Schrei

Sziasztok! Meghoztam a 17.részt, amiben már jóval nagyobb szerepe van Billnek. Jó olvasás hozzá! :)

17.: Hideg

Miután beszéltem a századossal beültettem Billt az autóba, majd elindultam vele a kórház felé, mert akárhogy néztem Bill nem volt jól, hiába mondta.

-          Bill, elmondod, hogy mi történt? – pillantottam rá

-          Minek? Úgy sem értesz meg, ahogy senki, csak egy szánalmas hülyegyerek vagyok neked is. Mellesleg Anthony nem fogja tétlenül nézni, hogy elviszik a rendőrök. Mit gondoltál, amikor kihívtad őket? – hallottam a hangján, hogy nem szeretne erről beszélni, de nem érdekelt

-   Bill, mondd el legalább nekem és a rendőröknek. Anthony valószínűleg kiskorúak börtönébe kerül vagy nevelő intézetbe, nem kell tőle félned. Bejelentettem az eltűnésedet, mert a fiam vagy és aggódtam érted; aminek meg is volt az oka, ahogy látom.

-        Fater, lebecsülöd Anthonyt és a bandáját a rendőrökkel együtt. Nem tudjátok, hogy mire képes és azt sem, hogy hányan vannak! Csak még nagyobb bajba keveredünk! Egyébként meg, hogy jutott eszedbe odamenni hozzájuk?

-     Az első nálam töltött este elrohantál én pedig követtelek, de nem tudtam, hogy merre mentél és így rábukkantam a gyárban lévő emberekre.

Bill erre már nem válaszolt, ami most nem zavart, mert gondolkodom kellett. Azon töprengtem, hogy mit csináljak ezzel a gyerekkel, hiszen több opció is van; egy simán kórházba viszem, majd visszaadom Leonának, mert én nem bírok vele; kettő mivel szerintem drogozik elküldöm elvonóra, így nem lesz nálam; három pszichológust hívok hozzá, hátha vele beszél vagy jobb belátásra tudja venni; négy én próbálok vele beszélni és hatni rá.

-    Fater, velem mi lesz? Mármint a rendőrök valszeg’ engem se hagynak lógva….

-          Nem tudom Bill, de megpróbálok mindent megtenni, hogy ne legyen ebből bajod. Viszont most azon gondolkoztam, hogy mit csináljak veled, mert tanácstalan vagyok ezzel kapcsolatban. Félek attól, hogy még nagyobb bajba keveredsz viszont az életmódodtól is tartok.

-          Az én életem….

-     Tudom, de még fiatal vagy és elronthatsz mindent, de jó útra is térhetsz. Aggódom, hogy egyszer valami komoly bajod esik, és én nem leszek ott, hogy megvédjelek vagy, hogy segítsek.

Bill ezután megint elhallgatott, valószínűleg rájött, hogy igazam van.  Így nem lehet élni, az biztos, mert ez nem élet csak egy hajsza.

-          Bill, ha beértünk, akkor viselkedj normálisan légy szíves. Nem akarok bunkó lenni, de néha elviselhetetlen vagy. – mondtam, majd leállítottam az autót, mert megérkeztünk

-          Oké!

Nem igazán tudtam, hogy kellett volna vinnem Billt, ezért a gyerekosztályon próbálkoztam. Tisztában voltam vele, hogy valószínűleg egy rakás embert riasztani fognak, mivel ilyen állapotban van, de nem érdekelt.

Mikor leültünk a váróban elég furán néztek rám egy páran, de még Billre is. Hál Istennek nem sokig szegeződtek ránk a szempárok, mert az orvos hamar kijött.

-          Jó napot doktorúr! Tudom, hogy sorrendben lehet bemenni, de a fiam nincs valami jó állapotban…

-          Melyik az ön fia? – nézett rám egyből, mert látta, hogy nem viccelek

Miután megmutattam neki azonnal behívott minket, mert Billnek komoly baja is lehet, a többi beteg max. náthával küzd ehhez képest.

- Mi történt vele? Ugye tudja, hogy kötelességem értesíteni a gyermekvédelmiseket? – kérdezgetett, miközben Billt vizsgálta

-  Hosszú történet, de annyi a lényeg, hogy a rendőrséggel már egy hete kerestettem Billt és ma került elő. Egy csapat fiatal csinálta ezt vele, nem én. Tudom, hogy ez a kötelessége és megértem. Lehet ennek következménye rám nézve?

-          Nem tudom, attól függ, hogy miként ítélik meg a helyzetet. Mindenesetre a fiát elküldöm további vizsgálatokra, mert valószínűleg belső sérülései vannak. Miután végeztek jöjjenek vissza, csöngessenek, egy nővér beengedi önöket én pedig újra megnézem a fiút. – mondta miközben letörölte Bill a arcáról a vért

-          Rendben. Akkor elviszem, nemsokára jövünk!

Miután odaadta a listát, hogy hova kell mennünk elindultam Billel, akinek nagyon ellenére volt ez a az egész.

Minden egyes vizsgálatra bementem vele, nem akartam egyedül hagyni egy pillanatra sem, még úgy sem, hogy tudtam, Anthony nem leselkedik ránk sehol. Egyik helyen se mondtak nekünk semmit, csak azt, hogy a gyerekorvos majd közli az eredményt.

-        Fater, nem kéne felhívnod anyámat? – kérdezte mikor a röntgen felé mentünk

-          Basszus, el is felejtettem! De mivel ide nem mehetek be veled, felhívom.

Miután Bill bement Leonát megcsörgettem, de a pasija vette fel.

-          Mit akarsz? – kérdezte flegmán

-   Add Leonát, fontos! – valószínű átadta neki, mert valami zajt halottam – Leona, megtaláltam Billt, itt vagyok vele a kórházban.

-          Mit csináltál vele? Jól van? Válaszolj! – szinte üvöltött a telefonba

-       Semmit nem csináltam, miért hiszi mindenki azt. Egyébként nem tudom, mert keménynek mutatja magát, de az orvoson láttam, hogy valami nem tiszta. Majd meglátjuk!

Ezután Billel visszamentünk a gyerekosztályra, ahol várnunk kellett egy kicsit. 

Schrei

Sziasztok! Sok késéssel ugyan, de meghoztam a 16.részt, amiben felpörögnek az események. Jó olvasás hozzá! :)

16.: Végre!

-         Ha egyben akarod látni Billt, fizesd ki a tartozást! – szólt a telefonba Anthony

-     Nálad van a fiam? Anthony ne szórakozz ezzel! – próbáltam nem mutatni neki, de tartottam tőle

-      Igen, itt van. Fizesd ki a tartozását és elengedem; ha nem akkor csúnya vége lesz!

-          A telepen talállak titeket ugye? – kérdeztem ijedten

-          Igen, ahol voltunk is. Senkit ne hozz, csak ártasz vele Billnek.

-          Rendben, maradjatok ott, nemsokára ott vagyok!

Remek, a kis taknyosnál van a fiam, akiről azt sem tudom, hogy jól van-e, ráadásul pénz kell Anthonynak Billért cserébe. Nem érdekelt, csak az, hogy elkapják az egész bandát és megfizessenek ezért. Jól tudtam, ha kifizetem és elhozom Billt a taknyosok eltűnnek a helyszínről egy időre, így nem fogjuk őket megtalálni, ezért az akaratukkal ellentétben bementem a rendőrségre.

-       Jó napot, Marcus Karl századost keresem! – mondtam azonnal, ahogy beértem a kapitányságra

-          Legyen türelemmel, hamarosan bemehet hozzá, most nem ér rá. – mosolygott rám a nő

-   Nem érdekel az sem, ha az amerikai elnökkel beszél személyesen; be kell mennem hozzá!

-          Nem mehet be, kérem, várakozzon!

-          Valami baj van uram? – jött oda hozzám egy másik rendőr

-          Nézzék, egy hete eltűnt a fiam és nemrég kaptam a hívást, hogy hol van. A századossal kell beszélnem!

Még így is várnom kellet percekig, de legalább nem az egész tárgyalását, amit egy befolyásos német üzletemberrel folytatott. Még bent volt a férfi, mikor én konkrétan berontottam az irodába, bár a rendőr csak azt akarta mondani, hogy még legyek türelemmel.

-          Már elnézést! – háborodott fel az öreg

-          Százados, tudom, hogy hol van a fiam, de nem merek egyedül kimenni oda, viszont rendőrrel sem mehetek, mivel Billnek baja esik akkor. - láttam a rendőrön, hogy azonnal intézkedni akart

-    Már elnézést, de Karl századossal éppen egy fontos megbeszélés közepén vagyunk! Mit képzel magáról, hogy csak ide beront? Felháborító a viselkedése!

-          Nem érdekel a szövegelése, gondolom a maga fia nem tűnt el! – tovább akart hápogni, de nem jött össze neki, mivel a százados gyakorlatilag kirakta

-          Hol van? Mit tud róla? – kérdezte a rendőr azonnal

-          A rég gyártelepen, amit először néztem meg. Tíz- tizenöt suhanc nem engedi haza, mivel állítólag tartozik nekik. A bandavezér Anthony azt mondta, hogy ha rendőrt viszek, Bill pórul jár nagyon.

A százados behívta pár emberét és beszélgettünk arról, hogy mi lenne a legtanácsosabb dolog, amit tehetünk. Mert ugye az szóba sem jöhet, hogy velem jönnek az épülethez, de az sem, hogy én egyedül menjek, hiszen én nem tudom megvédeni Billt ennyi ember ellen, főleg, hogy ők talán napi szinten bunyóznak, én meg talán még középsuliban verekedtem utoljára.

-  A legjobb lenne, ha magát követnénk tisztes távolból, majd miután biztonságban kihozta a fiát mi átvesszük a terepet. Az a lényeg, hogy először próbálja meg fizetés nélkül elhozni a fiút, ha nem megy, akkor adja át a pénzt, a rendőrségi eljárások után vissza fogjuk adni magának. Arra kérem, hogy a telefonja hangrögzítőjét kapcsolja be, mert bizonyítékként fog szolgálni. Ami még fontos, hogy próbáljon ne összeverekedni egyikükkel sem, csak ha már elkerülhetetlen.

-          Rendben, akkor elindulok.

Mikor kiértem a kapitányságról elindultam a gyárépület felé, miközben hívtam Leonát, aki persze azonnal velem akart jönni, de sikerült lebeszélnem róla. Még csak az hiányozna, hogy Le beleavatkozzon a dolgokba és baja essen Billnek. Tudom a volt barátnőmről, hogy nagyon nagy szája van, amit soha nem képes féken tartani, ráadásul most a fiáról van szó. Tudom, hogy mit érez most, hiszen a gyerek apja vagyok, de meg kell tenni mindent, hogy Billnek ne essen baja semmiképpen.

Mikor odaértem a telepre bekapcsoltam a hangrögzítőt és elindultam Anthonyékhoz, akik már vártak rám.

-    Csakhogy ideértél! Remélem nem a zsaruknak jelentettél a fejleményekről, mert akkor nagyon megszívta a fiad. Na, add a lóvét, aztán takarodj Billel együtt!

-         Először hadd lássam őt! Jöjjön ide hozzám és odaadom a pénzt! – ismerem azt a trükköt, hogy nincs is a helyszínen az elrabol személy

-      Most szórakozol? Nem elég, hogy késel, ezért várok rád, miközben egy csomó dolgom lenne, de még te is szabod a feltételeket? De legyen. Mutasd meg a pénzt, hozzuk Billt.

-     Mennyit kell fizetnem? – kérdeztem tőle, mivel ezt a telefonhívások során nem említette

-           3,230 eurót!

-          Mennyit? Normális vagy te? – persze mindenre készültem és ezért volt nálam 3,500 euró – Itt van, tessék! Hozd Billt!

Miután megmutattam a pénzt, ami egy kicsit több volt, mit kellett volna, elém hozták a fiamat, aki enyhén szólva sokkolóan nézett ki.

-     OMG! Mit műveltetek vele? Bill…. – kezdtem bele, de láttam, hogy nincs értelme

-          Semmi baj fater,  jól vagyok….

-      Nem vagy jól, ne tagadd! Mit műveltetek vele? – fogtam meg Billt, mivel odalökték hozzám

-          Amit megérdemelt! Add pénzt vagy Bill még rosszabbul fog járni!

Hiába mondták a rendőrök, hogy csak a legvégső esetben adjak pénzt, nem tehettem semmit. Akárhogy számolgattam képtelenség lett volna, hogy időben odaérjenek, ezért Billt még jobban megverték volna, amit nem akarok. Inkább vesszen az a 3,230 euró, minthogy a fiamnak ennél nagyobb baja legyen, hiszen így is szörnyen nézett ki. Az arca, a keze, a dzsekije tiszta vér volt, ráadásul ahol csak láttam kék-zöld foltokkal volt tele a teste, sápadt, és alig állt a lábán. Szinte én tartottam.

-    Oké, megvan a lóvé. Takarodjatok innen, többet ne is lássalak titeket! – mondta Anthony, lenézően

Amilyen gyorsan csak tudtam kitámogattam Billt, így mikor kiértünk az épületből a rendőrök elindultak befelé, a százados pedig odajött hozzánk.

-      Hívjak mentőt a fiúnak? – kérdezte mikor látta, hogy milyen állapotban van Bill

-   Nem, nem kell, beviszem. Itt a telefonom, a hanganyaggal. Maradjon csak magánál, majd bemegyek érte a kapitányságra.

-          Rendben, akkor majd várom!

1 évtizede történt, hogy...

Pontosan ma, 10 éve annak, hogy a srácok kiadták a Durch den Monsun című dalukat és ezzel berobbantak a köztudatba. Sok idő telt már el azóta, de a négy magdeburgi azóta is töretlenül hódítja meg az egész világot. 

Már 10 éve annak, hogy elindult az őrület, ami még most sem állt meg és remélhetőleg a következő évtizedekben nem is fog. 

Ez a nap csak róluk szól, csak az övék és az Alien-eké, akik nélkül ez nem sikerült volna nekik. 

Remélem ők is ünnepelnek valahogy, hiszen ez a 10 év sok idő!

"...Ich muss durch den Monsun hinter die Welt

Ans Ende der zeit bis kein Regen mehr fällt

Gegen den Sturm Abgrund entlang

Und wenn ich nicht mehr kann, denk' ich daran

Irgendwann laufen wir zusammen

Durch den Monsun dann wird alles gut..."

Schrei

Sziasztok! Meghoztam a 15.részt, ami megint csak közelebb viszi Tomot Billhez vagy még távolabb. Jó olvasását hozzá! :) 

15.: Nyomok

Miután elment a két srác megkajáltam és újra belefogtam a kutatásba. Mivel a rendőröknek nem szólhatok, én keresek tovább. A kutatást, Bill szobájában kezdtem, ahol felforgattam mindet a legutolsó kis papír fecniig, hátha találok valami használhatót. Ebben a tevékenységemben Leona zavart meg:

-          Van valami hír? – kérdezte szomorúan

-      Nincs, de Anthony két cinkosa járt nálam és figyelmeztetett, hogy Anthony mennyire veszélyes. Átadtak egy levelet, amiben konkrétan megfenyegetett a kis taknyos, hogy kinyírja Billt.

-       Remélem szóltál a rendőrségnek!

-     Nem érted, hogy figyelnek? Ezt mondogatom neked már mióta! Ha bevonom a hatóságokat Billnek ártok vele. – figyel rám egyáltalán a fiam anyja?

-     Tom, szerinted helyénvaló, hogy pár tizenéves ezt csinálja? – láttam Leonán, hogy kezd ideges lenni

-      Nézd, tudom, hogy nem jó, de tehetek ellene? Ha bárkinek szólok akár meg is ölhetik Billt! Felfogod? – dobtam le az asztalra egy köteg füzetet – Szerinted kockáztatnám a fiam életét?

Nem akartam veszekedni az exemmel, de egyszerűen nem értette meg, hogy mi magyarázok neki. Nekem is a fiam megtalálása a fontos, de nem mindegy, hogy utána félelemben kell-e élnem vagy sem. Mi a garancia arra, hogy Anthony nem fogja tovább keresni, ha megtudja, hogy hazahoztam? Képes betörni és elrabolni Billt, vagy nem tudom. Most már mindent kinézek ebből a fiúból is.

Mivel Leona is látta, hogy nem fogunk dűlőre jutni elindult az ajtó felé, de megállítottam:

-          Le, ugye nem fogsz szólni a rendőrségnek? – húztam vissza a kezénél fogva

-      Nem, nem akarom, hogy Billnek baja essen. Te pedig ígérd meg, hogy akármit találsz, egyből szólsz!

-          Oké!

Nem tartottam vissza tovább, hiszen nekem dolgom volt. Folytattam a kutatást a füzetek között is, aminek meglett az eredménye. Az irodalomfüzetébe fura firkák voltak, amik betűkké álltak össze. Igazából nem jelentettek semmit ezek a betűk, csak ott voltak. Furcsa. Talán újra beszélnem kéne a két fiúval, lehet, hogy ők tudják, merre lehet Bill. Bár, ha jobban belegondolok, akkor nem keresnék, hanem elmondanák „véletlenül” Anthonynak.

Ezután visszapakoltam a szekrénybe, mert tudom, hogy nem szereti, ha kutatok a cuccai között. Nem szívesen, de be kellett látnom, hogy itt bizony nincs semmi.

Szerintem szándékosan nem hagyott nyomot maga mögött, mintha számított volna erre a szituációra. Mintha tudta volna, hogy egyszer el kell tűnnie. De miért nem hagyott nyomot legalább nekem? Valami kis apró jel, vagy egy SMS. Semmi.

A telefonom viszont megcsörrent, amin Anthony keresett.

-          Mit akarsz? – vettem fel a készüléket

-          A pénzemet, amit a fiad nem adott meg! Különben nagyon meg fogja bánni a fiacskád!

-          Azt sem tudom, miről beszélsz!

-          Nem érdekel, fizesd ki!

-     Te meg vegyél nekem egy Lamborghini-t légy szíves és egy Los Angeles-i luxusvillát!

-        Szerinted ez vicces?

-    Az a nevetséges, amit te kérsz! Szerinted milliomos vagyok? Egyáltalán mit fizessek ki? – kezdtem már egy kicsit dühös lenni, de próbáltam normálisan beszélni vele

-      Nem érdekel!

-  Nem fizetek neked semmit, majd ha maga Bill kéri ezt tőlem! – letettem a telefont, mert már nem érdekelt a mondanivalója

Pofátlan, szemtelen és még beképzelt is. Utálom az ilyen kölyköket!

Mivel nem volt jobb dolgom elkezdem Bill laptopján is keresgélni, de már ott elakadtam, hogy jelszót kért. Elkezdtem gondolkodni a megoldáson, mikor bevillant, hogy Bill gyakran mondja, hogy béke, ezért beírtam, hogy peaceandfreedom. Sikerült, bejutottam a gépbe, már csak azt kell megtalálnom, hogy hol rejtett el nyomokat.

Már órák óta keresgéltem, már majdnem nyomon voltam, de ekkor megcsörrent a telefonom.

Schrei

Sziasztok! Először is szeretném megköszönni a kedves szavakat, amiket írtok, nagyon jól esnek. :)
Meghoztam a következő részt, ami egy kicsit keményebb lett, mint az előzőek. Remélem tetszeni fog ez is! Jó olvasást hozzá!:)

A blogon érvényben van egy szavazás, ami csak pár napig tart, arra kérlek titeket, hogy szavazzatok! 

14.: Ki az, az Anthony?

Miután megkaptam a telefont, hogy menjek ki a telepre elindultam a rendőrségről, de nem voltam biztos benne, hogy egyedül kell oda kimennem. Nem tudom miért bennem van az a félelem, hogy megtalálták Billt és valamit követelnek érte. Persze tudom, hogy nem kéne megijednem pár drogos 15 évestől, de ki tudja, mi van náluk. Akármennyire is járok kondiba és, akárhogy edzek, egy kés vagy vipera ellen még én se tehetek semmit. Bevallom, félek.

Miközben ezeken gondolkodtam odaértem a telepre. Leállítottam a motort, de elgondolkodtam azon, hogy lezárjam-e, mert ha menekülni kell, akkor nem lenne jó dolog a zárral szórakozni. Végül is ki tudom nyitni, de ha nyitva hagyom, akkor már nem lesz mit, mert ellopják.

-          Csakhogy ideértél! – mosolygott a bandavezér

-      Mit akartok? Itt van Bill? – nem ijedtem meg tőlük, de nem szeretnék túl sokat itt időzni

-      Szerinted, ha itt lenne, akkor nem hallanád az üvöltését? Megmondtam, jobb, ha te találod meg előbb!

-  Nézd, nem akarlak megbántani, de miért fenyegetsz engem és a fiamat, miközben te sem vagy több mint egy taknyos 15 éves? Mit csinált?  - kezdtem úgy érezni, hogy csak a pofája nagy

-         Az nem a te dolgod! Inkább azzal törődj, hogy láttunk bemenni a rendőrégre, miközben mi szépen elmagyaráztuk, hogy ne tedd, mert csak Billnek fogsz vele ártani. Ennyire nem érdekel a fiad?

-          Figyelj, kis taknyos, először is, a rendőrséghez fordultam, mivel eltűnt a fiam és nem, nem rólatok beszéltünk, csak megkérdeztem, hogy van-e fejlemény az ügyben. Mit képzelsz te magadról, hogy engem fenyegetsz? Kilóra megveszlek, kis hülyegyerek! – mertem ilyen hangon beszélni, mert szerintem nem volt náluk semmi, drogon kívül

-          Nagyon merész vagy!

-          Inkább takarodj haza aludni, fellőtték a pizsamát! – hagytam ott őket dühösen

Elindultam Leonához, aki éppen a szüleivel beszélt, mert nekik is elmondta a történetet, persze, úgy állította be, hogy én nem figyeltem rá eléggé.

-          Megtaláltad? – kérdezte, mikor beértünk a nappaliba

-     Nem, de pár fiatal srác is keresi rajtunk kívül, csak nekik egész más miatt kellene. Tudsz róluk valamit? A vezérüket, ha jól halottam Anthony-nak hívják.

-          Anthony is keresi Billt? Szóltál a rendőrségnek erről? Beszéltél velük?

-       Onnan jövök. Tudja a rendőrség, de csak felét, mivel engem is fenyegetnek. De ki ez az Anthony? Mit kell róla tudni?

-   Anthony Bill egyik haverja, de én nem nagyon hiszem el neki. Volt már rendőrégi ügye annak ellenére, hogy 15 éves. Bill vele haverkodott, de valami mást is csinált neki, mert az nem normális, ha éjjel hívják, hogy menjen. Nem tudok többet mondani róla én sem. Tom, nagyon vigyázz ezzel a sráccal, mert nem tudhatod, hogy mi vagy ki van nála! Nem riad vissza a durva eszközöktől sem!

-   Nincs nála semmi! Ha lenne, akkor nekem jött volna, mert elég csúnyán beszéltem vele.

Még beszélgettünk erről a témáról, majd elindultam haza, hogy aludjak egy kicsit, mert már nagyon fáradt voltam. Hazaúton végig Anthony és Bill járt a fejemben; vajon mibe keveredett ez a gyerek? Miért ilyen ellenszenves és erőszakos? Valami nincs rendben!

Hazaérve lezuhanyoztam, majd elmentem aludni, de nem sokat tudtam ilyen állapotban.

Reggel már korán fent voltam, ezért reggeli után elkezdtem gondolkodni megint Anthonyn és Billen. Ha annyira nagy barátok lennének, tudná, hogy hol van, és nem rajtam keresné. Egyébként Anthony nem tűnik olyan haverkodósnak, inkább csak valamit- valamiért srácnak. Persze nem kizárt, hogy jóba voltak, de nekem ez egy kicsit sántít. Mivel nem szólhatok a rendőrségnek magamnak kell kinyomoznom a dolgokat, ráadásul az illetékesek csak egyhelyben ülnek és várnak a csodára.

Miközben gondolkodtam csengettek.

-          Mit kerestek itt? – kérdeztem két sráctól, akik Anthony emberei

-      Bemehetünk? Nem akarjuk, hogy Ant meglásson minket itt. – bólintottam, majd elálltam az ajtóból

-          Mit akartok? Újabb trükk? Bill nincs itt, mert akkor nem keresném!

-     Csak ezt a levelet kell átadnunk, pontosabban letenni a küszöbödre, de mi figyelmeztetni jöttünk. Nézd, tudjuk, hogy Ant nem tűnik veszélyesnek, pedig az. Tegnap is volt nála kés és vipera is, csak nem vette elő. Ha tovább ingerled, akkor neked esett volna, ráadásul, ha Billt megtalálja, nagyon meg fogja verni és talán a kést is használja.  Azt javaslom, hogy vegyél vissza egy kicsit és csináld, amit mond, akkor nem fog baja esni a fiadnak; legalább is nem akkora. Anthony veszélyesebb, mint gondolnád!

-          Miért figyelmeztetsz, mikor te is vele vagy?

-       Mert nem akarjuk, hogy baja essen Billnek. Nekünk ez már nem pálya. Az lett volna a dolgunk, hogy rávegyük a fiadat a fizetésre, és az, hogy megverjük, de nem tesszük meg. A pénz nyilván kell valahogy, de nem így.

-          Köszi!

Minden kis segítség jól jön, de bennük se bízok meg teljesen, mert lehet, hogy Anthony bízta meg őket, hogy ezt mondják. Miután elmentek kibontottam a levelet, amit nekem írt kis taknyos.

„ Tom,

Ha élve akarod látni a fiadat, akkor fogd vissza magad, mert eléggé kinyílt a szád tegnap este. Vésd az eszedbe: Bill fizetni fog, aztán elengedjük, de ha továbbra is ilyen nagy lesz a szád lehet, nem megy haza többet. Nem vagyok a cimborád, se a fiacskád, úgyhogy velem, tisztelettel beszélj! Ja, és hagyd ki a rendőrséget a buliból, mert így nem lesz jó vége!

Üdv; a kis taknyos hülyegyerek”

Ez remek! Most már meg is akarja ölni a fiamat! Lehet ennél rosszabb?