja 14 éve meghalt, így Tomra maradt mindkét gyerek.

-         Ez szörnyű…..

-         Igen az,de ebbe nem szeretnék bele menni.  – mondtam ,hogy végre lezárhassuk ezt a fejezetét a beszélgetésnek. Nem szerettem erről mesélni idegeneknek, de mégsem mondhattam azt, hogy minden oké.

-         Érthető és bocs, hogy felhoztam. – szabadkozott

-         Semmi gond, de most mesélj magadról. – kérem tőle

-         Öhm….. mire vagy kíváncsi?  - ez jó lehetőség kikérdezni mindenről

Sokat beszélgettünk,de  még a randi végén is láttam rajta, hogy valami nagyon nyomasztja és bántja, de nem akarja elmondani, hogy mi az. Mintha félne attól, hogy valami olyan derül ki amit nem akar a nyilvánosságra hozni. 

                                                            *Tom szemszöge*

-         Milyen volt a randi? –kérdeztem reggel Billt

-         Jó, szuper, fantasztikus. – mondta mosolyogva

-         Akkor összejöttetek?

-         Aha, holnap fogunk találkozni,mert ma valami dolga van.

-         Akkor mi a baj?

-         Az, hogy olyan titokzatos, vagy mintha lenne egy olyan dolog az életében amit nem akarna elmondani nekem, amikor a családjáról kérdeztem alig mondott pár szót. Nem értem, én nyíltan beszéltem neki mindenről,de ő nem. Félek, hogy valami bajba keveredett. Ami a legdurvább valahol már láttam a randi előtt az tuti, és nem az utcán. Nem emlékszem rá pontosan, hogy ki ő, de tuti, hogy nem egyszer találkoztam vele régen. De vajon ki lehet ő?