World behind my wall

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, amiben Bill meglátogat valakit, akit jobb lenne kerülni. Jó olvasást hozzá! :)

13.: Kérdések

Reggel tök nyúzottan keltem fel, amit nem is csodálok pár óra alvás után.

-          Mi van veled öcsi? Rég nem láttalak ilyen nyúzottnak. –röhögött rajtam saját bátyám

-          Semmi, nem aludtam éjjel. –közöltem vele unottan

Ma marhára nincs kedvem semmihez. Még élni sem. Sosem voltam az a depressziós fajta, de most kifejezetten annak érzem magam. Lehet, el kellene mennem egy pszichológushoz, ő talán tudna segíteni nekem. Bár, az öngyilkosság olcsóbb. Na, jó, most jött el az a pont, amikor le kell ülnöm egy szakemberrel megbeszélni a dolgaimat. Nem tehetek mást, nem lehetek életem végéig szomorú és tanácstalan.

-          Tom, bemegyek a városba, majd jövök! – közöltem a bátyámmal egy negyed órás készülődés után

-          Oké, de ne maradj sokáig. – legalább ő kedves velem

Készülődés közben megnéztem az internetet és találtam egy számomra talán kiváló pszichológus, akit felhívtam és azt mondta, hogy tíz órára menjek be hozzá. Nem sokat kocsikáztam, mivel közel volt a rendelő, ahova mennem kellett. Tudom, hogy sztár vagyok és, hogy talán ki is jött volna házhoz, de Tom előtt nem akartam. Nem akartam, hogy lássa, mennyire össze vagyok törve.

Amikor benyitottam a rendelőbe, éppen kint tartózkodott az orvos és persze azonnal behívott, hogy ne várjak ott kint.

-          Tehát Herr Kaulitz, mi a probléma? A telefonban azt mondta, hogy depressziósnak érzi magát. Kérem, mondjon el mindent, amit Önről tudnom kell. –ez hosszú lesz, úgy érzem

-          Van egy ikerbátyám Tom, akivel nagyon jól kijövök, egy házban élünk, de ezt még vele sem tudom megbeszélni. Jelenleg a Tokio Hotel énekese vagyok, és gyakorlatilag ez miatt érzem így magam egy kicsit. Évek óta nem volt barátnőm, most egy hónapja megismerkedtem a Barbarával, akivel össze is jöttem, de ez miatt a menedzserem egyfolytában ordibál velem. Azt mondja, hogy tönkreteszem a bandát és magamat is.

-          Értem. A zenekar többi tagja is ellenzi a kapcsolatát? Esetleg a bátyja? – firkált valamit a füzetébe

-          Nem, ők teljes mértékben mellettem állnak, támogatnak. Csak a menedzserem ilyen. Nem értem, hogy miért csinálja. A banda többi tagjának is van párja, de velük nem ennyire ilyen.

-          Járt már Ön pszichológusnál ez előtt?

-          Nem, mindent meg tudtam beszélni a tesómmal. – ez hogy jön ide?

-          Azt mondta, hogy tanácstalan. Miben merül ez ki?

-          Sokat gondolkodtam azon, hogy otthagyom a bandát. De ez az életem része, sőt ez az életem. Nem tudok csak úgy megválni tőle. Szeretek énekelni, de nem szeretnék örökre magányos lenni. Végre van valakim és Őt nem akarom elveszíteni. Nem tudom, mit tegyek? Évek óta dolgozom együtt a srácokkal, eddig nem volt semmi probléma. Szeretem őket, a második családomként tekintek rájuk. – panaszoltam az agykurkásznak

-          Nézze Bill, ebben nem tudok segíteni. Magának kell eldöntenie, hogy mit akar. De azt javaslom, hogy gondolja át, mindkét lehetőséget. Szereti annyira a barátnőjét, hogy feladjon érte mindent, amiért küzdött? El tudná felejteni a zenekart annyira, hogy esetleg más munkát vállaljon? Meg tudná emészteni, azt hogy mást csinál? Azt javaslom, hogy írja fel otthon ezeket egy pappírra és válaszoljon rá, alaposan átgondolva azt, hogy mit ír a lapra. Vigyázzon! Nagy súlya van a döntésének. Higgye el, meg fog könnyebbülni és újra derűsen látja majd a világot, ha meg van a válasz.

Ezután már nem beszéltünk, hanem eljöttem tőle. Talán igaza van és meg tudom oldani egyedül. Ha nem akkor boldogítom tovább. Mérlegre kell tennem mindent. Mindent, amit elértem, amiért küzdöttem, az álmaimat, a sikert és a hírnevet a barátnőm miatt. Mi van ha, nem találok még egy ilyen lányt? Ha örökre egyedül maradok? Szeretnék gyerekeket, családot, ahogy minden normális ember. Tudom, hogy meg fog változni minden a döntésemmel, de ezt kell tennem.

A hazaút rövid volt, de így is akadt élmény bőven. Pont belekeveredtem egy dugóba, ami egy baleset miatt volt.

-          Szia, Tom. Mindjárt otthon vagyok, csak baleset volt az úton dugóba keveredtem. - azért szólók neki, nehogy aggódjon érem

-          Oké öcsi. Nincs gáz. – nevetett majd letette

Tudom, ha kilépek a bandából mind megharagszanak rám, de ha nem akkor soha nem tudom meg mi az, hogy apaság és család. Hajaj Bill…..

A dugóból hál Istennek fél óra alatt kikerültem, így gyorsan hazaértem.

-          Hallod, hol voltál? – kérdezte Tom miután beléptem a házba

-          Nem messze innen. – próbáltam kikerülni a válaszadást

-          Nem azt kérdeztem, hogy milyen messze, hanem azt, hogy hol! Különbség van! – most miért ilyen ideges?

-          Üljünk le. –mentem a kanapéhoz és ott folytattam – Mostanában észreveheted, hogy nem stimmel valami. Igen Tom, gondjaim vannak és ezt még te sem értheted meg, ezért felkerestem egy szakembert. – vártam a reakcióját, de nem lepett meg a dührohamával

-          Mi az, hogy egy szakembert? Mi az amit nem tudsz velem megbeszélni? A bátyád vagyok, átérzem a helyzetedet! Mi ez, hogy újabban nem mondasz el semmit? Mi van veled mostanában? Amióta itt a Barbi, tök dili vagy! – a végén már szinte ordibált velem, mire én nem szégyellem, elsírtam magam. - Most megint mi van? Öcsi… –vette lejjebb a hangerejét miközben átölelt

-          Az, hogy senkinek egy büdös jó szava nincs hozzám! Mindenki üvölt velem állandóan és egy rongybabának néz! Szükségem volt egy pszichológus tanácsára, ennyi!

Egy kicsit ledöbbent, de nem baj. Ezek után már végképp nem volt kedvem semmihez ezért felrohantam a szobámba és látványosan bevágtam az ajtót. Lefeküdtem az ágyamba sírva, majd percekig csak szipogtam.

Elaludhattam. Este fél tíz az első emlékem. felálltam az ágyról, majd a fürdőbe vettem az irányt, ahol lezuhanyoztam és némiképp összeszedtem magam, ami nem volt könnyű.

-          Bill, ne haragudj rám…. nem gondolkodtam. – kért bocsánatot a délután rendezett jelente miatt

-          Nem haragszom, csak rosszul esett, hogy még te is forgatod bennem azt a kést.

A szobámba visszaérve megcsináltam, amit a doktor úr mondott, mindent mérlegre tettem. Az egész életemet….. 

World behind my wall

Sziasztok! Tudom, régen volt rész, amiért bocsánatot kérek. De most meghoztam a következőt, amiben Bill kiakad egy kicsit. Jó olvasást hozzá! :)

12.: Index

Reggel tök frissen ébredtem ahhoz képest, hogy szinte alig aludtam. Barbi itt volt mellettem és ez erőt adott. Szeretem ezt a lányt, és nem érdekel semmi, még David hülye beszólásai sem. Már pedig azt kaptam ma bőven.

-          Kicsim nekem be kell mennem próbálni, de te nyugodtan maradj itt. – csókoltam meg

-          Rendben, főzök nektek valamit.

Tommal megreggeliztünk és elindultunk, hogy minél előbb végezzünk.

-          Fiúk, beszélnem kell veletek. Főleg veled Bill. – kezdte David, úgy, mint amikor rossz hírt közöl

-          Szal’ az van srácok, hogy a népszerűségi indexünk egyre megy lejjebb. Fogalmam nincs miért – nézet rám – egyre kevesebben rajonganak értetek. Már nincs koncerteken se az a nagy tolongás, ami régen volt és az újságoknak sem kelletek.

-          Most miért néztél rám? – kérdeztem tőle, mire olyan válasz adott, amire nem számítottam

-          Azért drága Bill, mert ez a helyzet azóta állt elő, mióta barátnőd van. Nem foglalkozol a rajongókkal és nem vagy velük közvetlen. Egyszerűen úgy kezeled őket mintha replásak lennének.

-          David, ez azért durva volt. Bill semmi olyat nem tett, amivel bántaná a rajongókat. Arról sem ő tehet, hogy nem tudják elfogadni, hogy mindannyian felnőttünk és szükségünk van valakire. – védett meg a dobosunk

-          Értem, de ez az igazság. Az elejétől kezdve ezért elleneztem a kapcsolatotokat. Ezt nem akartam.

-          Állj! Honnan tudnak Barbiról, mikor Bill még be sem jelentette? – kérdezte hirtelen Georg

-          Na, mit gondolsz?

Még órákig vitatkoztunk ezen, de mindig csak én jöttem ki rosszul. Mindig én voltam a hibás, akármit mondtam. Már kezdett nagyon elegem lenni az egészből, főleg Davidból. Hogy képzeli, hogy ilyeneket vág a fejemhez?

-          Jó, akkor tudod mit? Legyen minden az én hibám, az sem számít, ha nem is tudom, hogy miről van szó, kend csak rám nyugodtan. Billt mindenért lehet hibáztatni! – felálltam a helyemről és otthagytam őket

Csak délután ért haza Tom, de úgy láttam, hogy nincs egyedül. Barbit nem hívtam át, nem akartam, hogy véletlenül olyat mondjak neki, amitől elbizonytalanodik, vagy esetleg kiábrándul belőlem. Gustav és Georg csöndben jöttek be lakásba és csak akkor szólaltak meg amikor muszáj volt.

-          Nézd Bill, tudom, hogy nem esett jól amit David mondott, de meg kell értened őt is. – kezdte Tom

-          Tényleg? Hogy lehet az, hogy neki mindig mindenben igaza van, de mindig én vagyok a rossz mindenért. Most is mit ártottam én? – már-már a sírás fojtogatott

 Sokáig beszélgettünk erről, mivel a srácok látták rajtam, hogy nem vagyok valami jól. Ők már ismernek annyira, hogy észreveszik a hangulatváltozásaimat.

Eddig tökéletesen boldog voltam, örültem, hogy végre sínen van minden erre tessék. Elegem van már az egész bandából. Amióta Tokio Hotel-ként létezünk, csak a zűr van. Sok jó dolog történt velem a bandában, de ezt nem tudom elfogadni így. Komolyan, már azon gondolkodom, hogy kilépek az egészből, keressenek másik énekest.

-          Szia, kicsim! – vettem fel a telefonomat

-          Hogy-hogy nem hívtál? Ugye nem azért mert elmentem? Főztem nektek vacsorát ott van a hűtőben! – hallotta meg a barátnőm hangját, ami mosolygásra késztetett

-          Ne haragudj kicsim, ideges vagyok egész nap, nem akartam kivetíteni rád. Nagyon finom volt a vacsora, majd szólok Tomnak is, hogy egyen belőle. – válaszoltam vissza, már jobb kedvel

-          Miért, mi a baj? – hallottam a rémületet a hangjában

-          Csak David hülyeségei. Megint beszólogatott és felhúzott vele. Nem kell neked ezzel foglalkozni. De most megyek, lefekszem aludni, holnap majd hívlak.

-          Jó éjt Bill.

-          Jó éjt picim.

Már ez jobb kedvre derített. Imádom hallani azt a csiripelő hangját és azt, hogy minden szavamra figyel. Egyszerűen szeretem ezt a lányt, nem lennék képes elengedni őt még a bandáért sem.

De akkor most mit csináljak? Hogyan tovább? Beszélek Tommal!

-          Bejöhetek? – mentem fel a szobájába, ahol az ágyán feküdt

-          Gyere! Mi a baj? – felült majd arrébb ment, hogy én is odaférjek

-          David….

-          Tudom, mind a négyünknek van barátnője, leszidott minket is. Csak mivel te vagy az énekes ezért réd jobban figyelnek. Tudom mit érzel, láthattad mit műveltek amikor megtudták, hogy Ria a barátnőm. Nem kell velük foglalkozni. Ha mindig rájuk hallgatnánk, akkor egész életünkben egyedül lennénk.

-          Akkor is szarul esik. Végre van egy barátnőm és erre így bánnak velem.

Sokáig beszélgettünk még erről, de nem tudott meggyőzni arról, hogy majd idővel jobb lesz. Persze nem volt merszem elmondani, hogy ki akarok szállni a bandából, ahhoz több bátorság kell, és még át kell beszélnem ezt magammal is. Nem vagyok az a magamba beszélős fajta, de most ezt csak magammal tudom megvitatni. Ez az én harcom, senki másé, ebbe még Tom sem szólhat bele. Majd közlöm a döntésemet vele és a bandával is.

Most, hogy van min gondolkodom ideje lenne aludni, így hajnali négy felé. 

World behind my wall

Sziasztok! Több mint egy hónap után itt van a folytatás, amiben lesz egy kis fordulat. Jó olvasást hozzá, és ígérem a következővel gyorsabb leszek! :D

11.: Rendben

Reggel nyúzottan ébredtem fel, ami betudható volt az idegességemnek is. Tudom, hogy nem kellene azon agyalnom, hogy mit csináltak Barbiék miután eljöttem, de egyszerűen szeretem őt, és nem bírom megállni. Végre volt egy normális barátnőm, nem olyan aki kihasznál, erre a szülei belekotnyeleskednek a kapcsolatunkba.

-          Ma mit csinálunk? – kérdeztem Tomot reggeli közben

-          Hát igazság szerint nem számítottam arra, hogy hazajössz, ezért én beterveztem magamnak egy randit és egy fodrászt is.

-          Ja, oké, azt hittem, hogy ráérsz…..

-          Lemondjam őket? – nem is tudom, hogy miért szeretem ennyire a bátyámat

-           Nem, dehogy miattam nem kell. Menj csak nyugodtan majd én elleszek itthon, kitakarítom a szobámat meg ilyenek

Miután Tom elment nekiálltam a szobám takarításának, a tervnek megfelelően. Ablakot mostam, söpörtem, porszívóztam, ágyneműt cseréltem, felmostam, és az íróasztalomon is rendet raktam. Nem is tudtam, hogy fehér az asztalom. Na, jó ez persze a vicc része volt, de komolyan annyi papír és dalszöveg részlet volt ott, hogy azt sem tudtam, hogy hol van az alja. Kották, dalszövegek, versek mindenütt. Miután ezzel is kész voltam kimentem a konyhába és ott kezdtem el takarítani. Úgy éreztem magam, mint a bejárónőnk.

-          Jó napot Herr Kaulitz! Miért takarít? – megérkezett a takarítónő, aki egyből kérdőre vont

-          Menjen csak haza nyugodtan, ma én akarom megcsinálni. Le kell vezetnem ma veszkót valahogy.

Hát nem kellett kétszer mondani neki, elment első szóra is.  Épp a sütőt subickoltam mikor csengettek, ezért gyors levettem a kesztyűmet és mentem ajtót nyitni.

-          Sziasztok! – Barbi és a szülei álltak velem szemben

-          Helló! – köszöntek egyszerre

-          Mit szeretnétek? Esetleg nem jól takarítottam ki a garázst? Vagy nem jó a motor? –kérdeztem szarkasztikusan, mire Brad felhorkant, de nem beszélt

-          Bill én sajnálom, nem akartam, hogy ez legyen. Azt hittem, hogy kettesben töltjük majd a napokat és közben megismerkedsz a szüleimmel és a tesómmal – kezdte Barbi

-          Gyertek be! – még mielőtt valaki meglátja ezt tettem hozzá magamba

-          Bill, tényleg bocsánatot szeretnénk kérni, főleg én. Nem tudom mi ütött belém. szeretem a húgomat és nem akarom, hogy valami olyan emberrel kerüljön össze, aki nem tiszteli és kihasználja. – mondta Brad lehajtott fejjel

-          Nem az fájt a legjobban, hogy dolgoznom kellett, mert azt elviselem, azt is, ha segítenem kell. De mint tegnap is megmondtam, hogy mindennek van határa. Nem azért mentem el hozzátok, hogy a garázst pucoljam, hanem, hogy megismerjelek titeket. Gondolom, nektek sem esne jól, ha most azt mondanám, hogy takarítsátok ki a konyhát. Mondtam, hogy szeretem a rendet, de nehogy már én takarítsak még vendégségben is.  Azt is hallottam, hogy azt mondtátok, hogy nem vagyok a Barbihoz való. De mi alapján? Csak így hasra ütés szerűen el van döntve? Kicsit különbözök az átlagtól, akkor már nem is jó? – néztem rájuk komolyan

-          Bill, most biztos azt gondolod, hogy mennyire koszosak vagyunk, és cselédnek nézünk.  Csak azt akartuk tesztelni, hogy nem-e vered át Barbit. –mondta az anyja, miközben lehajtotta a fejét

-          Nem, nem verem át, de nem értem, hogy mi közötök van hozzá. Őszintén ez a mi kapcsolatunk, mi élünk benne, nektek nincs közötök ahhoz, hogy mi mit csinálunk, ahhoz meg végképp nem, hogy egyedül magánemberként mit cinálok! – kezdtem ideges lenni miattuk

-          Bill, most akkor mi van velünk? – nézett rám Barbi szinte könnyes szemekkel

-          Nem tudom. Nincs szükségem egy ilyen családra…..

Ezután elmentek, én meg felhívtam anyut és elpanaszoltam neki mindezt. Tudtam, hogy ő meg fog érteni, ezért tőle kértem tanácsot. Hál Istennek anyu nagyon tud hatni rám, és ez most is így volt. Most már tudtam, hogy mit kell tennem.

Hamarosan megálltam Barbi háza előtt és becsöngettem.

-          Bill? - nézett rám könnyes szemekkel

-           Barbi… sajnálom, amit mondtam, nem gondoltam komolyan, szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. – mondtam majd a nyakamba borult, közben bevittem a házba

Elmondtam neki még egyszer érthetően, hogy mi volt a problémám alapvetően. Kifejtettem, hogy én nem akarok dolgozni, legalább is nem ilyen munkát, az a bejárónő dolga. Amit nekem kell, azt én megcsinálom, de ne várjanak tőlem csodát. Nem szeretem a kényszer dolgokat, főleg nem vendégségben. Anyu sem mondta neki, hogy mosogasson el.

A beszélgetés után úgy döntöttem, hogy felhívom Tomot, hogy a barátnőmnél alszom, majd holnap megyek haza.

-          Bill, mikor lesz koncertetek? – nézett rám, mire én majdnem elolvadtam

-          Egy hét múlva, de csak két napra megyek el. – mosolyogtam rá

Az egész éjszakát átbeszélgettük és nevettük. Nem is tudom, hogy mikor nevettem ilyen jókat.

World behind my wall

Sziasztok! Meghoztam a történetfolytatását, amiben most Barbi szüleivel ismerkedik meg Bill. Jó olvasást hozzá! :D

Ne felejtsetek el szavazni!

10.: Most akkor ez normális?

Egész éjjel nyugtalanul aludtam, olyan érzésem volt mintha figyelnének. Úgy éreztem, hogy minden egyes mozdulatomat éberen figyelik és várják, hogy mikor mászok rá Barbira.

Reggel tök álmosan és nyúzottan ébredtem fel, de ami ez után jött még én sem számítottam.

-          Sziasztok! - köszöntünk egymásnak, mikor lementünk Barbival a szobából

-           Bill, kérsz egy kis vodkát? – kérdezte Barbi apja, mire én elég fura fejet vágtam

-          Nem, köszönöm. Nem iszom, főleg nem reggel kilenc órakor. – hát, de most normális, ha az embert ilyenkor itatni akarják?

Csendben megreggeliztünk, de végig magamon éreztem a szülők pillantását, ami már egy idő után kezdett zavarba hozni, pedig engem nem lehet egy könnyen.

-          Bill, segítenél nekem egy kicsit majd? – kérdezte hirtelen a bátyja, aki eddig meg sem szólalt jóformán

-          Persze, de miben kellene? – ha jó benyomást akarok kelteni a szülőkben, akkor mindent meg kell csinálnom

-          Majd meglátod! – na, kösz, ezzel most előrébb vagyok

Kicsi segítség? Ha ilyen náluk a kicsi, akkor milyen a nagy segítéség? Egész délután kitartott a dolog, ugyanis drága Brad elhatározta, hogy ma kitakarítja a garázsukat és megjavítja a motorját. De kezdjünk mindent szépen az elejéről.

Reggeli után kimentem vele a garázsba miközben mondta, hogy a takarításban kellene segítenem; de amikor megláttam hát kételkedtem abban is, hogy az egy garázs. Egyszerűen nem tudtam elhinni. Barbi lakása tiszta és rendezett még porszemek is a helyén vannak, na de itt még egy elefántot sem lehetett volna megtalálni.

-          Öhm.. biztos, hogy én is kellek ide? –kezdtem bizonytalanul

-          Igen, ha ketten vagyunk akkor még a motoromat is meg tudjuk szerelni. – nevetett vidáman Brad

-          Tudod, örülök, hogy ott lehetek, de kétlem, hogy mondtam volna olyat , hogy takarító bácsi lennék.  – hoppá, talán ezt nem kellett volna

-          Lehet, de most itt vagy és besegítesz.

A munka alatt tök sokat beszélgettünk, de, hogy őszinte legyek nem nagyon fogott meg ez a srác. Inkább olyan magának való és öntörvényű. Sokat dolgoztunk, csak ebédkor álltunk mg, akkori s úgyí, hogy Barbi jött le értünk.

-          Mond csak Bill, mennyire vagy rendmániás? – kérdezte Barbi anyukája

-          Ahogy én észrevettem semennyire! – vágta rá Brad

-          Akkor rosszul vetted észre. Szeretem a rendet, de nem azt a katonásat. Szeretem, ha lerakok valamit, akkor azt ugyanott meg is találom. Nem bírom, ha elpakolják a cuccaimat annyira, hogy utána egy hétig keresgetem őket. De azt sem tudom elviselni, ha halmokban áll a mosatlan meg ilynek. – válaszoltam nekik most már normálisan

Ebéd után következhetett újra a garázs rendberakása, már ami vissza volt belőle. Komolyan itt még az őskori cuccok is megtalálhatóak.  Állítom ezen a helyen soha nem volt összepakolva, csak tudnám, hogy hogyan álltak be a kocsival ide.

-          Kész vagyunk! – jelentettem ki büszkén és reméltem, hogy most már lelépetek és Barbival tölthetek egy kis időt, kettesben

-          Oké, akkor most jöjjön a motor! – honnan van ennyi energiája?

Újabb órák teltek el mire mindennel végeztünk. Szerintem a srác azt sem tudta, hogy mit csinál csak az én időmet húzta. Amikor már húszadszorra szedte szét ugyanazt az alkatrészt kezdtem gyanítani, hogy itt valami nem stimmel.  Mikor mentem be, mert végeztünk elcsíptem egy beszélgetést, ami nagyon nem tetszett:

-          Barbi, ez a gyerek nem való hozzád! Semmit nem hajlandó megcsinálni! Csak rád akar mászni, hogy legyen valakije. – mondta az anyja, mire én ökölbe szorítottam a kezem.

-          Figyelj, csak kihasznál. Most is milyen parádét levágott, hogy ő nem akar dolgozni. – szólt közbe Brad, mire az apja helyeselt is rá

-          Ha esetleg összeköltöztök, akkor majd te fogsz mindent kézben tartani? Ő meg majd csak henyél egész nap kényelmesen? – láttam az apján, hogy tényleg így gondolja

Vacsoráig a szobába maradtam és pakoltam vissza a bőröndömbe. Úgy volt, hogy egy hétig itt leszünk, de én ezt nem fogom hagyni.  Barbi bejött a szobába és eléggé meg volt többenve a pakolásom miatt.

-          Bill hova készülsz? – kérdezte ijedten

-          Barbi, agyon szeretlek, de én ezt így nem fogom végig csinálni. A szüleid és a bátyád is utál.

-          Ne menj már el miattuk. Mindenkivel ilyenek.

Meggyőzött végül, így maradtam vacsorán és úgy tettem, mintha minden oké lenne.

-          Bill, holnap segítesz a kertben? – kérdezte Brad teljesen nyugodtan – Bár lehet, hogy az is egész nap eltart majd. – na és itt nem bírtam tovább és kifakadtam

-          Jó, most már tényleg elég volt. Egész nap próbáltam megfelelni, mindent megcsináltam, amit mondatok, de ez már sok. Lehet, hogy csak én vagyok elszokva a munkától, de én nem ezért jöttem ide. Úgy terveztem, hogy a mai napot is a Barbival töltöm, de e helyett beálltam és dolgoztam. Tegnap láttalak titeket először, és ti is engem, de már munkára fogtok, mintha nem tudom, mióta itt laknék. Nem rosszból, de én a lányotok barátja vagyok és nem a bejárótok.  – álltam fel az asztaltól és épp már távozni akartam, mikor Barbi megfogta a kezemet és visszahúzott

-          Anyu, apu, Brad ez tényleg nem volt szép tőletek. Nem azért mutattam be nektek, hogy dolgoztassátok.  Unom már, hogy minden barátommal ezt csináltátok. Ezért nem maradt velem egyik sem. Akárhányszor idejövök egyedül katonás rend van a lakásban, de amint hozok egy fiút is egyből akkora szemét van, mintha soha nem takarítanánk. Szerintetek Bill mit szűr le ebből? – láttam Barbin, hogy tényleg így gondolja, és nem csak megjátssza

-            Nem arról van szó, hogy nem segítek, mert nagyon szívesen teszem, de mint minden másnak, ennek is határa van.  Szeretem a lányotokat, de ebből köszönöm nem kérek. – mentem fel a lépcsőn, majd hallottam, hogy Barbi elkezd kiabálni a szüleivel

Amilyen gyorsan tudtam bepakoltam és levittem a bőröndöt és egy gyors sziasztok után otthagytam őket. Tudtam, hogy miattam összevesztek, de ez nem érdekelt abban a pillanatban. Tudtam, hogy nem Barbi hibája, hogy így alakult ez mai nap, de egyszerűen nem akartam tudomást venni erről a családról.

Mikor hazaértem furcsa látvány tárult elém. Szombat este van és a bátyám otthon tesped a TV előtt. Ma mindenki bedilizett?

-          Szia! – köszöntünk egymásnak, mikor beléptem

-          Hát te? – na, jó, miért beszélünk mi mindig egyszerre?

-          Nincs kedvem elmenni sehova, a fiuk meg már val’szeg hulla részegek. – válaszolt Tom, majd kérdően nézett rám

-          Barbi bátyja befogott dolgozni egész napra, majd közölte, hogy holnap is segítsek neki. Én meg nem vagyok a csicskájuk, így eljöttem. – vontam vállat és felbaktattam a szobámba.

Elég volt a mai napból, ezért elmentem fürdeni, ami még a szokásosnál is tovább tartott. Majd egy gyors kajálás után mentem aludni. Nem gondolkodtam semmin, csak aludtam egy jót és vártam a holnapot.  

  

World behind my wall

Sziasztok! Meghoztam a történet folytatását, amiben már Barbi szüleivel ismerkedik meg Bill. Jó olvasást hozzá! :D

NE felejtsetek el szavazni!!!! :D

 9.:  Ismerkedés Barbi szüleivel

Nem töltöttünk sok időt Lotsche-ban, csak pár napot, ami alatt anyuék jól összeismerkedtek Barbival. Láttam rajtuk, hogy tényleg tetszik nekik a barátnőm, ami miatt én is boldog voltam.

-          Bill, beszélhetnénk négyszemközt? – kérdezte anyu az indulás előtti éjjel

-          Igen, mond. – mentük át a szobájukba

-          Mond csak, komolyan gondolod ezzel a lánnyal? – tette fel az első kérdését

-          Igen, nagyon is komolyan. Miért? – válaszoltam teljesen őszintén miközben leültem az ágyra

-          Csak mert ő egy rettentő aranyos kislány és nem szeretném, ha a hülyeségeiddel elszúrnád a dolgokat.

-          Milyen hülyeségekkel? Anyu, nem tudom mire akarsz kilyukadni, de nem tervezem otthagyni, se belerángatni semmibe.

-          Tudom kicsim, csak arra gondolok, hogy te ismert vagy ő meg nem és…..

-          Anyu, elfogom mondani a médiának, ha ő is készen áll rá. Nem akarom, hogy bármi váratlanul érje. Szeretem őt és nem akarom elveszíteni ilyen miatt.

Hamarosan visszamentem a szobámba, ahol Barbi már fehérneműben várt rám. Felmásztam az ágyra, majd elkezdtem csókolgatni, ott ahol értem; majd megtörtént, aminek meg kellett. Persze nem először csináltuk, de most valahogy más volt. Valamiért nyugodtabbnak éreztem magam, mint eddig. Talán mert anyu és apu is elfogadta a barátnőmet.

Reggel már korán ébren voltunk, mivel mi Barbival megyünk Magdeburgba, a szüleihez, de előtte még hazamegyünk és elintézzük a teendőinket.

-          Vigyázzatok magatokra, óvatosan vezess Tom! – búcsúzkodott anyu, miközben beszálltunk az autóba

Otthon összekészítettem egy bőröndnyi ruhát, mivel úgy van, hogy ott alszunk a szüleinél és hát koszos ruhákkal hogyan menjek? Gyors lezuhanyoztam, megborotválkoztam majd beállítottam a hajamat, majd a gardrób előtt állva azon tanakodtam, hogy melyik ruhát vegyem fel. Azért szerintem nem mindegy, hogy milyen első benyomást teszek a barátnőm szüleire. Nem akarom, hogy egy elkényeztetett kis bunkóként kezeljenek, hanem egy normális srácként. Jó, tény és való,hogy nem vagyok átlagos, de akkor is. Még egy kis férfias parfüm és mehetünk is.

Nem kellett sokat autókázni és megérkeztünk. Az a helyzet, hogy be kell vallanom izgultam, és egy kicsit féltem is, mert nem tudtam, hogy mit fognak szólni. Persze Barbi megpróbált nyugtatni, de nem nagyon jött össze neki.

Hál Istennek a bemutatkozós részen túlestünk, ami számomra megkönnyebbülés volt. Valahogy éreztem, hogy szimpatikus vagyok nekik.

-          És hol dolgozol Bill? Hogyan ismerkedtetek meg? – kérdezte Barbi anyukája immáron a nappaliban ülve

-          A Tokio Hotel frontembere vagyok, de már hétéves korom óta éneklek. Barbival a munkahelyén ismerkedtünk meg személyesen, de hogy mi együtt vagyunk, abban benne van a bátyám keze is. Ha ő nem mondja, hogy menjek utána, akkor csak látásból ismerem a lányukat. – mosolyogtam rájuk kedvesen  

-          Mit akarsz a lányomtól? –szegezte nekem a kérdését Barbi apja

-          Öhm…

-          Úgy érem komolyak a szándékaid? Nem csak kihasználod? A családalapítás gondolata már megfordulta fejedben? – javította ki magát, úgy, hogy teljesen értsem a kérdést

-          Természetesen komolyan gondolom vele, soha nem tudnék kihasználni egyetlen lányt sem, nemhogy egy ilyen gyönyörűt. És hát még nem gondolkodtam a családon.

Sokat beszélgettünk, de nap végére már annyira el voltunk fáradva mindannyian, hogy elmentünk aludni, de most tényleg csak aludni.