Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a 17.részt amiben fény derül a baleset okára,na de többet nem árulok el. Jó olvasást. :)

17.: Mi történt?

A reggel megváltás volt számomra,pedig nem aludtam semmit. Még csak pár órája ülök Tom mellett,de úgy érzem,hogy napok teltek el. A rendőrök már az éjszaka folyamán kétszer is kihallgattak,de semmi normálissal nem tudtam szolgálni. Riával is beszéltek,de ő sem tud semmiről.

Megtudtam,hogy a kamion sofőrje nem szenvedett olyan súlyos sérüléseket mint Tom,de ő is kórházba került,és kiderült,hogy ő a hibás. Tom teljesen normálisan,minden szabályt betartva jött hazafelé,mikor a baleset történt. De könyörgöm,ez nekem vagy Tomnak,hogy segít? Azért jó tudni,hogy az ártatlan bátyám akár meg is halhat egy idióta miatt. Pfff…Inkább nem is agyaltam rajta többet,mert tudom,hogy az ilyeneken nagyon felhúzom magam.

-         Haza kéne menned! – apa

-         Nem,itt maradok Tom mellett. Nem tudni,hogy mikor lesz szüksége rám…. A gyerekek?

-         Megoldottuk,te ne aggódj e miatt.

-         Félek…egyszerűen rettegek,hogy Tom nem éli túl.

-         Bill,tudom,hogy most nehéz neked,de hidd el a bátyád nagyon erős.

-         Mi van ha mégsem olyan mint mutatja?

-         Fiam,egy frontális ütközésnél csoda,ha valaki életben marad. Az tény,hogy a kamion sofőr megúszta könnyebben,de Tom autóval volt. Csoda,hogy él.

-         Tudom,de akkor is.

Órák múlva bejött az orvos,ellenőrizte Tomot,de hála Istennek mindent rendben talált. Azt mondta,hogy túl van az életveszélyen és nagy esélye van.

Gustavék is bent voltak nála,de csak egy kis ideig,mert nem akarták így látni,na meg volt egy kis dolguk is. Tény,így sebes arccal,gipsszel a karján,gépeken nem szép látvány,de én akkor is itt maradok és várok amíg fel nem ébred.

Dél körül nekem is hoztak enni,így kajáltam egy keveset. Jó,tudom,hogy nem segítek Tomnak azzal,hogy koplalok,sőt talán ártok is,hiszen ha kell a vérem,nem tudok adni annyit,de egyszerűen nem tudok enni. Érzem,hogy éhes vagyok,de nem megy.

Később a doktor úr visszajött rendőri kísérettel.

-         Uram,kérem jöjjön velem, a baleset okozója beszélni szeretne magával.

-         De én nem akarok dumálni vele. Örüljön,hogy még nem jöttem rá,hogy ki az…..

-         El szeretné mondani,hogy mi történt.

-         Nem lehetne a szüleimnek vagy valaki másnak? Nem vagyok olyan állapotban.

-         Sajnálom.

Lehet valaki nálam szerencsétlenebb?.... Nem hiszem.

Ahogy átballagtunk a másik szobába átgondoltam a helyzetet: semmit nem javítok azzal,hogy neki ugrok vagy ordítozok,tehát szépen csendben meghallgatom amit akar majd….majd nem tudom. A bemutatkozás,meg az egyéb normák után jöhetett a kérdezősködés.

-         Elmondjam, vagy kérdezel?  - Edward,mint kiderült  

-         Mond!

-         Épp mentem hazafelé a munkából hulla fáradtan,nem hittem,hogy jön valaki az úton. Békésen haladtam ,mikor egy pillanatra valószínűleg elszundítottam,mikor hirtelen észre vettem a fényszórókat azonnal elrántottam a kormányt,de nem volt esélyem,hogy kikerüljem. Sajnálom,nem akartam bajt okozni. Honnan kellett volna tudnom,hogy jön valaki? Annyit láttam,hogy egy sportkocsi közelít felém. De valószínűleg nem csak én voltam a hibás,mert ha jól tudom,nem jött mögöttem semmi,így ő még simán elrán…

-         Tessék? Jól hallottam,hogy azt mondta,hogy nem csak maga a hibás?

-         Igen,szerintem nem….

-         Tehát, maga hulla fáradtan vezet és elalszik és még a bátyám a hibás aki MINDEN szabályt BETARTVA jött haza? Na ne röhögtessen már! Ki adott magának jogosítványt ha az alapvető KRESZ-t nem tudja?

-         Te talán nem lennél fáradt egy 12 órás műszak után?

-         Tudja,lehet,hogy én nem fizikai munkát végzek,de én is el tudok fáradni otthon is…

-         Ja.. száj hősködni könnyű.

-         Tisztában van maga azzal,hogy a bátyám meg is halhat?

-         Mondtam már,hogy sajnálom.

-         Sokra megyek ezzel,ha meghal és rám maradnak a gyerekek.

-         De mit tehettem volna?

-         Például nem ül volán mögé fáradtan,nem alszik el……

Nemsokára vége lett a beszélgetésünknek mivel én egyszerűen felálltam és kijöttem. Nem akarom hallani,hogy a bátyám a hibás,mikor a rendőrök is tisztán,feketén fehéren megmondták,hogy Tom nem hibázott.

Amikor visszaértem a Tom kórtermébe egy csomó orvost pillantottam meg akik a bátyámat piszkálták. Láttam,hogy valamit a gépeken matatnak,de nem tudtam,mit csinál pontosan. Hirtelen átfutott az agyamon az a sok kórházas film amit láttam,és nem valami jó következtetésre jutottam. Ezekben a filmekben általában akkor vannak benn egy teremben ilyen sokan mikor meghal valaki. Nem sok kellett,hogy össze ne essek. De rájöttem,hogy nem halhatott meg mivel hallom az egyenletes csipogást,így a szíve nem állt meg. Ekkor az egyik orvos meglátott és felém fordult és oda jött hozzám. Az arcáról ítélve valami rosszat fog közölni velem.

-         Jó napot uram! - doki

-         Jó napot doktor úr. Mi történt miért van itt ilyen sok ember?

-         A testvére…….