Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a történet folytatását,ahogy ígértem. Ebben a részben megtudhatjátok a teljes igazságot Bill barátnőjéről, és azt is, hogy a férfi erre hogyan reagál. Jó olvasást hozzá! :)

30.: Az igazság 

-         Az van, hogy…..Bill ez nekem nehéz elmondanom,de… mi már találkoztunk. Nem is egyszer és van még valami…. – itt félbeszakítottam

-         Tessék? Ezt miért nem mondtad korábban? És még én hittem magam hülyének, mert az gondoltam, hogy összetévesztettelek valakivel. Te végig hazudtál nekem? – fakadtam ki idegesen

-         Sosem kérdeztél rá, én meg gyáva voltam hozzá, hogy elmondjam….

-         35 évesen nincs benned annyi elmond, hogy mi már találkoztunk, Nem is egyszer? Ennél már csak „jobb” lehet a dolog másik fele. – bosszankodtam

-         Bill, azt hittem 36 évesen ezt jobban fogod fogadni egy kicsivel. Nem gondoltam, hogy így fogsz hisztizni. Másrészt pedig egy nyomós ok miatt nem mondtam el.

Ekkor felém nyújtott egy képen, amin egy nagyjából 12- 13 éves lány volt. Én csak néztem,de nem tudtam ki az.

-         Felismered őt? – kérdezte pár perc után

-         Sosem láttam, honnan ismerném fel, de gondolom ez nem te vagy.

-         Bill az a helyzet, hogy ő a lányunk Rikki. – mondta ki

-         TESSÉK? – néztem rá döbbenten

-         A lányod. – válaszolt

-         Nem, ő nem lehet az enyém. Arról tudnék, hogyha nekem gyerekem lenne. De én csak egy 36 éves párkapcsolatban élő férfi vagyok. Azt még oké, hogy valamilyen hülye rajongóm azt állítaná, hogy tőlem van gyereke, de belőled ezt nem néztem volna ki. Nagyot csalódtam benned Jessie. – mondtam

-         Bill, emlékszel, amikor 16 éve akartam mondani valamit? – kérdezte

-         Nem tudom miről beszélsz, sokszor mondtál nekem dolgokat….

-         Amikor utoljára találkoztunk, arra a napra emlékszel?

-         Ige, hiszen Te voltál életem szerelme akkoriban…… de miért?

-         Akkor akartam elmondani, hogy terhes vagyok, amikor David szólt, hogy menned kell. – hajtotta le a fejét.

-         Akkor Rikki száz százalékosan biztos, hogy az én lányom?

-         Igen, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, veled voltam.

Gondolkodnom kellett. Gondolkodnom azon, hogy vajon miért nem szólt Jessie 15 évig arról, hogy van egy lányom. Vajon úgy gondolta, hogy el fogom utasítani, vagy miért nem hívott fel engem ezzel? Jóllehet, hogy nem lettem volna ott minden pillanatban a lányommal, de részt vettem volna a nevelésében.

Mikor hazaértem lezuhanyoztam, majd ledőltem az ágyamra mivel senki nem volt otthon.

-         Szia, öcsi, mi a baj? – kérdezte Tom mikor hazaért

-         Semmi, csak… minden. – sóhajtottam

-         Nem sikerült úgy a randi, ahogy tervezted? Mondj már valamit öcsi!

-         Semmi nem úgy alakult, ahogy terveztem, közel két órát késett, majd jött a fekete leves, beigazolódott az a sanda gyanúm, hogy mi már találkoztunk, mivel ő volt az utolsó barátnőm, csak 15 éve nem találkoztunk…

-         Az kemény, de ezt csak úgy bejelentette vagy hogy?

-         Egyszerűen elmondta, a dolgot, majd még azt is, hogy van egy 15 éves LÁNYOM. – néztem a szemébe.

-         Azt a rohadt. 15 éve apa vagy és nem is tudtál róla? Bill nem csak úgy jártál, mint én? Hogy elmenekültél?

-          Nem, nem tudtam róla, hogy terhes, az utolsó napon akarta elmondani nekem, csak David félbeszakította. Most nem tudom, hogy mi lesz. Itt a lányom, Rikki fényképe.

-         A Te neveden van?

-         Igen. Rikki Kaulitz - Trümper. Azt mondta, hogy találkozhatok vele, ha akarok,de Rikki mindenképp szeretne megismerni. – mosolyogtam

-         Mikor mész hozzá? – lelkesedett a bátyám

-         Nem tudom.

Még sokáig beszélgettem Tommal, ő elment aludni, de én nem tudtam. Folyton Rikkin kattogott az agyam. Nem tudtam hova tenni ezt a dolgot. 15 éve titkolta Jessie, hogy van egy közös gyerekünk. Azt sem tudtam, hogy most mihez kezdjek. Azt láttam a legjobbnak, ha írok Jessie-nek egy levelet és holnap bedobom neki.   

„ Kedves Jessie! Nagyon sajnálom a mai viselkedésemet, csak tudod engem ez hirtelen ért. Te is megértheted, hogy nem volt könnyű és most sem az, hogy megtudtam, hogy 15 éve apa lettem. Az idegességem abból fakadt, hogy 15 évig sem egy telefon, sem egy SMS, sem egy levél… nem közölted velem, hogy terhes vagy/voltál. Belátom, hogy másképp is reagálhattam volna, de ez így alakult. Bevallom én is hibás vagyok, hogy nem kerestelek téged, de mentségemre szóljon, hogy próbáltalak elfelejteni és nem azon gondolkodni, hogy véget ért egy nagyszerű kapcsolatom. A szakítás után még évekig hiányoztál és mindennap gondoltam rád. Nem gondoltam volna, hogy közben apa lettem.Sajnálom a mai kirohanásomat, de ezt már nem tudom megváltoztatni.Viszont,te azt mondtad nekem, hogy Rikki szeretne engem megismerni személyesen,mert meséltél neki rólam sokat. Bevallom én is kíváncsi vagyok a lányomra, ugyanakkor azt is bevallom, hogy félek. Félek attól, hogy nem fog kedvelni vagy megijed tőlem. Nem tudom, hogy hogyan reagálna arra, hogy én itt vagyok. Kérlek, beszélj vele, és értesíts, hogyha mehetek, mert szeretném megismerni a lányomat, és ha nincs ellenedre és neki sincs, szeretném bepótolni azt a 15 évet, amit elvesztegettem.Hogy mi legyen kettőnkkel? Nem tudom. Ma csalódtam benned több szempontból is: 1, késtél és még csak nem is telefonáltál, hogy mi a helyzet 2, hazudtál nekem két nagyon fontos dologban, ami szerintem nem megengedhető egy kapcsolatban 3, évekig titkoltad előlem, hogy van egy lányunk. Szerintem ezek mind olyan dolgok, hogy el kell gondolkozni azon, hogy érdemes-e folytatni. Úgy vélem, hogy egy jó kapcsolat alapja az őszinteségre épül és a bizalomra. Én mindvégig őszinte voltam hozzád, és bíztam benned. Te hazudtál nekem és én így már nem tudom, hogy bízhatok-e benned. Sajnálom, de nekem ehhez időre van szükségem. Azért nem mondom, hogy vége, mert szeretlek, és nem akarlak elveszíteni még egyszer. Igaz, hogy csalódtam benned, de SZERETLEK.                                                                                Bill”  

Ha van egy kis időtök, NE FELEJTSETEK EL SZAVAZNI! MINDEN SZAVAZAT SZÁMÍT!

Közvélemény - kutatás

Sziasztok! Ma nem részt hoztam ( az holnap vagy holnapután lesz), hanem mint már a címből is kiderül közvélemény - kutatás.

Az kérdeztem tőletek, hogy szeretnétek-e olvasni tőlem egy NEM Tokio Hotellel kapcsolatos blogot.

Bővebben:

A blog ugyanúgy történteket dolgozna fel, csak nem a bandával kapcsolatban. Ennek az a magyarázata, hogy szeretnék egy ( több) saját karakteres történetet írni. A kérdést azért tettem fel nektek, hogy megtudjam, érdemes- e belevágnom. Gondlom minden blog író társam úgy van a dologgal, hogyha nincs olvasója akkor felesleges írnia. Ha nincs rá érdeklődő, akkor nem fektetem bele az energiámat és az időmet sem; de nagyon szívesen írnák egy ilyet. 

A szavazással kapcsolatban: 

1.  A közvélemény - kutatás ettől a bejegyzéstől számított 7 napig azaz EGY HÉTIG tart. Ezalatt remélem annyi szavazat összegyűlik amiből egyértelműen meg tudom állapítani, hogy szeretnétek vagy sem. Amennyiben nem gyűlik össze, a szavazást meghosszabbítom KÉT HÉTRE.
2. A szavazáson csak EGY gombot lehet megnyomni, nem állítottam be a több válasz lehetőségét. 
3. Figyelem: A másik két blogot NEM zárnám be a saját karakteres blog miatt. A történetek ugyanúgy, ugyanolyan rendszeresen és aktivitással folytatódnak ahogy eddig.   

A a leendő blogban található első történet, nagy vonalakban:

Egy határozott, maximalista nőről szól ,aki nem is gondolja, hogy mi sülhet ki egy nyaralásból amit eredetileg nem is akart. Mire észbe kap nemcsak, hogy meghódították az elvált nő szívét,de már nagyon fontos döntésekbe is beleegyezett. Hogy hogyan tovább? Ki ez a titokzatos nő és férfi? Miért éppen ott és akkor? Mindenre választ kaphatok, hogy ha a szavazáson az IGEN gombra kattintotok.

 *******************************************************************************

Hát ennyi lenne mára a bejegyzés és őszintén remélem ,hogy felkeltettem az érdeklődéseteket a "blog" iránt. 

Az Apabőrbe bújt rocksztár következő részét holnap vagy holnapután hozom. Addig is jó nyári szünetet, a még csak most érettségizőknek pedig sok sikert! :)

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a történet 29.részét is amiben már Jessie majdnem kitálal Billnek az igazságról. Figyelem:  innen a történet BILL szemszögéből fog íródni!!! Jó olvasást hozzá! :)

29.: Mond már!

*Bill szemszöge*

Reggel korán felkeltem, hiszen ma megyek a barátnőmhöz és állítása szerint valami fontosat fog velem közölni. Remélem nem olyan dologra gondolt ami valójában nem is lényeges.

Már hónapok óta együtt voltunk és gondolom nem most szeretné közölni velem hogy ő valójában férjnél van. Ebben az esetben én halott ember vagyok az száz.

Mikor végre valahára kicsit lenyugodtam lejött a bátyám a konyhába és hát igen csak kómás feje volt, ami elárulta, hogy most kelt fel. Elmondtam neki, hogy Jessie mit szeretne és hát,hogy őszintelegyek Tom is elég furcsán nézett rám.

Igaz csak sohoppingolni és ebédelni megyünk Jessie-vel, szeretnék jól kinézni, és ennek érdekében célba is vettem a fürdőt. Gyorsan megborotválkoztam és már mentem is a virágoshoz, meg egy kisebb cukrászdába. 

Mikor mindennel kész voltam már csak a zuhanyozás volt hátra amivel még ráértem ledőltem a kanapéra és csak bámultam a mennyezetet mintha olyan érdekes volna a látványa.

-         David szólt, hogy most már ideje lenne megint stúdióba menni,mert állítása szerint ki fogunk esni a gyakorlatból. – ijesztett meg Tom

-         Jézusom! Tom nem tudnál ennél hangosabban közelíteni felém? Azt akarod, hogy 36 évesen szívrohamot kapjak miattad? – nevettem ijedten

-         Bocs,csak gondoltam szólok. – hát ez szép még ő is kinevetett

-         Oké, majd bemegyünk ha lesz időnk. 29 év zeni tapasztalat áll mögöttem,csak nem felejtek el énekelni ennyi év után. – mondtam komolyan

-         Jó én nem vitatkozom veled,én csak átadtam amit David mondott. Egyébként én is ezt mondtam neki. Ja és hozzátette, hogy jó lenne ha még ezen a héten be tudnánk menni.

-         Rendben,de nekem ma nem jó és val’szeg holnap sem. Nem érek rá mindennap a próbaterembe rohangálni!

-         Oké, de azért Davidot is megértheted, feltehetőleg ezt tőle is számon kérik. – védte meg

-         Mármint mit? – kérdeztem

-         Hogy mit csinálunk. Valószínűnek tartom,hogy nem azért kapja fizetését és nem azért ő a menedzserünk mert nincs más. Nem kéne a „felsőbb” embereket felbosszantani azzal, hogy nem járunk be. – mondta bölcsen

-         Igazad van,de végre van valakim és ezt nem akarom elcseszni! Na megyek és készülődök a randira.

-         Oké öcsé, és vigyázz magadra! – mosolygott rám

Kényelmes tempóban lezuhanyoztam majd megszárítottam a hajamat és be is lőttem azt. Magamra fújtam a legjobb parfümömet és kerestem egy tuti szerkót magamnak. Igaz a shoppingolás közben majd le kell vennem nem is egyszer,de akkor is.

Hamarosan elindultam a megbeszélt helyre és vártam….

Már vagy fél órája a parkolóban voltam és Jessie még mindig nem ért ide. Mi tarthat ennyi ideig? Még várok egy fél órát aztán hazamegyek ha nem jön.

Miközben gondolkodtam nem is vettem észre, hogy valaki beszáll mellém.

-         Jobban is figyelhetnél, hogy ki száll be az autódba! – korholt le a barátnőm

-         Hol az Istenbe voltál? – kérdeztem ingerülten

-         Bill most miért vagy ilyen mérges? Nem történt semmi! – mosolygott

-         Jessie, ez nem így működik! Ha délután egy órára van megbeszélve a randink akkor talán nem háromnegyed kettőkor érek oda. Ha késel legalább telefonálhattál volna, hogy nemsokára jössz! Tudod, hogy aggódtam érted? – ideges voltam egy kicsit

-         Bocs, hogy késtem,nem néztem az időt.  –sütötte le a szemét

-         Semmi baj, én is bocsánatot kérek, hogy így neked rontottam. Ne haragudj! Na de akartál valamit mondani! – tértem a lényegre

-         Igen azt, hogy…….. Bill az a helyzet, hogy…bocs- csörrent meg a telefonja

-         Mond már! – akadtam ki, amikor letette a telefont

-         Az van, hogy…..Bill ez nekem nehéz elmondanom,de……….

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Tudom elég régen volt már rész, de most meghoztam,amiben már egy kicsit közelebb kerülünk Jessie titkához... Jó olvasást hozzá! :D

28.: Hónapok

Lassan eljött a nyár,ami azt jelentette,hogy szeptembertől a gyerekeim középiskolásak lesznek. Nem mondom,hogy nem féltem őket mert nyilván minden szülő félti a gyerekeit.

A nyár nekem azt is jelentette,hogy Chris és Charlotte nem lesznek itthon az idő nagy részében; táborozni mennek.

-         Akkor megvan mindenetek?- kérdeztem a tábor előtti este

-         Igen,de akárhányszor kérdezed meg ez nem fog változni. – Chris

-         Csak biztosra megyek,nem akarom,hogy utána telefonálgassatok haza,hogy itthon maradt valami. – mondtam

-         Sminkkészlet megvan, teló’ megvan, fényképezőgép megvan, ruhák megvannak. –sorolta Charlotte

-         Hugi,nem költözünk sehova,csak egy táborba megyünk!- nevetett a fiam

-         De ezek a legfontosabb kellékei egy lánynak! – vágott vissza

-         Inkább erre nem reagálok! – nevetett Chris

-         Most tetted meg! – mosolygott a lányom

-         Ajj…

Miután vége volt ennek a kis incidensnek,mentünk aludni,mert már elég későre járt.

Reggel hatkor keltem fel,mivel enni is kellene a gyerekeknek, és oda is kell érni a táborba.

-         Jó reggelt. – köszönt Bill vidáman

-         Szia öcsi, hova mész?

-         Csak zuhanyozni. A felső fürdő szabad lesz. – mosolygott

-         Oké…

Az ikreim nemsokára kijöttek kómásan a szobájukból és kezdetlét vette, a kómás futkározás mindenfelé a házban.

Fél nyolckor sikerült elindulni otthonról,így épp, hogy nem késtünk el.

-         Vigyázzatok magatokra és jó utat, ja és hívjatok bármi van, naponta legalább kettő telefon hívás! NEM SMS! – búcsúztam el  tőlük

-         Apa! – szólt rám Charlotte

-         Nem,semmi apa! Tudni akarom, hogy jól vagytok-e. Ez nem bűn. – mondtam komolyan

-         Oké,de most megyünk. – mondta Chris

-         Rendben,akkor jó utat. – integettem nekik

Billel hazamentünk és csináltunk magunknak egy hatalmas adag kaját,majd egy sörrel a kezünkben elterültünk a kanapén. Jó,hogy végre nincsenek itthon az ikreim,de egyben hiányoznak is. Hiányzik az a nyüzsgés amit már megszoktam 14 év alatt. Most az egész házban csönd uralkodik csak a TV hangját lehet hallani meg azt ha mi beszélünk egymással.

-         Bill, mi van azzal a lánnyal akit nemrég ismertél meg? -  kérdeztem hirtelen

-           Jessie-vel?

-         Aha

-         Semmi,meg vagyunk,de még mindig érzem azt a titokzatosságot rajta.

Még jó sokáig beszélgettünk,de neki el kellett mennie aludni mert állítása szerint fáradt volt,de én tudom,hogy nem csak az volta baja.

Másnap reggel ő már ébren volt amikor én kimentem a konyhába. Mondta,hogy ma mennie kell Jessie-hez ezért kelt korán. Azt is megosztotta velem az öcsém, hogy a lány valami fontosat akar közölni Billel. De vajon mi lehet az? 

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a 27. rész is, amiben a gyerekek elég hevesen tiltakoznak egy bizonyos dolog ellen. Jó olvasást hozzá! :)

  27.:  A mi döntésünk egyértelmű nem

A bandában már csak nekünk nincs feleségünk. Gustavnak is egy gyönyörű felesége, két nem is olyan kicsi lánya, Georgnak is egy fia és egy lánya, nekem ikreim, Billnek barátnője. 38 évesen már ideje lenne megnősülnöm, de az a helyzet, hogy barátnőm sincs, illetve csak kialakulóban van egy kapcsolatom.

-         Apa, mi úgy tudjuk Charlotte-tal, hogy van barátnőd. – közölte Chris

-         Igen van. És? – válaszoltam két falat kaja közt

-         Erről mi miért nem tudunk? – érdeklődött Charlotte

-         Mert nem rátok tartozik?- kérdeztem vissza

-         De igen, mert ez a mi életünkre is befolyással lehet. -  válaszolt Chris

-         Akkor terveztem elmondani, ha komolyabb lesz a kapcsolatom a lánnyal, addig fölöslegesnek tartom. Különben is miért vájkáltok a magánéletemben?

-         Mert ez ránk is tartozik. – erősködött Charlotte

-         Nem, ez nem a ti dolgotok. A jövőben legyetek szívesek ne az én életemben vájkáljatok hanem a sajátotokban. Köszönöm.

-         De a mi döntésünk egyértelmű: nem akarunk mostoha anyát!!!! – mondták egyszerre

-         Azt nem ti fogjátok eldönteni! – adtam a választ.

A „veszekedés” után felmentek a szobájukba és egész nap nem lehetett látni őket.

Billel is beszéltem erről a reggel történt dologról és ő is az én pártomon áll.

Később Bill bejelentette, hogy elmegy Jessie-hez és valószínűleg ott is fog aludni, úgyhogy én egyedül maradok a gyerekekkel.

Az öcsém másnap reggel ért haza, így nem volt különösebb dolgom,csak egy kis mosogatás.

Ma jön át hozzám Angela a barátnőm. Tudom, hogy a gyerekek ki akarnak vele cseszni így, nem tervezem ,hogy sokáig itt maradunk.

Mikor Angela megérkezett láttam, hogy Chris-ék összesúgtak, és ebből gyanítottam, hogy nem lesz jó vége a dolgoknak.

-         Ülj csak le nyugodtan, hozok valamit inni. – mondtam a nappaliba érve

-         Oké, Tom….. ÚRISTEN!!! – sikított fel Angela

-         Mi a baj? – mentem vissza a nappaliba

-         Nézd a fiad kezét! – mondta teljesen lesápadva

-         Mit csináltál? Tiszta vér az egész! – döbbentem le

-         Nem tudom, borotválkozni akartam és megcsúszott a kezemben és utána nyúltam. – válaszolt

-         Charlotte! – ordítottam el magam

-         Igen, miben segítsek? – kérdezte ártatlanul, nekem pedig azonnal leesett, hogy direkt csinálták az egészet

-          Hozz törölközőt és az egészségügyi dobozt ami a fürdőben van a tükör mögötti szekrényben. -  utasítottam

-         Én segíthetek valamiben? – kérdezte Angela

-         Nem, nem kell ülj csak le. Mindjárt ellátom ezt a kétbalkezes fiamat. – mondtam

-         Ááááá pfffúj! Ez undorító! – kiabált Charlotte

-         Mi van már megint? – kérdeztem egyre ingerültebben

-         Chris hatalmas pókja kiszabadult az akváriumból!- válaszolt

-         Ajj, anyám. – sóhajtottam

-         Tom, az lesz a legjobb ha én most elmegyek! Látom, hogy ma nem vagytok igazán formában. – mondta Angela

-         Ne, ne menj el, mindjárt megoldok mindent! – kérleltem

Angelát nem kellett többet kérlelnem a maradásért, mert azonnal elment. Én ott maradtam a fiammal akinek a kezéből ömlött a vér, és a lányommal aki megijedt egy póktól.

-         Gratulálok! Nagyon szép, sőt bámulatos jelenetet rendeztetek! Komolyan mondom Oscar díjat kellene nektek adni ezekért az alakításokért! – mondtam gúnyosan

-         De mi nem csináltunk semmit! – válaszoltak

-         Nem hát….. Mit csináltál a kezeddel különben?

-         Elvágtam borotvával. – jelentette ki Chris

-         Fiam, tudod, hogy el is vérezhettél volna? Egy ilyet nem könnyű elállítani. Nem vagy normális! Sőt egyikőtök sem az! Felfogtátok, hogy mit műveltek? Gondolom nem. Chris komoly bajod is lehetett volna ebből!

Miután kioktattam őket felhívtam Angelát, hogy bocsánatot kérjek a gyerekeim viselkedéséért, de végül szakítottunk.

Megint ott tartok ahol 14 éve, tehát sehol…