Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a történet 32. részét is, amiben Bill már beszélget is a lányával. Vajon jól fog elsülni ez a találkozás? Erre választ kapsz, ha elolvasod ezt a részt. :D Jó olvasást hozzá! :)

32.:  Találkozás

Amilyen gyorsan megjelent Rikki olyan gyorsan távozott is.

-         Nem tudom, mi lelte, de nem szokott így viselkedni! – magyarázkodott Jessie

-         Nem kell mondanod semmit, megértem, talán sokként érte, hogy itt vagyok, talán még nem készült fel erre, de ami azt illeti én sem. – válaszoltam őszintén

Ez után eljöttem tőlük és hazaindultam.

-         Láttam a lányomat! – mondtam mikor hazaértem

-         Neked is, szia, öcs… Mi? – nézett rám nagyszemekkel

-         Akkor akartam eljönni Jessie-től és csak úgy benyitott a lakásban én meg ott ültem a kanapén – mondtam a bátyámnak

-         Ez durva! – döbbent le

Egész nap nem találtam a helyemet a házban, ezzel idegesítve Tomot, aki kihasználta, hogy nincsenek itthon az ikrek. Láttam rajta, hogy mindjárt robban, ha nem hagyom abba a járkálást és a fújtatást. De ilyenkor mit tehet az ember?

Később hirtelen Jessie állított be.

-         Hát te mit keresel itt? – kérdeztem tőle döbbenten

-         Beszélnünk kell most! Nem ér rá holnap, ugyanis a dolog, amit mondani akarok holnap lesz aktuális. – jött beljebb  

-         Hallgatlak! – válaszoltam a barátnőmnek

-         Oké, akkor nem kerületem a forró kását, Rikki holnap találkozni akar veled! – mondta ki egyszerűen

-         De én…. oké! Hol és mikor szeretné megejteni ezt? – alig találtam a szavakat

-         Holnap délután három órakor, nálunk. Én természetesen nem leszek otthon, hadd beszélgessetek csak. – mosolygott rám

-         De mi van, ha valamit elrontok? – nagyon izgultam ez nem kétség

Jessie- vel nem sokat beszélgettem már, mivel neki még dolga volt otthon.

Este az elalvás nem ment olyan könnyen, mint gondoltam. Féltem, izgultam, sőt rettegtem a találkozás miatt. Azt sem tudtam, hogy mit fogok neki mondani.

Reggel elgémberedett végtagokkal ébredtem fel, mivel a kezeim valahogy alvás közben a hasam alá kerültek.

-         Jó reggelt Tom! – köszöntem kómásan

-         Szia, öcsi! Látom nem nagyon aludtál! – na, őszintén ki tudott volna aludni?

-         Nem hát! Na, összekapom magam, mert már nemsokára fél tizenkettő… akarom mondani fél kettő. – Na, ne már! Nem fogok végezni!

Gyorsan lezuhanyoztam, majd elkészültem és megpróbáltam nyugodtságot színlelni több – kevesebb sikerrel.

Eljött az idő, hogy elinduljak a helyszínre, amit már jól ismertem.

-         Szia! – köszöntem, amikor megláttam Rikki-t

-         Szia! - nézett végig rajtam

Amíg bementünk a lakásba volt időm, arra, hogy megnézzem a lányomat közelebbről is. A külseje biztosan nem hasonlít rám. Még csak egy kicsit sem, max. a szeme formája és a mosolya olyan, mint nekem.

A beszélgetés elég gördülékenyen ment, ahhoz képest, hogy tizenöt éve most találkoztunk először.

       -    Hogy- hogy nem tudtál rólam? – kérdezte bátortalanul

       -   Amikor Jessie el akarta mondani, David a menedzserem szólt, hogy indulnunk kell, így nem mondta el nekem. Később meg szerintem nem merte, de jobb lenne, hogyha ezt tőle kérdeznéd meg. Amúgy rólam mesélt valamit?

      -   Igen. Sokat mesélt a bandátokról kiskoromban, mutatott képeket, elmesélte, hogy hogyan találkoztatok, és azt is mondta, hogy Te voltál élete szerelme. De az utóbbi pár évben nem beszélt rólad, csak amikor újra felbukkantál.

     -   Értem. És miket szoktál csinálni a szabad idődben? – kérdeztem tőle most már jóval lazábban

     -   Hát vagy itthon segítek anyunak, amit kell, vagy a barátommal vagyok illetve a barátnőimmel szoktam lógni.  – mosolygott rám – Tényleg van egy ikertestvéred?

    -   Igen, Tom és ő az idősebb tíz perccel. Képzeld neki is vannak gyerekei és ők is veled egyidősek. Chris és Charlotte is ikrek, ahogy mi Tommal.

    -   Az jó! Egyszer majd láthatom őket? – lelkendezett

    -   Persze! Jövő héten vasárnap jönnek haza a táborból, utána bármikor meglátogathatod őket. Ha akarod, bármikor elviszlek hozzánk és akkor ott megismerheted a családomat. – mosolyogtam rá

    -  De mi van, ha nem fognak megkedvelni? – hajtotta le a fejét

    -  Dehogynem! Majd meglátod! Anyukám Tom minden volt barátnőjét már családtagnak tekintette egy-két hét után. A nevelőapám megint egy „Isten”, a bátyám meg már szeretne látni! – szedtem össze a családot

   -  De jó! Akkor majd megbeszélem anyuval! – ölelt meg

A nap végén boldogan mentem haza, azzal a tudattal, hogy másnap újra láthatom a lányomat…

Nem rész!

Sziasztok! Ma nem részt hoztam, ahogy a címből is kiderül, hanem egészen más dologról van szó. Nemrég feltettem nektek egy olyan kérdést, miszerint szeretnétek-e olvasni tőlem egy nem TH-s blogot. Mivel a szavazás eredménye eléggé furcsán alakult, a kevés szavazat miatt, úgy döntöttem, hogy a két blog eredményét összeadom. Tehát:

IGEN: 4 db
NEM: 1 db

Ennek értelmében létre jött az új blog. Igaz, még csak kezdetleges, de gondoltam megosztom Veletek. Remélem benéztek majd oda is, és hagytok nekem véleményt, hisz az jól jön mindig. Bővebb infókat a blogon találtok. Jó szórakozást és olvasást hozzá :D


Az Apabőrbe bújt rocksztár c. történet következő része szombaton biztosan itt lesz. :D   

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a történet következő részét, amiben Bill már látja lányát is. Jó olvasást hozzá, remélem tetszeni fog. :D

31.: Beszélgetés

A levél megírása után elmentem lefeküdni, bár nem sokat aludtam az éjjel, ami Tom állítása szerint meg is látszódott reggel.

-         Mit csináltál te egész éjjel? – nevetett a bátyám

-         Gondolkodtam, levelet írtam, gondolkodtam és csak a változatosság kedvéért gondolkodtam. – mondtam kómásan

-         Bill, megértem, ha nem tudsz aludni ez miatt és máson sem jár az eszed, de ez nem a te hibád volt. Nem lehetsz mindenben tökéletes. – mondta okos és „bölcs” bátyám

-         De ha felhívom, vagy ha kérek Davidtól tizenöt percet, vagy magammal viszem akkor most nem lenne ilyen gondom.

-         Bill, lehet, hogy nem mondta volna el. Benne van a pakliban. Tizenöt év után már bárki bármit mondhat.

-         De az ÉN lányom! Nem érted? – kérdeztem dühösen

-         Bill, ez nem így működik! Honnan tudod, hogy 100%, hogy tőled van a gyerek? Lehet, hogy csak rád fogja és hónapokkal a szakítás után esett csak teherbe! Abba bele sem gondoltál, hogy érdekből teszi, amit tesz? – kiabált Tom

-         Te miért nem bízol meg senkiben? Olyan nagy gond lenne egyszer az életben azt mondani, hogy jól csináltam? Te állandóan csak kritizálni tudsz engem, semmi nem jó, amit csinálok! – kiabáltam már én is

-         Nézd Bill, én csak azt mondom, hogy légy óvatos. Nem tudhatod biztosan, hogy tiéd az a gyerek, legalább csináltass apasági tesztet, ahogy annak idején én is tettem.  –mondta már higgadtan

-         Jó, megcsináltatjuk, de tuti, hogy enyém a lány.

-         Bill ebből nem engedhetsz! Muszáj megtudnod! Öcsi semmit ne írj alá, semmibe ne menj bele, amíg nem biztos!

-          Rendben! Bedobom a levelet még ma és meglátjuk, hogy mi lesz.

Nem sokkal később már készülődtem is, ahhoz, hogy bedobom a levelet a postaládába. Gyorsan felöltöztem, hajamat beállítottam és már indultam is.

Jól tudtam, hogy merre lakik Jessie, úgyhogy ezzel nem volt gond, csak a forgalommal. Út közben hatalmas dugóba keveredtem, ami egy baleset miatt volt.

Láttam, ahogy igyekeznek a mentősök, rögtön megrohantak az emlékek. Még a mai napig emlékszem Tom autó balesetére, amikor frontálisan karambolozott egy kamionnal és csak a szerencsén múlt, hogy nem halt meg.

Ahogy ott vártam gondolkodni kezdtem: vajon mit is akarok én? Tizenöt évet csak úgy behozni? Betoppanni a semmiből egy kamasz életébe? Felborítani egy normális életet? Mégis mit mondhatnék a lányomnak? Mégsem állíthatok oda azzal, hogy „helló én vagyok az apád, csak az a gáz, hogy az elmúlt években nem is tudtam rólad és anyád a kocsimban közölte a tényt, hogy a lányom vagy.”

Mire észbe kaptam el is indult a kocsi sor, na és persze Tom hívása is.

-         Öcsi, hol vagy? Már itthon kéne lenned! Ott maradtál? – kérdezte

-         Nem, csak valami baleset miatt nem lehetett eljönni, kerülő utat pedig nem kerestem, így még csak most indulok Jessie-hez.

-         Oké, de ha van, valami hívj, akkor is ha ott maradsz.     

-         Rendben. – majd letettük

Hamarosan oda értem a barátnőmhöz, aki épp ment be az udvarról. Eredetileg úgy terveztem, hogy csak bedobom és jövök, de et nem így sült el.

-         Bill? Te mit keresel itt? Azt hittem látni sem akarsz! – mondta Jessie teljen ledöbbenve

-         Igazából nem terveztem találkozni veled, csak egy levelet szerettem volna a postaládába tenni, de már mindegy.

-         Gyere be, persze ha van kedved. – mosolygott rám 

-         De ugye Rikki nincs itthon? – kérdeztem bátortalanul

-         Nem, nincs, nemrég ment el a barátjával.

-         Akkor jó. – mosolyogtam

-         Mit szerettél volna mondani? – kérdezte immár a házban

-         Ebben a levélben mindent leírtam, amit szerettem volna, de ha már így alakult, akkor beszélhetünk is, de kérlek, a levelet is olvasd el. Leírtam neked, hogy csalódtam benned, de belátom, hogy én is hibás vagyok és megkérlek a levélben arra, hogy beszélj Rikkivel, mert meg szeretném ismerni, és ha engedet és persze a lányunk is akarja, megpróbálhatnák behozni tizenöt évet. Leírom benne, hogy még mindig szeretlek, és nem tudom, hogy mi lesz kettőnkkel…

-         Hogy érted, hogy mi lesz velünk? Én azt hittem, hogy szakítottál velem – szakított félbe

-         Nem, csak időt szeretnék. Jessie, ahogy mondtam én, szeretlek, de akármennyire is így érzek, nem tudok szemet hunyni afölött, hogy hazudtál nekem. Több mint tizenöt éved lett volna arra, hogy elmond nekem a dolgot, vagy ha erre nem adódott lehetőséged, akkor a kapcsolatunk elején közölheted volna velem, de nem tetted meg, így csak tetőzted a hazugságokat. Őszintén én így, hogyan bízzak meg benned? Honnan tudhatom, hogy nem versz át? Mi rá a biztosítékod? Nekem ezt át kell gondolnom, mert nem akarlak elveszíteni, de ugyanakkor eljátszottad a bizalmamat.

-         Bill, én is szeretlek téged, mindennél jobban, de egyszerűen ennyi év után nem tudtam volna elmondani neked csak így spontán. Időre volt szükségem, hogy felkészülhessek rá. A legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy mi újra találkozni fogunk egymással. Őszintén, szerintem csak egy hibbant tyúknak néztél volna ha az első találkánk alkalmával eléd állok ezzel. Valószínű meg sem hallgattál volna, csak elmentél volna. Nem?

-         Nem tudom. Van abban igazság, amit e mondasz, de a lényegen nem változtat semmit. Hazudtál és kész. De úgy gondolom, hogy neked is jár egy második esély. Megbocsájtok neked, de nincs több titok. Megígéred?

-         Igen, meg. És köszönöm, hogy ilyen jószívű vagy. – mosolygott rám

Ekkor lépteket hallottam, majd kulcszörgést…

-         Én most megyek szerintem. Tom már aggódik értem. – mondtam

-         Rendben. Akkor majd találkozunk? – kérdezte

-         Igen, holnap háromra idejövök, az úgy jó? – mosolyogtam rá

-         Persze, de ne felejtsd el. Ja és beszélek Rikkivel! – csókolt meg

Ekkor belépett egy szőke, göndör hajú, kék szemű, úgy 175 cm magas vékony lány, nekem pedig elállt a lélegzetem is; tudtam, hogy ő az, a lányom...

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a történet folytatását,ahogy ígértem. Ebben a részben megtudhatjátok a teljes igazságot Bill barátnőjéről, és azt is, hogy a férfi erre hogyan reagál. Jó olvasást hozzá! :)

30.: Az igazság 

-         Az van, hogy…..Bill ez nekem nehéz elmondanom,de… mi már találkoztunk. Nem is egyszer és van még valami…. – itt félbeszakítottam

-         Tessék? Ezt miért nem mondtad korábban? És még én hittem magam hülyének, mert az gondoltam, hogy összetévesztettelek valakivel. Te végig hazudtál nekem? – fakadtam ki idegesen

-         Sosem kérdeztél rá, én meg gyáva voltam hozzá, hogy elmondjam….

-         35 évesen nincs benned annyi elmond, hogy mi már találkoztunk, Nem is egyszer? Ennél már csak „jobb” lehet a dolog másik fele. – bosszankodtam

-         Bill, azt hittem 36 évesen ezt jobban fogod fogadni egy kicsivel. Nem gondoltam, hogy így fogsz hisztizni. Másrészt pedig egy nyomós ok miatt nem mondtam el.

Ekkor felém nyújtott egy képen, amin egy nagyjából 12- 13 éves lány volt. Én csak néztem,de nem tudtam ki az.

-         Felismered őt? – kérdezte pár perc után

-         Sosem láttam, honnan ismerném fel, de gondolom ez nem te vagy.

-         Bill az a helyzet, hogy ő a lányunk Rikki. – mondta ki

-         TESSÉK? – néztem rá döbbenten

-         A lányod. – válaszolt

-         Nem, ő nem lehet az enyém. Arról tudnék, hogyha nekem gyerekem lenne. De én csak egy 36 éves párkapcsolatban élő férfi vagyok. Azt még oké, hogy valamilyen hülye rajongóm azt állítaná, hogy tőlem van gyereke, de belőled ezt nem néztem volna ki. Nagyot csalódtam benned Jessie. – mondtam

-         Bill, emlékszel, amikor 16 éve akartam mondani valamit? – kérdezte

-         Nem tudom miről beszélsz, sokszor mondtál nekem dolgokat….

-         Amikor utoljára találkoztunk, arra a napra emlékszel?

-         Ige, hiszen Te voltál életem szerelme akkoriban…… de miért?

-         Akkor akartam elmondani, hogy terhes vagyok, amikor David szólt, hogy menned kell. – hajtotta le a fejét.

-         Akkor Rikki száz százalékosan biztos, hogy az én lányom?

-         Igen, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, veled voltam.

Gondolkodnom kellett. Gondolkodnom azon, hogy vajon miért nem szólt Jessie 15 évig arról, hogy van egy lányom. Vajon úgy gondolta, hogy el fogom utasítani, vagy miért nem hívott fel engem ezzel? Jóllehet, hogy nem lettem volna ott minden pillanatban a lányommal, de részt vettem volna a nevelésében.

Mikor hazaértem lezuhanyoztam, majd ledőltem az ágyamra mivel senki nem volt otthon.

-         Szia, öcsi, mi a baj? – kérdezte Tom mikor hazaért

-         Semmi, csak… minden. – sóhajtottam

-         Nem sikerült úgy a randi, ahogy tervezted? Mondj már valamit öcsi!

-         Semmi nem úgy alakult, ahogy terveztem, közel két órát késett, majd jött a fekete leves, beigazolódott az a sanda gyanúm, hogy mi már találkoztunk, mivel ő volt az utolsó barátnőm, csak 15 éve nem találkoztunk…

-         Az kemény, de ezt csak úgy bejelentette vagy hogy?

-         Egyszerűen elmondta, a dolgot, majd még azt is, hogy van egy 15 éves LÁNYOM. – néztem a szemébe.

-         Azt a rohadt. 15 éve apa vagy és nem is tudtál róla? Bill nem csak úgy jártál, mint én? Hogy elmenekültél?

-          Nem, nem tudtam róla, hogy terhes, az utolsó napon akarta elmondani nekem, csak David félbeszakította. Most nem tudom, hogy mi lesz. Itt a lányom, Rikki fényképe.

-         A Te neveden van?

-         Igen. Rikki Kaulitz - Trümper. Azt mondta, hogy találkozhatok vele, ha akarok,de Rikki mindenképp szeretne megismerni. – mosolyogtam

-         Mikor mész hozzá? – lelkesedett a bátyám

-         Nem tudom.

Még sokáig beszélgettem Tommal, ő elment aludni, de én nem tudtam. Folyton Rikkin kattogott az agyam. Nem tudtam hova tenni ezt a dolgot. 15 éve titkolta Jessie, hogy van egy közös gyerekünk. Azt sem tudtam, hogy most mihez kezdjek. Azt láttam a legjobbnak, ha írok Jessie-nek egy levelet és holnap bedobom neki.   

„ Kedves Jessie! Nagyon sajnálom a mai viselkedésemet, csak tudod engem ez hirtelen ért. Te is megértheted, hogy nem volt könnyű és most sem az, hogy megtudtam, hogy 15 éve apa lettem. Az idegességem abból fakadt, hogy 15 évig sem egy telefon, sem egy SMS, sem egy levél… nem közölted velem, hogy terhes vagy/voltál. Belátom, hogy másképp is reagálhattam volna, de ez így alakult. Bevallom én is hibás vagyok, hogy nem kerestelek téged, de mentségemre szóljon, hogy próbáltalak elfelejteni és nem azon gondolkodni, hogy véget ért egy nagyszerű kapcsolatom. A szakítás után még évekig hiányoztál és mindennap gondoltam rád. Nem gondoltam volna, hogy közben apa lettem.Sajnálom a mai kirohanásomat, de ezt már nem tudom megváltoztatni.Viszont,te azt mondtad nekem, hogy Rikki szeretne engem megismerni személyesen,mert meséltél neki rólam sokat. Bevallom én is kíváncsi vagyok a lányomra, ugyanakkor azt is bevallom, hogy félek. Félek attól, hogy nem fog kedvelni vagy megijed tőlem. Nem tudom, hogy hogyan reagálna arra, hogy én itt vagyok. Kérlek, beszélj vele, és értesíts, hogyha mehetek, mert szeretném megismerni a lányomat, és ha nincs ellenedre és neki sincs, szeretném bepótolni azt a 15 évet, amit elvesztegettem.Hogy mi legyen kettőnkkel? Nem tudom. Ma csalódtam benned több szempontból is: 1, késtél és még csak nem is telefonáltál, hogy mi a helyzet 2, hazudtál nekem két nagyon fontos dologban, ami szerintem nem megengedhető egy kapcsolatban 3, évekig titkoltad előlem, hogy van egy lányunk. Szerintem ezek mind olyan dolgok, hogy el kell gondolkozni azon, hogy érdemes-e folytatni. Úgy vélem, hogy egy jó kapcsolat alapja az őszinteségre épül és a bizalomra. Én mindvégig őszinte voltam hozzád, és bíztam benned. Te hazudtál nekem és én így már nem tudom, hogy bízhatok-e benned. Sajnálom, de nekem ehhez időre van szükségem. Azért nem mondom, hogy vége, mert szeretlek, és nem akarlak elveszíteni még egyszer. Igaz, hogy csalódtam benned, de SZERETLEK.                                                                                Bill”  

Ha van egy kis időtök, NE FELEJTSETEK EL SZAVAZNI! MINDEN SZAVAZAT SZÁMÍT!

Közvélemény - kutatás

Sziasztok! Ma nem részt hoztam ( az holnap vagy holnapután lesz), hanem mint már a címből is kiderül közvélemény - kutatás.

Az kérdeztem tőletek, hogy szeretnétek-e olvasni tőlem egy NEM Tokio Hotellel kapcsolatos blogot.

Bővebben:

A blog ugyanúgy történteket dolgozna fel, csak nem a bandával kapcsolatban. Ennek az a magyarázata, hogy szeretnék egy ( több) saját karakteres történetet írni. A kérdést azért tettem fel nektek, hogy megtudjam, érdemes- e belevágnom. Gondlom minden blog író társam úgy van a dologgal, hogyha nincs olvasója akkor felesleges írnia. Ha nincs rá érdeklődő, akkor nem fektetem bele az energiámat és az időmet sem; de nagyon szívesen írnák egy ilyet. 

A szavazással kapcsolatban: 

1.  A közvélemény - kutatás ettől a bejegyzéstől számított 7 napig azaz EGY HÉTIG tart. Ezalatt remélem annyi szavazat összegyűlik amiből egyértelműen meg tudom állapítani, hogy szeretnétek vagy sem. Amennyiben nem gyűlik össze, a szavazást meghosszabbítom KÉT HÉTRE.
2. A szavazáson csak EGY gombot lehet megnyomni, nem állítottam be a több válasz lehetőségét. 
3. Figyelem: A másik két blogot NEM zárnám be a saját karakteres blog miatt. A történetek ugyanúgy, ugyanolyan rendszeresen és aktivitással folytatódnak ahogy eddig.   

A a leendő blogban található első történet, nagy vonalakban:

Egy határozott, maximalista nőről szól ,aki nem is gondolja, hogy mi sülhet ki egy nyaralásból amit eredetileg nem is akart. Mire észbe kap nemcsak, hogy meghódították az elvált nő szívét,de már nagyon fontos döntésekbe is beleegyezett. Hogy hogyan tovább? Ki ez a titokzatos nő és férfi? Miért éppen ott és akkor? Mindenre választ kaphatok, hogy ha a szavazáson az IGEN gombra kattintotok.

 *******************************************************************************

Hát ennyi lenne mára a bejegyzés és őszintén remélem ,hogy felkeltettem az érdeklődéseteket a "blog" iránt. 

Az Apabőrbe bújt rocksztár következő részét holnap vagy holnapután hozom. Addig is jó nyári szünetet, a még csak most érettségizőknek pedig sok sikert! :)