World behind my wall

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, amiben Bill meglátogat valakit, akit jobb lenne kerülni. Jó olvasást hozzá! :)

13.: Kérdések

Reggel tök nyúzottan keltem fel, amit nem is csodálok pár óra alvás után.

-          Mi van veled öcsi? Rég nem láttalak ilyen nyúzottnak. –röhögött rajtam saját bátyám

-          Semmi, nem aludtam éjjel. –közöltem vele unottan

Ma marhára nincs kedvem semmihez. Még élni sem. Sosem voltam az a depressziós fajta, de most kifejezetten annak érzem magam. Lehet, el kellene mennem egy pszichológushoz, ő talán tudna segíteni nekem. Bár, az öngyilkosság olcsóbb. Na, jó, most jött el az a pont, amikor le kell ülnöm egy szakemberrel megbeszélni a dolgaimat. Nem tehetek mást, nem lehetek életem végéig szomorú és tanácstalan.

-          Tom, bemegyek a városba, majd jövök! – közöltem a bátyámmal egy negyed órás készülődés után

-          Oké, de ne maradj sokáig. – legalább ő kedves velem

Készülődés közben megnéztem az internetet és találtam egy számomra talán kiváló pszichológus, akit felhívtam és azt mondta, hogy tíz órára menjek be hozzá. Nem sokat kocsikáztam, mivel közel volt a rendelő, ahova mennem kellett. Tudom, hogy sztár vagyok és, hogy talán ki is jött volna házhoz, de Tom előtt nem akartam. Nem akartam, hogy lássa, mennyire össze vagyok törve.

Amikor benyitottam a rendelőbe, éppen kint tartózkodott az orvos és persze azonnal behívott, hogy ne várjak ott kint.

-          Tehát Herr Kaulitz, mi a probléma? A telefonban azt mondta, hogy depressziósnak érzi magát. Kérem, mondjon el mindent, amit Önről tudnom kell. –ez hosszú lesz, úgy érzem

-          Van egy ikerbátyám Tom, akivel nagyon jól kijövök, egy házban élünk, de ezt még vele sem tudom megbeszélni. Jelenleg a Tokio Hotel énekese vagyok, és gyakorlatilag ez miatt érzem így magam egy kicsit. Évek óta nem volt barátnőm, most egy hónapja megismerkedtem a Barbarával, akivel össze is jöttem, de ez miatt a menedzserem egyfolytában ordibál velem. Azt mondja, hogy tönkreteszem a bandát és magamat is.

-          Értem. A zenekar többi tagja is ellenzi a kapcsolatát? Esetleg a bátyja? – firkált valamit a füzetébe

-          Nem, ők teljes mértékben mellettem állnak, támogatnak. Csak a menedzserem ilyen. Nem értem, hogy miért csinálja. A banda többi tagjának is van párja, de velük nem ennyire ilyen.

-          Járt már Ön pszichológusnál ez előtt?

-          Nem, mindent meg tudtam beszélni a tesómmal. – ez hogy jön ide?

-          Azt mondta, hogy tanácstalan. Miben merül ez ki?

-          Sokat gondolkodtam azon, hogy otthagyom a bandát. De ez az életem része, sőt ez az életem. Nem tudok csak úgy megválni tőle. Szeretek énekelni, de nem szeretnék örökre magányos lenni. Végre van valakim és Őt nem akarom elveszíteni. Nem tudom, mit tegyek? Évek óta dolgozom együtt a srácokkal, eddig nem volt semmi probléma. Szeretem őket, a második családomként tekintek rájuk. – panaszoltam az agykurkásznak

-          Nézze Bill, ebben nem tudok segíteni. Magának kell eldöntenie, hogy mit akar. De azt javaslom, hogy gondolja át, mindkét lehetőséget. Szereti annyira a barátnőjét, hogy feladjon érte mindent, amiért küzdött? El tudná felejteni a zenekart annyira, hogy esetleg más munkát vállaljon? Meg tudná emészteni, azt hogy mást csinál? Azt javaslom, hogy írja fel otthon ezeket egy pappírra és válaszoljon rá, alaposan átgondolva azt, hogy mit ír a lapra. Vigyázzon! Nagy súlya van a döntésének. Higgye el, meg fog könnyebbülni és újra derűsen látja majd a világot, ha meg van a válasz.

Ezután már nem beszéltünk, hanem eljöttem tőle. Talán igaza van és meg tudom oldani egyedül. Ha nem akkor boldogítom tovább. Mérlegre kell tennem mindent. Mindent, amit elértem, amiért küzdöttem, az álmaimat, a sikert és a hírnevet a barátnőm miatt. Mi van ha, nem találok még egy ilyen lányt? Ha örökre egyedül maradok? Szeretnék gyerekeket, családot, ahogy minden normális ember. Tudom, hogy meg fog változni minden a döntésemmel, de ezt kell tennem.

A hazaút rövid volt, de így is akadt élmény bőven. Pont belekeveredtem egy dugóba, ami egy baleset miatt volt.

-          Szia, Tom. Mindjárt otthon vagyok, csak baleset volt az úton dugóba keveredtem. - azért szólók neki, nehogy aggódjon érem

-          Oké öcsi. Nincs gáz. – nevetett majd letette

Tudom, ha kilépek a bandából mind megharagszanak rám, de ha nem akkor soha nem tudom meg mi az, hogy apaság és család. Hajaj Bill…..

A dugóból hál Istennek fél óra alatt kikerültem, így gyorsan hazaértem.

-          Hallod, hol voltál? – kérdezte Tom miután beléptem a házba

-          Nem messze innen. – próbáltam kikerülni a válaszadást

-          Nem azt kérdeztem, hogy milyen messze, hanem azt, hogy hol! Különbség van! – most miért ilyen ideges?

-          Üljünk le. –mentem a kanapéhoz és ott folytattam – Mostanában észreveheted, hogy nem stimmel valami. Igen Tom, gondjaim vannak és ezt még te sem értheted meg, ezért felkerestem egy szakembert. – vártam a reakcióját, de nem lepett meg a dührohamával

-          Mi az, hogy egy szakembert? Mi az amit nem tudsz velem megbeszélni? A bátyád vagyok, átérzem a helyzetedet! Mi ez, hogy újabban nem mondasz el semmit? Mi van veled mostanában? Amióta itt a Barbi, tök dili vagy! – a végén már szinte ordibált velem, mire én nem szégyellem, elsírtam magam. - Most megint mi van? Öcsi… –vette lejjebb a hangerejét miközben átölelt

-          Az, hogy senkinek egy büdös jó szava nincs hozzám! Mindenki üvölt velem állandóan és egy rongybabának néz! Szükségem volt egy pszichológus tanácsára, ennyi!

Egy kicsit ledöbbent, de nem baj. Ezek után már végképp nem volt kedvem semmihez ezért felrohantam a szobámba és látványosan bevágtam az ajtót. Lefeküdtem az ágyamba sírva, majd percekig csak szipogtam.

Elaludhattam. Este fél tíz az első emlékem. felálltam az ágyról, majd a fürdőbe vettem az irányt, ahol lezuhanyoztam és némiképp összeszedtem magam, ami nem volt könnyű.

-          Bill, ne haragudj rám…. nem gondolkodtam. – kért bocsánatot a délután rendezett jelente miatt

-          Nem haragszom, csak rosszul esett, hogy még te is forgatod bennem azt a kést.

A szobámba visszaérve megcsináltam, amit a doktor úr mondott, mindent mérlegre tettem. Az egész életemet…..