Sziasztok! Meghoztam az új részt, amiben Bill Gordont helyettesíti.Jó olvasást hozzá! :)
24.: Apám szerepében
Ez a nap sem telhetett el munka nélkül. Jó, persze a Tokio
Hotelnél is kellett dolgozni, de ott volt valamennyi szabadságom is.
A telefonom idegesítő hangjára keltem, de ezúttal SMS-em
jött.
„ Bill, ma jönnek szülők gyerekekkel és egy suli kritikus,
be kellene mutatnod nekik az iskolát. Én nem leszek bent, Berlinbe kell mennem.
Csak beszélned kell a helyről meg ilyenek. Az összes papír az asztalomon van.
Sok sikert! „
Marha jó. Felhívtam Gordont, tisztáztam vele, hogy pontosan
mit is kell csinálnom, mert számomra egy-két pont nem volt érthető.
Ezek után felöltöztem, majd kajáltam.
-
Tom én elindulok, majd gyere! – kiabáltam föl az
emeltre a bátyámnak
-
Oké, nekem nem sürgős beérni.
Az autóban azon gondolkodtam, hogy miért nekem kell
csinálnom. Tom mindig jobb volt az ilyenekben, én bele fogok kavarodni az
egészbe. A bátyám mindig érthetően, egyszerűen és viszonylag tömören elmondta,
hogy a dolgokat velem ellentétben, mivel én mindig túlmagyaráztam mindent.
Interjúkon is az volt a baj, hogy egy egyszerű hogy vagy (?) kérdésre is egy
regényt mondtam el. Mindegy, talán sikerülni fog.
Mikor beértem volt egy kis időm, hogy összeszedjem magam.
Kimentem a mosdóba, ahol megmostam az arcomat hidegvízzel, hogy lehiggadjak,
majd elmentem Gordon irodájába, ahonnan elhoztam a papírokat. Ezután a tanári
szobába igyekeztem, ahol már tudták, hogy én fogom helyettesíteni apámat.
-
Bill, minden oké? – kérdezte Armand, a dobtanár
-
Igen, persze, csak izgulok egy kicsit. –
válaszoltam, majd leültem a székemre
-
Ha több ezer ember elé ki tudtál állni és
énekelni sokszor úgy, hogy alig volt kíséret, akkor ez is menni fog. – tette
hozzá Adrew
-
De az nem ugyan az. Itt kisebb körnek kell
megfelelnem, és apunak is elvárásai vannak felém. A színpadon nem volt gond, ha
elrontottam egy hangot, vagy interjú közben össze-vissza beszéltem. A rajongók
úgy szerettek meg. De itt fontos, hogy összeszedet legyek! Félek, hogy elrontok
valamit!
-
Bill,
csak koncentrálj arra, amit épp csinálsz. Ne kanyarodj el a témától, csak arról
beszélj, ami a papíron van. Gondolom te is jártál ide, tedd hozzá a végén saját
élményeidet is. Bátran! Gordon megbízik benned, ezért adta neked ezt a melót.
Tudja, hogy feltalálod magad, nem vagy te elveszett gyerek! – bíztatott Andrew,
mivel én sík ideg voltam
Miután elláttak tanácsokkal átnéztem a dokumentumokat, hogy
még is mi az, amit mondanom kell. Mennie kell, nem nagy ügy.
Csak magáról az épületről, hogyan került Gordon tulajdonába,
mik az elképzelései, milyen itt az oktatás és a saját véleményem.
Mielőtt megérkeztek még utoljára belenéztem a tükörbe, hogy
minden stimmeljen, majd kimentem eléjük az épület elé.
-
Jó napot kívánok! – üdvözöltem őket egy hatalmas
mosollyal – Üdvözlöm önöket a Rock School-ban!
-
Jó napot! Ön Gordon Trümper? – kérdezte az egyik
vendég, aki valószínűleg a kritikus volt
-
Nem, én Bill Kaulitz- Trümper vagyok, Gordon
fia. A nevelőapámnak sürgősen Berlinbe kellett mennie, ezért én vezetem körbe
önöket.
Szerintem nagyon jól ment az egész, legalább is azt láttam rajtuk,
hogy tetszik nekik a hely. Először az épületről beszéltem nekik röviden, majd
apu munkásságáról, majd az itt tanuló gyerekekről.
-
Ön mióta dolgozik itt? – kérdezte az egyik szülő
-
Bevallom őszintén, tegnap kezdtem a munkát, de
előtte is zenével foglalkoztam. De anno, tizennyolc éve Gordon tanította meg a
bátyámat mindenre, és engem is. Bár, én nem játszom hangszeren.
-
Soha nem is próbálkozott? Vagy annyira nehéznek
bizonyult, hogy abbahagyta?
-
Zongorázni szerettem volna, de az éneklés mindig
jobban vonzott, így inkább azt is a bátyám tanulta meg.
-
Sok hangszeren játszik a bátya?
-
Igen, tud gitározni, zongorázni, dobolni és Dj
pultban is megállja a helyét. Apu tanította meg gitározni és zongorázni is.
Még sokáig beszélgettem velük, miközben sétáltunk az
épületben, és abban reménykedtem, hogy végre elmennek.
-
Jó napot, szia! – futottunk össze Tommal – A
Barbi hívott, hogy odaköltözik hozzánk végleg, mert összeveszett a szüleivel.
Téged nem ért el. Kimegyek hozzá, mert nem fogja tudni elhozni a cuccait
egyedül. Segítek neki, aztán majd visszajövök, az első órám csak négy óra múlva
kezdődik. Gordon tud róla!
-
Öhm.. jó, menj, csak tegyétek be a cuccokat a
szobába. Holnap úgyse dolgozom, majd kipakolom.
Hál istennek már nem sokáig kellett maradnom a vendégekkel,
mert elmentek, de a kritikus ott maradt, mert beszélni akart velem.
A dolog lényege annyi volt, hogy meg van elégedve a hellyel
és jó kritikára számíthatunk; nem fog rosszat írni rólunk.
Otthon Barbi cuccai miatt alig tudtam bemenni a szobámba, de
megoldottam…. csak kétszer estem majdnem orra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése