Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a 17.részt amiben fény derül a baleset okára,na de többet nem árulok el. Jó olvasást. :)

17.: Mi történt?

A reggel megváltás volt számomra,pedig nem aludtam semmit. Még csak pár órája ülök Tom mellett,de úgy érzem,hogy napok teltek el. A rendőrök már az éjszaka folyamán kétszer is kihallgattak,de semmi normálissal nem tudtam szolgálni. Riával is beszéltek,de ő sem tud semmiről.

Megtudtam,hogy a kamion sofőrje nem szenvedett olyan súlyos sérüléseket mint Tom,de ő is kórházba került,és kiderült,hogy ő a hibás. Tom teljesen normálisan,minden szabályt betartva jött hazafelé,mikor a baleset történt. De könyörgöm,ez nekem vagy Tomnak,hogy segít? Azért jó tudni,hogy az ártatlan bátyám akár meg is halhat egy idióta miatt. Pfff…Inkább nem is agyaltam rajta többet,mert tudom,hogy az ilyeneken nagyon felhúzom magam.

-         Haza kéne menned! – apa

-         Nem,itt maradok Tom mellett. Nem tudni,hogy mikor lesz szüksége rám…. A gyerekek?

-         Megoldottuk,te ne aggódj e miatt.

-         Félek…egyszerűen rettegek,hogy Tom nem éli túl.

-         Bill,tudom,hogy most nehéz neked,de hidd el a bátyád nagyon erős.

-         Mi van ha mégsem olyan mint mutatja?

-         Fiam,egy frontális ütközésnél csoda,ha valaki életben marad. Az tény,hogy a kamion sofőr megúszta könnyebben,de Tom autóval volt. Csoda,hogy él.

-         Tudom,de akkor is.

Órák múlva bejött az orvos,ellenőrizte Tomot,de hála Istennek mindent rendben talált. Azt mondta,hogy túl van az életveszélyen és nagy esélye van.

Gustavék is bent voltak nála,de csak egy kis ideig,mert nem akarták így látni,na meg volt egy kis dolguk is. Tény,így sebes arccal,gipsszel a karján,gépeken nem szép látvány,de én akkor is itt maradok és várok amíg fel nem ébred.

Dél körül nekem is hoztak enni,így kajáltam egy keveset. Jó,tudom,hogy nem segítek Tomnak azzal,hogy koplalok,sőt talán ártok is,hiszen ha kell a vérem,nem tudok adni annyit,de egyszerűen nem tudok enni. Érzem,hogy éhes vagyok,de nem megy.

Később a doktor úr visszajött rendőri kísérettel.

-         Uram,kérem jöjjön velem, a baleset okozója beszélni szeretne magával.

-         De én nem akarok dumálni vele. Örüljön,hogy még nem jöttem rá,hogy ki az…..

-         El szeretné mondani,hogy mi történt.

-         Nem lehetne a szüleimnek vagy valaki másnak? Nem vagyok olyan állapotban.

-         Sajnálom.

Lehet valaki nálam szerencsétlenebb?.... Nem hiszem.

Ahogy átballagtunk a másik szobába átgondoltam a helyzetet: semmit nem javítok azzal,hogy neki ugrok vagy ordítozok,tehát szépen csendben meghallgatom amit akar majd….majd nem tudom. A bemutatkozás,meg az egyéb normák után jöhetett a kérdezősködés.

-         Elmondjam, vagy kérdezel?  - Edward,mint kiderült  

-         Mond!

-         Épp mentem hazafelé a munkából hulla fáradtan,nem hittem,hogy jön valaki az úton. Békésen haladtam ,mikor egy pillanatra valószínűleg elszundítottam,mikor hirtelen észre vettem a fényszórókat azonnal elrántottam a kormányt,de nem volt esélyem,hogy kikerüljem. Sajnálom,nem akartam bajt okozni. Honnan kellett volna tudnom,hogy jön valaki? Annyit láttam,hogy egy sportkocsi közelít felém. De valószínűleg nem csak én voltam a hibás,mert ha jól tudom,nem jött mögöttem semmi,így ő még simán elrán…

-         Tessék? Jól hallottam,hogy azt mondta,hogy nem csak maga a hibás?

-         Igen,szerintem nem….

-         Tehát, maga hulla fáradtan vezet és elalszik és még a bátyám a hibás aki MINDEN szabályt BETARTVA jött haza? Na ne röhögtessen már! Ki adott magának jogosítványt ha az alapvető KRESZ-t nem tudja?

-         Te talán nem lennél fáradt egy 12 órás műszak után?

-         Tudja,lehet,hogy én nem fizikai munkát végzek,de én is el tudok fáradni otthon is…

-         Ja.. száj hősködni könnyű.

-         Tisztában van maga azzal,hogy a bátyám meg is halhat?

-         Mondtam már,hogy sajnálom.

-         Sokra megyek ezzel,ha meghal és rám maradnak a gyerekek.

-         De mit tehettem volna?

-         Például nem ül volán mögé fáradtan,nem alszik el……

Nemsokára vége lett a beszélgetésünknek mivel én egyszerűen felálltam és kijöttem. Nem akarom hallani,hogy a bátyám a hibás,mikor a rendőrök is tisztán,feketén fehéren megmondták,hogy Tom nem hibázott.

Amikor visszaértem a Tom kórtermébe egy csomó orvost pillantottam meg akik a bátyámat piszkálták. Láttam,hogy valamit a gépeken matatnak,de nem tudtam,mit csinál pontosan. Hirtelen átfutott az agyamon az a sok kórházas film amit láttam,és nem valami jó következtetésre jutottam. Ezekben a filmekben általában akkor vannak benn egy teremben ilyen sokan mikor meghal valaki. Nem sok kellett,hogy össze ne essek. De rájöttem,hogy nem halhatott meg mivel hallom az egyenletes csipogást,így a szíve nem állt meg. Ekkor az egyik orvos meglátott és felém fordult és oda jött hozzám. Az arcáról ítélve valami rosszat fog közölni velem.

-         Jó napot uram! - doki

-         Jó napot doktor úr. Mi történt miért van itt ilyen sok ember?

-         A testvére…….    

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a 16.részt is,amiben kiderül,hogy mi történt Tommal,sikerült-e vagy sem. Ha megfigyelitek,látni fogjátok,hogy szemszög váltás van,ami nem véletlen.(Amíg nem írom,hogy megváltozott,folyamatosan Bill szemszögéből fog folyni a történet.) Na de jó olvasást! :)

16.:  Kérdések sorozata

Az egész életem lepörgött előttem és tudtam,hogy már nem tudom elrántani a kormányt sem,így frontálisan nekimentem a kamionnak. Éreztem,hogy az autó megpördül vagy valami ilyesmit csinál;nem nagyon voltam már magamnál ekkor. Az utolsó emlékem,hogy bevertem a fejemet és rohadtul fáj a kezem.

*Bill szemszöge*

Hol lehet már ilyen sokáig? Azt mondta,hogy nemsokára jön,ha valami nem így alakul felhív,hogy nem jön vagy késik. Nem értem,Tom nem ilyen,tudja,hogy mennyire aggódom érte. A telefonján sem értem,el furcsa érzésem van vele kapcsolatban,de nem tudom mi ez.

-         Bill,mikor jön haza apa? Álmos vagyok!  - Charlotte

-         Nem tudom,de majd én megfürdetlek titeket és ágyba teszlek,nem kell velem várnotok.

-         De én apával akarok fürdeni! – Chris

-         Tudom,de nincs itthon és nem tudom mikor jön haza,ha egyáltalán ma ez megtörténik.

-         Én akkor is vele fürdök!  - Chris

-         Felőlem,de addig játszatok valamit,ne csak üljünk. Meséljetek nekem.

-         Te mesélj nekünk! – Charlotte

-         Jó. Tehát egyszer volt hol nem volt……..

Órákig csak meséket mondtunk,de Tom nem telefonált. Éjfél körül,mikor járkáltam a házban megtaláltam Ria telefonszámát. Tudtam,hogy ilyenkor pofátlanság,de a bátyámról van szó és ilyen helyzetben nem érdekel,hogy hány óra van.

-         Igen ki az? – szólt a telóba Ria hulla fáradtan

-         Szia, Bill vagyok és csak azt….

-         Nem érdekel hadj aludni.

-         Ria, figyelj,engem nem érdekel,hogy mi van közted és a bátyám között,csak annyit szeretnék megtudni,hogy nálad van-e.

-         Miért lenne itt?

-         Ne szórakozz már légy szíves! Mióta elmentetek nem jött haza. Este hét óta várom! Ria,nálad volt utoljára…..

-         Bill hidd el nincs itt. Ha nem hiszel nekem akkor gyere át,megadom a címet is.

-         Elhiszem,csak aggódok.

Később anyuéknál sem jártam sikerrel,ők is csak döbbenten kérdezték,hogy mi van. Hajnali háromkor aztán jött egy telefon hívás,amiben közölték,hogy Tomnak súlyos autóbalesete volt és valószínűleg nem éli túl. Ahogy ezt kimondta én összecsuklottam és elájultam. Nem tudom,hogy zárt ajtón keresztül,hogy jutottak be,de Gustavék hangjára ébredtem fel. Ők is tudták,már,hogy mi a helyzet,de a gyerekeknek nem mondták el.

-         Bill,tudom,hogy nehéz,mert nekünk is de be kell jönnöd a kórházba. – apa

-         Ne…nem akarom látni Tomot. Így nem.

-         Tudom,nem muszáj be menni hozzá,csak vért kell adni neki és el kell mondani a rendőröknek amit tudsz. Na ja mi nem szolgáltunk értelmes magyarázattal.

-         A gyerekek….

-         Jól vannak. Kicsit megijedtek amikor bejöttünk,de semmi gáz nem volt. Őket mi kérdeztük,de valami piros hajú néniről hadováltak aki Charlotte szerint Ariel. Bill,miről beszéltek a kicsik?

-         Tom pár hete összejött egy lánnyal,ő volt itt nálunk,de szakítottak. A lányt is hívtam,hogy hol lehet Tom mert ő vitte haza.

-         Akkor induljunk a kórházba,nem lehet tudni meddig tar ki a vér……

-         Ne,kérlek….

Gyorsan elindultunk otthonról és úgy döntöttünk,hogy a gyerekek is jönnek velünk. Nem volt időnk arra,hogy elhelyezzük őket.

Út közben hatalmas dugóba keveredtünk,így csak vártunk és vártunk,amíg oda nem jött hozzánk a rendőr,hogy elmondja miért alakult ki ez a tömeg.

-         Jó éjszakát kívánok. – rendőr

-         Jó éjszakát!

-         Ha nincs nagyon fontos dolguk forduljanak vissza mert baleset volt,így most helyszínelünk. Elég nagy a baj szóval órákig eltarthat.

-         Milyen autók ütköztek? – én

-         Egy szürke Audi R8-as és egy kamion.

-         Mi az Audi rendszáma?

-         Nem nagyon mondhatnám el,de *találj ki egy rendszámot*. Megtudhatnám,hogy miért?

Először azt hittem rosszul hallok,aztán anya hátrafordult hozzám,hogy minden oké-e,de én akkor már nem voltam az autóban;egyenesen a roncsokhoz futottam. Ott a rendőr megpróbált lefékezni engem,de nem sikerült neki. Láttam, a vezető fülke teljesen összepréselődött,a motorháztető kinyílva szal az egész autó roncs volt. Leguggoltam a roncs mellé és csak néztem. A rendőr lámpák fényében láttam az aszfalton Tom vérét is,nem tudtam felfogni,hogy a még néhány órája vidáman nevetgélő bátyám meghalhat. Tudtam,hogy sietni kéne,de nem bírtam mozdulni sem.

-         Uram,kérem jöjjön el onnan! Jól van? – rendőr

-         Maguk látták,amikor kiszedték a fiút a kocsiból?

-         Igen,de miért kérdezősködik,ennyit a balesetről?

-         Mert az Audi vezetője a bátyám.

-         Tessék?

-         Jól hallotta. A kórházba megyünk hozzá.

Ezután szabad utat biztosítottak nekünk,így könnyen eljuthattunk a megadott helyre. Miután adtam vért,jöttek a rendőrök és kikérdeztek.

Az orvos mondta,hogy nyugodtan bemehetek hozzá,így nagy bátorsággal elindultam az ajtó felé. Amikor benyitottam szörnyű látvány fogadott; Tom lélegeztető gépen,na meg ki tudja,hogy még milyen gép nem volt rákötve. Leborultam az ágya mellé és csak zokogtam. Tudtam,hogy erősnek kell lennem,de nem ment. Szóltam, anyuéknak,hogy hozzanak nekem ruhát,mert itt maradok,nem mozdulok Tom mellől.

Később a doki azt mondta,hogy a bátyám állapota stabil lett,így már nagyobb esélye van a túlélésre,de még így sem 100%,hogy túléli.

-         A testvérének,súlyos sérülései vannak,de már van remény.

-         Istenem…

-         De ugye teljesen fel fog épülni?

-         A fejsérülése és a kartörése nagyon súlyos,de meg van rá az esély. Egyelőre a túlélés a cél.

Miután megvizsgálta Tomot kiment,és helyére jött a nővér a cuccaimmal.

Egész éjszaka nem tudtam aludni,de ott volt,Tom aki számomra a világon a legfontosabb ember….   

Happy New Year!

Sziasztok! Először is Boldog Újévet minden látogatónak!
Köszönöm,hogy ebben az évben több mint 1000 megnézték az oldalt és olvasták.
A rész hamarosan,remélhetőleg még ezen a héten itt lesz,addig is meghagytam nektek a kérdést,hogy vajon mi lesz Tommal? Sikerül-e kikerülni a kamiont vagy sem? 

  

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Itt is van a 15.rész is ami valami lehet,hogy megváltozik valakinek vagy valakiknek az élete. Lehet,hogy jó irányba,de lehet,hogy teljesen rossz irányba.

15.: Új élet

Charlotte és Chris már ovisok,így nekem van időm szórakozni. Mióta kibékültem az öcsémmel néha ő vigyáz rájuk,így én bulizhatok este. Ha elmegyek valahova akkor általában bérelek egy szobát a közelben,nem akarom,hogy az ikreim ittasan lássanak.

Pár hónap alatt  szinte ugyanolyan lettem, mint pár évvel ezelőtt. Ami a legfontosabb újra boldog vagyok egy Ria nevű lánnyal. Csak pár hete járunk,ezért nem mondtam el neki,hogy apa vagyok. Majd később elmondom,mikor már jobban összemelegedtünk. Ma átjön hozzánk vacsorára,így Bill főz. Na igen,bezzeg őnála is stimmel a kaja kinézete is. Este hatra beszéltük meg,így már el is indultam érte.

-         Szia Tom! – csókolt meg

-         Szia. Mi a helyzet?

-         Semmi, annyira izgulok,hogy mi lesz nálatok. Az öcsédet ismerem,de akkor is.

-         Nem lesz gáz,Billel lakom,ahogy már mondtam,tehát anyuék nem fognak beállítani.

-         Nem a szüleidtől parázok,csak mégis,annyira furcsa lesz.

-         Hidd el nekem is. Remélem szereted a spagettit és a rántott sajtot,Bill azt csinált.

-         Spagetti a kedvencem,a sajttal sincs bajom.

-         Akkor jó.

Nemsokára megérkeztünk,így bementünk a házba.

-         Sziasztok! Üljetek le mindjárt kész vagyok,csak volt egy kis dolgom!

-         Oké. A nappaliban várunk!

-         Tom gyere ide légy szíves!

-         Igen? –értem be a konyhába

-         Itthon vannak a gyerekek…..

-         Bill miért nem vitted el őket? Azt hittem ezt megteszed nekem! Megkértelek rá!

-         Tudom,anyu hívott,hogy Gordon elvágta az ujját gitárhúrral és bevitte sebészetre mert nem akart elállni a vérzés,így nem tudtam elvinni őket. De mesét néznek a szobában,remélhetőleg nem fognak kijönni. Mondtam nekik,hogy most nem szabad,óránként felmegyek hozzájuk.

-         Oké. Remélem megértették,hogy ne.

-         Hívd Riát kész vagyok!

-         Oké

Nemsokára elkezdtünk enni,Bill pedig felment egy kicsit az emeletre a gyerekekhez.

-         Minden rendben van az öcséddel? Olyan furán viselkedik és te is.

-         Persze,csak egy fontos hívást várunk,amit nem lenne jó elmulasztani.

-         Tom ugye nem zavarok?

-         Szerinted akkor idehívtalak volna?

-         Nem.

-         Na látod! Te csak egyél nyugodtan,minden oké.

Mikor végeztünk a vacsorával cipődobogásra lettük figyelmesek. Bill megpróbálta eljátszani,hogy ő csinálja de nem jött össze. A gyerekek lejöttek és egyenesen felém tartottak.

-         Apa éhesek vagyunk! – Charlotte és odajött hozzám

-         Öhmmmmm……..adom. – Bill teljesen lefehéredve mentette a menthetőt.

-         Köszi Bill. -  Chris

-         Tom neked gyerekeid vannak?

-         Igen. De nem így akartam tudatni veled. Tudom, el kellet volna mondanom,de nem volt merszem.

-         Te végig hazudtál nekem? Azt mondtad,hogy csak Billel élsz. Ezek szerint van egy fiad és egy lányod. Miért nem mondtad el nekem? Azt hitted,hogy nem jövök rá?

-         Egyrészt azt hittem,vagyis reménykedtem benne,hogy tudod, másrészt pedig nem is tudom…

-         Honnan kellett volna tudom?

-         Az újságok…

-         Állj! Neked barátnőd van? Vagy még annál is durvább; feleséged? 

-         Nincs egyik sem. Csak te.

-         Persze! Azért vannak gyerekeid!

-         Ria,ők három évesek. Négy éve volt egy komoly kapcsolatom,de a lány terhes lett én pedig elhagytam. 20 évesen megijedtem az apaságtól. Mikor ők megszülettek a lány meghalt. Azóta te vagy az első nekem.

-         OMG! Tehát,nincs barátnőd? Csak gyerekeid?

-         Igen ez így van. Hidd el nem így akartam elmondani. Elméletileg ők nem is lehettek volna itthon. Anyuhoz mentek volna ma.

-         Mi volt az akadálya? – Ria idegesen

-         Aput be kellet vinni a sebészetre,így nem tudta elvállalni.

-         Miben hazudsz még nekem Tom? Van még valami?

-         Nem, semmi.

-         Tudod mit nem érdekel,hazamegyek! Most!

-         De………

-         Nem érdekel! Vigyél haza!

-         Jó.

Nem sokkal később már Ria háza előtt álltunk,ő ordított,nekem meg folytak a könnyeim. Remek,két gyerek tönkre tesz mindent. Lassan vezettem hazafelé,amikor hirtelen egy kamion volt előttem......

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Itt van a következő rész,amiben újabb két évvel lettek idősebbek az ikrek. Jó olvasást! :)

14.: Újabb két év

Eltelt már kér év,így a gyerekek óvodába mennek idén. Még csak három évesek,de már most megmutatkozik rajtuk,hogy Kaulitz-ok. Semmit nem bíznak a véletlenre,akaratosak és makacsak nagyon. Tegnap mentem beíratni őket,így ma vásárolni kell velük.

Nem tudom miért,de nem elégszem meg egy sima óvodával,így most majd angolt is tanulhatnak;hasznos a kellemessel vagy mi. 24 évesen már teljesen máshogy látom ezt a dolgot,mint két éve,akkor még nem nagyon akartam az apaságot, rettegtem az óvoda gondolatától is,most meg, várom,hogy egy kicsit nyugtom legyen tőlük. Nem mintha nem szeretném, amikor körülöttem játszanak,csak néha jólesik egy kicsit hátradőlni és élvezni az életet.

Miután felkeltettem őket,jöhetett a már szinte szokásukká vált hisztizés is. Most épp nem akartak vásárolni menni és ezért csinálták.

-         Na jól,van elég a hisztiből,nem fogom ezt tovább hallgatni! – mordultam rájuk

-         De apa,miért kell majd oviba menni? Itthon akarok maradni! – Charlotte

-         Mert minden kisgyereknek muszáj. Ti sem vagytok kivételek. Ráadásul én így tudnák dolgozni is,ami már nem ártana.

-         Kész vagytok?  -  jött be Bill a szobába

-         Igen,mehetünk. – Chris

Majd végre valahára elindultunk vásárolni,amiből persze rohangálás lett. Pontosabban én futottam utánuk,ők meg boltról boltra jártak és még véletlenül sem oda mentek ahova kellet volna. De hát miért is csinálnák azt amit a felnőtt mond? Nem szeretem az ilyen nagy felhajtásokkal járó dolgokat,így én hamar le akartam tudni,de hát drága ikreim…..

-         Gyerekek belehalnátok,hogyha nem pakolnátok szét fél boltot? – kicsit idegesen

-         Most miért vagy ilyen? Mi nem csináltunk semmi rosszat! – Chris

-         Hagyjuk! Menjünk vegyük meg még ami kell és induljunk hazafelé,elegem van a mai napból.

-         Tom lazíts már egy kicsit! Hadd játszanak még gyerekek. – Bill

-         Nem érdekel! Miért nem tudnak úgy viselkedni mint egy normális három éves?  

-         Mi sem voltunk különbek! Nem kell úgy felfújni a dolgokat! Túlreagálod az egészet!

-         Ne mond meg nekem,hogy mit csináljak! Nem kell irányítani engem!

-         Tényleg? Bezzeg amikor megtudtad,hogy apa vagy kétségbeesetten kérted a segítségem! Döntsd már el,hogy mit akarsz!

-         Te is tudod,hogy az egy más időszak volt. Tudod,jól,hogy nem én akartam így!

-         Tehettél volna ellene valamit!

-         Tényleg és mit?

-         Hát……………..

Igen,mostanság megromlott a testvéremmel a viszonyunk, de nem tehetünk róla. Már nem egyezik az elgondolásunk,mint régen. Megfordult a fejemben,hogy elköltözök,de azt nem tehetem meg Billel,mégis csak az öcsém,azt pedig nem viselném el ha valami baja történne miattam.

-         Tom!! Föld hívja Tomot! – anyu,otthon

-         Mi? Elgondolkodtam,bocs.

-         Azt mondtam,hogy ma és holnap nálam alszanak az ikrek,ti pedig elmentek megbeszélitek a problémáitokat. Nincs kifogás keresése nem fogom végig nézni,hogy tönkreteszitek magatokat a hülyeségeitekkel.  Fogadd el Tom,hogy Bill csak a javadat akarja!

-         Jó,de nem ígérek semmit,a bátyám mostanában elég makacs.

-         Oké,megpróbálom tisztázni a helyzetet.

Két nap múlva Billel már nevetve szálltunk ki a kocsiból,kibékültünk. Jó,hogy van az embernek egy ilyen ikertestvére akire számíthat az élet minden pontján még akkor is ha az a valaki nem mindig azt mondja amit hallani akarok. Jól esik azzal a tudottal lefeküdni,hogy Billel minden rendben van és lesz.