Sziasztok! Meghoztam az új részt, amiben Billt egy kisebb "sokk" éri. Jó olvasást hozzá! :)
25.: Rossz hír
Gondolom mindenki tapasztalt már olyat, hogy jó kedve volt,
majd kapott egy hírt és el lett rontva az egész további napja.
Velem is ez történt ma. De kezdjük az elején.
Reggel jókedvűen keltem fel, annak ellenére, hogy vége a
szabadnapomnak, dolgoznom kell. Óvatosan kihúztam a kezem Barbi dereka alól,
majd a fürdő felé vettem az irányt, ahol lezuhanyoztam, majd visszamentem a
gardróbomhoz, ahol kiválasztottam egy kék koptatott csőfarmert, fekete ujjatlan
pólóval. Ezután beállítottam a hajam, majd lementem reggelizni.
-
Jó reggelt bátyus! – köszöntem vidáman, majd
szokásom ellenére adtam neki egy puszit
-
Szia! Ezt miért kaptam? – utalt az előző puszira
-
Mert jókedvem van! Mi a kaja? – mosolyogtam rá
-
Hoztam csoki croisant-ot és még pár pék sütit.
Csináltam neked kakaót, meg Barbinak is. – hmm imádom
Miután kellőképpen teleettem magam, és meggyőződtem arról,
hogy hagytam a barátnőmnek is elmentem fogat mosni.
-
Bill, velem jössz? – kopogott be a fürdőbe Tom
-
Igen! – léptem ki az ajtón indulásra készen
Az egész utat végig beszéltem, az a csoda, hogy Tom nem
rakott ki egy piros lámpánál, amíg vártunk. Jogos lett volna. Mindegy. Amúgy
mióta nincs Tokio Hotel ma voltam a legboldogabb. Nem tudom miért, de még az sem nagyon zavart,
hogy út közben megállította rendőr.
-
Jó napot uraim! Személyigazolványt,
jogosítványt, forgalmi engedélyt kérnék szépen.
-
Tessék! – adta át a papírokat Tom
-
Köszönöm szépen, ezeket visszaadom és kérnék egy
aláírást, ha szabad! – mióta kell aláírni egy közúti ellenőrzés után, mikor Tom
mindent betartott?
-
Felismertem magukat! – nevetett a zsernyák
Bent apunak elmeséltük az egészet, még azt is, hogy
autogramot és egy közös fotót kért tőlünk egy rendőr. Hogy mik meg nem
történnek! Persze, ez nálunk megszokott, hiszen még mindig híresek vagyunk. Nem
felejtenek el az emberek olyan könnyen; idő kell hozzá.
-
Sziasztok! – mentem be az órámra
-
Szia! – köszöntek vissza a kis énekesek
-
Maradjatok állva, először beéneklünk, aztán
szeretnék meghallgatni mindenkit egyesével, majd megbeszéljük, hogy kb. mire
számítsatok a jövő hét hétfőn esedékes szintfelmérőben.
A dolgozat hallatára
egy kicsit nyüzsögni kezdtek, mondván, hogy itt nem kapnak jegyeket.
-
Tudom, hogyan tanultok itt, ezt csak azért
csinálom, hogy lássam, mennyiből dolgozhatunk. Akármit mondhattok, lehet, hogy
vettétek, de nem értitek. Semmi értelme bonyolult dolgokat nézegetni, ha már az
alapok nincsenek rendben. Ez csak egy tájékoztató nekem!
Néha nehéz megértetnem magam a gyerekekkel, de azért megy.
Ez még csak az első hét, semmi nincs veszve.
Óra után épp az udvaron dohányoztam, amikor Tom kijött elég
fura fejet vágva.
-
Mia baj? – kérdeztem mosolyogva
-
Ezt nézd meg! – nyújtotta felém a telefonját
„ Tömeges öngyilkossági kísérletek!
Az elmúlt napokban több tizenéves – értesüléseink szerint
nyolc fiatal lány – került kórházba öngyilkossági kísérlet miatt. A lányok
szerencsére jól vannak, jelenleg pszichológus beszél velük. Elmondásaik szerint
mind a nyolcan az egykor nagyon népszerű zenekar, a Tokio Hotel feloszlása
miatt akartak véget vetni az életüknek.”
-
Ez most komoly? Miattunk? Vagyis miattam? Ajj… -
nem gondoltam volna, hogy valaha is ekkora hatással voltunk rájuk
-
Bill, ez nem a mi hibánk és nem is a tiéd. Fel
kell dolgozniuk, hogy mi már nem vagyunk egy banda. Nehogy megint elkezdj
depizni nekem!
Ezután már semmihez nem volt kedvem. Az autóban is csak
szótlanul ültem, majd otthon is alig beszéltem Barbival. Elmondtam neki, hogy
mit olvastam, majd a szobámba mentem, ahol leültem az ágyra és csak néztem
magam elé, és folyamatosan kérdezgettem magamtól, hogy megérte-e.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése