Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a 10. részt is, remélem tetszeni fog. Jó olvasást ! :)

10. Otthon,édes otthon

A reggel megint vizittel kezdődött,ahogy már megszoktam. Most is kint várakoztam,így volt időm gondolkodni. A fejemben összeszámoltam,összegeztem,hogy mennyi dolgom van otthon. A két kis csöppség szobáját még ki kell festeni,be kell rendezni,Billt kell ápolni,mert nem akarom,hogy megerőltesse magát és valami probléma legyen ebből. Hát mit ne mondjak,jól összejöttek a dolgok. Ráadásul a házat is rendbe kéne rakni,mert elég nagy a felfordulás a kicsik miatt. A gondolat menetemből a doktor szakított ki:

-         A testvére kitűnő állapotban van,így vizit után vissza jövök hozzá és megvizsgálom,jobban mint eddig. Ha minden jól megy hazamehetnek. Ha nincs belső vérzése akkor már nyert ügyünk van.

-         Rendben,addig mit csináljunk? Mennyi idő múlva jön?

-         Semmiképpen ne erőlködjön a fiú,és még ne pakoljanak,mert még nem biztos,hogy elhagyhatják a kórházat. KB egy fél óra múlva itt vagyok újra.

-         Jó,várjuk magát.

Majd bementem Billhez,aki most is az ágyban feküdt és olvasott.

-         Na mit olvasol öcsi?

-         Képzeld benn vagy az újságban. Találgatják,hogy milyen kisbabákkal járkálsz te mostanában.

-         Hat találgassanak,egyelőre semmi közük hozzá. Majd megtudják.

Majd utána nem sokkal jött is az orvos ahogy megígérte. Most nekem sem kellett kimennem,mert ez nem vizit. Így ott ültem a helyem és néztem,hogy mit csinál az öcsémmel a doki. Hát mondhatom nem volt valami szép látvány,láttam Billen,hogy néha fáj neki,hogy hozzá ér egy kicsit durvábban. 20 perc elteltével a doki végre felegyenesedett és:

-         Mindent rendben találtam,semmi komplikáció nem lépett fel,nincs belső vérzés sem. Megírom a záró jelentést és haza mehetnek. DE: semmi erőlködés,mivel még felszakadhat a seb,hiába nincs már ott a varrás,nem szabad idegeskednie mert ez is gátolja felépülésben. Nagyon sokat kell piheni,de nem szabad egész nap ágyban lenni és nem kell kiszolgálni mindennel. A éhes vagy szomjas ne vigyenek neki,majd ő. Kell egy kis mozgás. Látom,hogy szokott konditerembe járni,ezt most is ajánlom,de ne a legnehezebb gyakorlatokkal. Egy laza kocogás egy kis súlyemelés kezdetben megteszi. Később,mivel most még a hasi rész gyenge,lehet csinálni has izom gyakorlatokat. De mindent csak módjával,semmit ne erőltessen azzal csak ront a helyzeten. 

-         Akkor mi pakoljunk össze Tom.

-         Oké.

Majd kiment az orvos,mi elkezdtük becsomagolni Bill holmiját,majd az enyémet.

-         Bill te ne erőlködj majd én felteszem az ágyra a bőröndöket te pedig tűrd bele a ruhákat.

-         Sok van?

-         Nincs, csak a legfontosabbakat hoztam be. Nem akartam visszafelé annyit cipelni.

-         Jó,úgy látom kettő sport táska a te bőröndöd. XD

-         Aha. Nekem már ez is bőrönd na!

-         Nekem mennyi cuccom van?

-         Tusfürdő,hajkefe vagy mi a jó élet az,szemcerka, tükör,alapozó,szájfény,dezo, 10 póló és nadrág és fehérnemű. Más asszem nincs. Ja meg törülközők.

-         Jó akkor látom mindezt egy sport táskában és egy kézitáskában hoztad be nekem,így akkor külön tudjuk osztani. A sminket rakjuk a kézibe meg az ilyeneket,a tied is befér ide. A ruhákat a másikba.

10 perc múlva kész is voltunk mindenféle pakolással. A doktorúr is hamarosan megjött a záró jelentéssel,így mehettünk is.

-         Most haza? –Bill

-         Aha. Miért hova akarsz menni?

-         A kicsikért.

-         Ők otthon vannak anyuékkal.

10 perc elteltével haza is értünk. Gyorsan kivettem a két táskát a csomagtartóból,Bill pedig a kézitáskát vitte.

-         Sziasztok! – én,Bill

-         Helló! – két ’G’,anyu,apu

-         Hogy vagy Bill? Minden rendben? –anya

-         Igen,minden 100-as,és jól vagyok köszi.

Nem sokkal később elmentek a vendégek,így csak 4-en maradtunk. Jó volt újra látni a gyerekeket,kezemben tartani őket. Bill is felvette a kislányt,de csak leült vele. Tudta,hogy pihennie kell,nem erőlködhet. De hát csak nem nehéz neki 4 kg.

-         Bill,mennyire vagy jól? Őszintén légy szíves.

-         Hát még néha fáj a hasam és a fejem,de amúgy minden szupi. Miért?

-         Mert meg kéne csinálni a gyerek szobákat,ez így nem jó,hogy velem alszanak. Meg fogják szokni így nem marad magánéletem. Legyenek csak külön.

-         Hát apróbb dolgokat tudok segíteni,de azt még ne várd,hogy kifestem a magasabb részeket.

-         Nekem már az elég ha a mintákban tudsz segíteni. Anyuval szépen kifestitek őket. Tőlem ne várjátok,hogy hercegnőket festek.

-         Tőlem holnap is kezdhetjük.

-         Nem,ezen a héten csak pihenj,majd jövő héten talán. Kicsit kimerültem én is a kórházban.

-         Azt gondoltam. Nem egy leány álom ott bent feküdni.

-         Na mennyünk aludni,késő van.

-         Oké,szia bátyus.

-         Szia öcsi. Ha bármi baj van szólj nyugodtan.

-         Jó.

Ezek után már dőltem is az ágyamba és elaludtam,ki tudja még mit tartogat a holnap………

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Tudom,hogy késtem vele,de sok volt a dolgom,még géphez ülni sem volt időm nehogy részt felrakni. Na de itt a rész,amihez nem fűznék hozzászólást. Jó olvasást! :)

9.rész: Bill II.

Másnap reggel Bill már előbb fent volt mint én,így ő ébresztett fel engem.

-         Tom! Kelj fel,bátyus!

-         Öhmne mi van már? Miért nem aludhatok?

-         Mert jönnek az orvosok és hogy néz már ki,hogy a beteg hozzátartozója alszik?

-         És ha az a valaki épp egy fiatal apuka?

-         Tom…

-         Jól van,fent vagyok!

Ezek után nem sokkal igaza lett Billnek,jöttek vizitre. Nekem ki kellett menni a kórteremből,így csak céltalanul mászkáltam a folyosón.

-         Tom!- hallottam meg anyu hangját

-         Sziasztok!

-         Hogy van Bill? Miért nem telefonáltál,hogy ébren van? – Gordon

-         Hát most épp vizsgálják,de már egy jó ideje bent vannak az orvosok. Azt mondta,hogy jól van,csak tegnap fájt a hasa. Azért nem hívtalak,mert sok dolgot kellett elintézni,ráadásul,nem biztos,hogy díjaznák,ha ennyit telefonálnék. De amúgy honnan tudjátok,hogy felébredt?

-         David mondta nekünk. Vizit van nem?

-         De…

-         Akkor azért nem engednek be minket és Billt biztosan jobban kivizsgálják. Nehogy valami baj lépjen fel. Gondolom én.

-         Elmondta,hogy mi történt? –Gordon

-         Igen,már a rendőrökkel is beszélt. Bill csak egy nagyon primitív leírást tudott róluk adni,ami nem nagyon vezet nyomra.

-         Jó reggelt kívánok! – doki

-         Jó reggelt! –anyuék

-         Gondolom észre vették,hogy több ideig voltunk benn mint ilyenkor szokás. Nem kell megijedni,nincs semmi baj,csak kötést cseréltünk,emellett megnéztük a sebet. A kivizsgálás során mindent rendben találtam. A fiú nagyon jó állapotban van így nemsokára,legkorábban holnap egy utolsó nagy vizsgálat után elhagyhatja a kórházat. De figyelmeztetem,hogy még nem 100%. Ha a legkisebb komplikáció is fellép nem mehet haza. Figyeljenek oda arra,hogy semmilyen módon ne erőlködjön. A teljes felépüléshez testi-lelki nyugalomra van szüksége.

-         Köszönjük doktor úr. –én

Majd hárman bementünk Billhez aki épp feküdt az ágyában.

-         Sziasztok!

-         Szia! Hogy vagy kisfiam? –anya

-         Köszi anya nagyon jól. Csak nem akarok már itt lenni. Rémes egy hely. Ráadásul az orvos olyan szavakat mond amit egyáltalán nem értek. Miért nem lehet normálisan közölni,hogy mit akar? Remélem nem talált semmit és itt hagyhatom ezt a steril házat!

-         A doki azt mondta,ha minden jól megy akkor holnap elhagyhatod a kórházat. –Gordon

-         Az öcsém tényleg jól van,az már látszik!

-         Miért? Hogyan?- Bill

-         Szófosásod van,mint általában.

Majd még sokat beszélgettünk,mint kiderült a gyerekeimre most Gustav vigyáz,amin én persze kiakadtam:

-         Na ne már! Inkább hozom őket ide! Gus nem ért a gyerekekhez!

-         De szívesen vállalata és benne megbízhatunk!

-         Végül is ja. Nem tesz kárt bennük.

-          Hadd babázzon. Franzi amúgy is most fog szülni. Jól jön neki a gyakorlat.

-         Georg is ott van velük,tehát nem lehet akkor baj.

-         Köszi most megnyugtattatok! Két ügyefogyott vigyáz az ikreimre. Egyáltalán tudják mit kell tenni mikor baj van?

-         Ne aggódj Tom,anyád egy órás összefoglalót tartott nekik a hűtőre pedig ki is írta,sőt még a mentők tűzoltók és a rendőrök számát is! Szegények már azt sem tudták,hol vannak.

-         Akkor megnyugodtam valamennyire.

A beszélgetés közben néha leléptem cigizni,mert már hiányom volt,de nagyon.

-         Tom itt vannak ilyen kis cetlik írd rá ha mész valahova,amikor én alszom. Így ha idő közben felébredek nem foglak keresni.

-         Jó de hova tegyem,hogy megtaláld? Nem akarom,hogy erőlködj a felüléssel!

-         Rakd a kezembe. Egyébként nem vagyok béna. Tudok mozogni és nem esik nehezemre a felülés!

-         Tudom Bill de hátha felszakad a seb,ha egyedül vagy még segítséget sem tudsz kérni. Bill ígérd meg,hogy csak akkor kelsz fel,ha van itt valaki melletted aki figyel rád. Nem akarom,hogy még egy hetet bent tölts. Elegem van a kórházi steril hangulatból.

-         Jó! Ígérem. De akkor te is,hogy nem ijesztesz meg azzal,hogy elfelejtsz írni.

-         Jó.

                                                                 *Csing-csing*

      -    Szia Gus. Mi a baj?

      -   Szia, sír a gyerek és nem hallgat el akármit csinálunk vele. Meg etettük,büfiztettük,altattuk,de semmi.

      -   Próbáltátok tisztába tenni őket?

      -   Na ne,haver csak ezt ne.

      -   Nem halsz bele. Ha meg annyira félsz akkor a krémek mellett van egy csomag eldobható kesztyű. Csináld azzal!

      -   Köszi!  Szia.

      -   Szia.

      -   Na ugye megmondtam,hogy valami baj lesz?- én

      -   Akkor most örülsz?

      -   Annak,hogy nem bírják tisztába tenni a gyerekeket? Nem. Na de hagyjuk.

Ezek után még sokat beszélgettünk,mindenféle jelentéktelen dologról. Bill annyira lelkesen beszélt,hogy észre sem vette,hogy tökre más témánál jár. Anyuékkal mi ezt nem bántuk,hisz nála ez annak a jele,hogy jól van.

Később apuék elmentek,ahogy a nap is. Szép lassan alkonyodott én pedig csak ültem az alvó öcsém mellett. Közben azon gondolkoztam,hogy milyen szerencsés vagyok,hogy ilyen jó iker testvérem van. Jobbat már kívánni sem tudnék……

Tokio Hotel Magyarországra!

Sziasztok! Most nem részt hoztam,hanem valami egészen mást.
Lehet,hogy az olvasók közül már sokan megtettétek,de azért biztos ami biztos!

 A magyar Popcorn Magazin szavazást hirdetett,hogy melyik banda jöjjön Magyarországra. Ha egy bandára 500 szavazat gyűlik össze beszélnek a koncert szervezőkkel. A linkben mindent megtaláltok ami szükséges.
Katt a linkre  

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a 8.részt is,remélem tetszeni fog. Jó olvasást. *Komit kaphatok?*  

8.rész:  Bill

-         Doktorúr az öcsém ébredezik,legalább is megmozdította a kezét.

-         Rendben,megyek.

Az orvossal igyekeztem vissza a kórterembe, miközben azon járt az agyam,hogy ne legyen semmi baj.

-         Ahogy látom még nem ébredt fel teljesen,de már nemsokára. Megvizsgálom most,így nem fogom megijeszteni.

-         Rendben. Mennyek ki?

-         Nem ,nem kell. Hátha kinyitja a szemeit,akkor magát lássa először és ne engem.

A doki szinte ugyanazt csinálta,mint eddig. Most is egy jó 10 percig vártam amíg az orvos befejezte.

-         Rendben,a testvérével minden oké. Pár perc és felébredt teljesen.

-         Doki…beszélhetek vele a történtekről?

-         Hát…először várja meg amíg ő beszél róla,ne kérdezgesse maga sem. Ahogy mondtam nem tudni mit vált ki belőle.

-         Rendben. Akkor sem ha ő elmondja,de én nem értek valamit?

-         De akkor kérdezhet,az a lényeg,hogy magától beszéljen. Ha nem bírja feldolgozni a történteket akkor pszichológust is hívhatunk.

Ezek után még 10 percet vártam Bill mellett,mikor ő kinyitotta szemeit.

-         Tom…

-         Bill,jól vagy?

-         Igen. Csak fáj a hasam. Ez normális?

-         Igen! A doki azt mondta,hogy egy-két napig fájni fog.

-         Doki??? Hol vagyok? Mi történt?

-         Mennyire emlékszel? Az orvos azt mondta,hogy nem beszélhetek a közelmúltban történt dolgokról.

-         Az, az utolsó emlékem,hogy Georg vezet,te pedig hátul ülsz velem az autóban én vért hányok minden 5 percben.

-         Szóval,te elaludtál mellettem,én a karjaimban behoztalak a kórházba,ahol belső vérzéssel műtöttek. Most is a kórteremben vagy.

-         Ohh..

-         Bill….bocsánatot szeretnék kérni a pár nappal ezelőtti viselkedésemért,nem akartam bunkó lenni. Csak egyszerűen elszakadt a cérna és…

-         Tom! Semmi baj,megmentettél. Bele sem merek gondolni,hogy mi lett volna,ha nem jössz…. – itt elkezdett sírni

-         Nana öcsi! Nincs gond,már minden rendben van.

-         Bátyus…

-         Bill annyit mondj meg nekem,hogy mit kerestél te Berlin legrosszabb hírű sikátoraiban?

-         Mi??? De én csak a belváros sikátoraiba mentem be. Nem tudom,hogy kerültem Berlinbe.

-         Bill,nem érdekel mit mondott a doki,mi történt?

-         Hát ugye összevesztünk én eljöttem,úgy gondoltam,hogy vásárlok egy kicsit majd haza megyek, de aztán megláttam a sikátorokat,ahova kiskorunkba jártunk és nem tudtam megállni,hogy be ne mennyek. Miután besétáltam elkaptak és megvertek,mindenhol ütöttek és rúgtak. Nem bírtam védekezni,sokkal többen voltak,valami tizen az biztos. Elvették a pénztárcámat,majd nem tudom miért elkezdtem vért köpködni,ekkor az egyik gyerek hasba rúgott teljes erőből. Ekkor csak egy hatalmas fájdalmat éreztem,majd se kép se hang. A legközelebbi emlékem,hogy valami autóba vagy nem tudom hol vagyok. Nem bírtam megmozdulni sem annyira fájt mindenem. Amint észre vették az ébrenlétem valószínűleg leütöttek,mert semmire nem emlékszem már megint. A következő kép,hogy valami sikátor szerűségbe vagyok,mint most kiderült Berlinben. Mozogni már szinte nem tudtam,mert vért hánytam azonnal és ekkor észre vettem,hogy valaki fut felém,mikor közelebb ért akkor jöttem rá,hogy te vagy az.

-         Sajnálom Bill. Csak a pénztárcádat vitték el? A telefonod nálad maradt?

-         Nem tudom. Miért?

-         Mert számtalanszor hívtunk téged és nem vetted fel.

-         Akkor lehet,hogy elvették azt is. Mikor mehetek ki?

-         A doki azt mondta,hogy max egy hét.

-         Oké. Te hol alszol? Otthon?

-         Nem itt vagyok melletted,megkaptam az ágyat addig. Bill soha,de soha ne csinálj többet ilyet. Nem akarlak elveszíteni. Ígérd meg nekem,hogy legközelebb nem csinálsz ilyen butaságot!

-         Megígérem Tom.

Nem sokkal ez után megmondtam az orvosnak,hogy Bill tud beszéli a történtekről,így behívhatja a rendőröket is. David elintézte,hogy az öcsémnek ne kelljen be menni a tárgyalásokra,ugyanis,érthető módon feljelentést tett ellenük. A rendőrök már – már engem idegesítettek,mert olyan kérdéseket tettek fel Billnek amiktől már égnek állt a hajam. Miután elmondta az esetet:

-         Vannak ellenségei?

-         Háátttt… van egy pár aki szerint jobb lenne nem itt lennem ezen a világon…

-         Meg tudja nevezni őket?

-         Fél világot? Nem hiszem.

-         Ezt,hogy érti?

-         Énekes vagyok,egy csomó ellenségem van mindenhol. De azok tuti nem ártanának nekem. Ezek biztosan nem ismertek fel. Vagy épp ezért vertek meg. Ha megismernek valószínűleg nem csak a pénztárcámat viszik el.

És ennél még csak cifrább kérdéseket tettek fel neki. Miután végeztek Bill szinte azonnal elaludt és én is.

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Itt van a hetedik rész is. Ehhez most nem fűznék semmit,olvassátok el. Jó olvasást! :)

7. rész: Kórházban

Miután megláttam azt az alakot a földön fekve még jobban rám tört a rossz érzés. Teljes erőmből rohanni kezdtem felé,azt hiszem soha életembe nem sprinteltem még így. A félelmem be is igazolódott:

-         Bill! Öcsi!

-         Thom…..

-         Hogy vagy? Minden rendben? Fel tudsz kelni? – Mialatt az ölembe húztam.

-         Fáj…nagyon….nem thudok felkelni…. – a vér már folyt a szájából.

-         Nincs semmi baj. Akkor viszlek. Csak ne legyen bajod!

Majd föl akartam venni,de eszembe jutott,hogy hívni kéne a rendőröket,hogy hol vagyok és,hogy mi történt.

-         Jó estét,sziasztok! – összekapcsoltam a vonalakat.

-         Jó estét!

-         Helló!

-         Megtaláltam Billt. Itt vagyok Berlinbe valami sikátor félébe. Most mit csináljak?

-         Nyugodjon meg és vigye vissza az autóhoz és hozza haza.

-         De szerintem kórházba kéne vinni! Folyik a vér a szájából és elég sápadtnak tűnik így a zseblámpa fényében….

-         Akkor ide Magdeburgba hozza. Semmiképp ne maradjanak Berlinben. Magánál van a fiú?

-         Igen,az előbb beszéltem vele.

-         Rendben.

Amint bontottuk a vonalat,már fel is kaptam Billt.

-         Hova megyünk? – Bill

-         Az autómhoz. Ott várnak már egy kis szerencsével Gustavék. Ha nem akkor megvárjuk őket és megyünk a kórházba.

Nemsokára kinyitottam az Audi ajtaját és óvatosan beraktam Billt a hátsó ülésre.

-         Jézusom! Hogy nézel ki? Mi történt veled? Halál sápadt vagy,még jobban mint a zseblámpa fényénél. Tiszta vér vagy! OMG!

-         Nem tudom,hogy festek de nem is érdekel. Nagyon fáj mindenem.

-         Na végre itt vagytok! Valamelyikőtök vezessen én nem tudok ilyen állapotban. Hátra ülök Billel. – én

-         Ok. Az öcséd félelmetesen fehér. – Georg

-         Tudom. Sok vér volt már alatta is. Előveszem a pokrócokat betakargatom.

Kezdetét vette a 2 órás kórházba vezető út. Bill többször hányt az út során,méghozzá vért. Remélem semmi komoly baja nem esett. Az öcsém kicsit elszundított ezért úgy emeltem ki az autóból. Nem akartam felébreszteni. Benn a kórházban a portás azonnal odajött hozzánk megkérdezni mi a baj. Milyen sérülése van.

-         Nézze kisasszony,fogalmam nincs mi a baj. Annyit tudunk,hogy többször vért hányt és egy ugyanilyen tartalmú tócsában feküdt. – én

-         Értem. Azonnal hívom a doktorurat.

Miután az orvos megérkezett egy hordággyal,felraktam Bill és már vitték is. A doktor semmint nem mondott,hogy hova viszik az öcsémet. Egyre több és több ajtón mentünk keresztül,míg el nem értük a műtőt.

-         A testvérét egyértelműen meg kell műteni,mivel az elmondottak alapján belső vérzése van. Nem tudom meddig fog tartani az operáció,de ha nem laknak messze akkor mennyen haza és hozzon valami ruhát a fiúnak,mert pár napig biztosan itt tartjuk. Könnyen levehető ruhákat hozzon be,mert nem szabad erőlködnie.

-         Rendben. Doktorúr,ugye minden oké lesz az ikremmel?

-         Igen. Nem vesztett szerencsére annyira sok vért. Csak látszatra volt nagy mennyiség.

Majd haza mentem,ahogy mondták. Idegesen vezettem,haza felé Gustavékkal az autómban. A rendőrökkel és persze anyuékkal megbeszéltük,hogy nálam találkozunk.

-         Jó estét,sziasztok! – két ’G’ és én.

-         Kisfiam hol van Bill? Mi van vele? – anyu

-         Kérem mondja el,hogy hol milyen körülmények közt talált rá. – rendőr

-         Egy sikátorban volt,szerencsére eszméleténél,így tudtam vele beszélni. Azt,hogy hogyan került oda nem mondta el,de most a kórházban van.

-         Kisfiam…….

-         Nyugodj meg anya,Billt műtik,mert belső vérzése van. Nagyon sokat kell pihenni,ahhoz,hogy teljesen rendbe jöjjön. Az orvos felhívott és elmondta,hogy ne nagyon zavarjuk őt,így nem kéne bejárkálni hozzá. Azt is mondta,hogy max egy hét és kijöhet. Nem kell aggódni,nincs olyan nagy baj.

-         Mit kell bevinni?

-         Ruhákat csak.

Nemsokára már a kórház felé tartottam,ahol elkezdtem keresni a tesómat,persze a rendőrök egy pillre sem hagytak békén,hogy tudjak négyszemközt beszélni a saját öcsémmel. Hamar megtaláltuk Bill 483-as kórtermét. Vajon csak véletlen,hogy ezt a szobát kapta?

-         Jó estét még egyszer! – jött oda doki

-         Hogy van a testvérem?

-         Belehet menni hozzá kihallgatni?

-         Az öccse nagyon jól van,sikeres volt a műtét. Nem ejtettünk rajta nagy sebet,így nem fog meglátszani a helye. De még altatásban van,és kérem miután felébred se kérdezgessék ki.

-          De az ügyet hogyan fogjuk lezárni ha ő nem tesz vallomást?

-         Nem tudom,de a beteg felépülését nem szabad hátráltatni. Ráadásul nem lehet tudni,hogy mit váltana ki belőle az eset felemlegetése. Az is megeshet,hogy sokkos állapotba kerül miatta,vagy még rosszabb; kómába esik. Először hagyni kell had mondja el ő maga amit szeretne és utána lehet kérdezgetni.

-         Rendben. - azzal a rendőrök el mentek.

-         Én bemehetek hozzá?

-         Igen,természetesen. A maga számára van még egy ágy ha itt szeretne maradni.

-         Köszönöm. Ugye nem lesz……

-         Nincsenek rajta gépek,semmilyen váratlan dolog nem éri.

A doki még bejött velem és elmagyarázta,hogy milyen sebet ejtettek Billen,miért kell neki infúzió….és még a fontosabb dolgokat. Először megijedtem az öcsém látványától,de az orvos elmagyarázta,hogy mi miért van így. Azt is elmondta,hogy nem sokára nem kell neki infúzió sem.

Én szépen,nyugodtan berendezkedtem a szobába és vártam amíg Bill felébred. Az orvos szerint egy-két óra múlva magához tér.

-         Hjaj Bill,miért nem maradtál otthon?

-         Miért kell nekem ilyen hülyének lennem,saját tesómmal összeveszni egy ágy miatt…..

Ekkor éreztem,hogy Bill megmozdítja a kezét,de nem nyitotta ki a szemét. Annyira megörültem,hogy azonnal elmentem a doktorúrért……