Happy New Year!

Sziasztok! Először is Boldog Újévet minden látogatónak!
Köszönöm,hogy ebben az évben több mint 1000 megnézték az oldalt és olvasták.
A rész hamarosan,remélhetőleg még ezen a héten itt lesz,addig is meghagytam nektek a kérdést,hogy vajon mi lesz Tommal? Sikerül-e kikerülni a kamiont vagy sem? 

  

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Itt is van a 15.rész is ami valami lehet,hogy megváltozik valakinek vagy valakiknek az élete. Lehet,hogy jó irányba,de lehet,hogy teljesen rossz irányba.

15.: Új élet

Charlotte és Chris már ovisok,így nekem van időm szórakozni. Mióta kibékültem az öcsémmel néha ő vigyáz rájuk,így én bulizhatok este. Ha elmegyek valahova akkor általában bérelek egy szobát a közelben,nem akarom,hogy az ikreim ittasan lássanak.

Pár hónap alatt  szinte ugyanolyan lettem, mint pár évvel ezelőtt. Ami a legfontosabb újra boldog vagyok egy Ria nevű lánnyal. Csak pár hete járunk,ezért nem mondtam el neki,hogy apa vagyok. Majd később elmondom,mikor már jobban összemelegedtünk. Ma átjön hozzánk vacsorára,így Bill főz. Na igen,bezzeg őnála is stimmel a kaja kinézete is. Este hatra beszéltük meg,így már el is indultam érte.

-         Szia Tom! – csókolt meg

-         Szia. Mi a helyzet?

-         Semmi, annyira izgulok,hogy mi lesz nálatok. Az öcsédet ismerem,de akkor is.

-         Nem lesz gáz,Billel lakom,ahogy már mondtam,tehát anyuék nem fognak beállítani.

-         Nem a szüleidtől parázok,csak mégis,annyira furcsa lesz.

-         Hidd el nekem is. Remélem szereted a spagettit és a rántott sajtot,Bill azt csinált.

-         Spagetti a kedvencem,a sajttal sincs bajom.

-         Akkor jó.

Nemsokára megérkeztünk,így bementünk a házba.

-         Sziasztok! Üljetek le mindjárt kész vagyok,csak volt egy kis dolgom!

-         Oké. A nappaliban várunk!

-         Tom gyere ide légy szíves!

-         Igen? –értem be a konyhába

-         Itthon vannak a gyerekek…..

-         Bill miért nem vitted el őket? Azt hittem ezt megteszed nekem! Megkértelek rá!

-         Tudom,anyu hívott,hogy Gordon elvágta az ujját gitárhúrral és bevitte sebészetre mert nem akart elállni a vérzés,így nem tudtam elvinni őket. De mesét néznek a szobában,remélhetőleg nem fognak kijönni. Mondtam nekik,hogy most nem szabad,óránként felmegyek hozzájuk.

-         Oké. Remélem megértették,hogy ne.

-         Hívd Riát kész vagyok!

-         Oké

Nemsokára elkezdtünk enni,Bill pedig felment egy kicsit az emeletre a gyerekekhez.

-         Minden rendben van az öcséddel? Olyan furán viselkedik és te is.

-         Persze,csak egy fontos hívást várunk,amit nem lenne jó elmulasztani.

-         Tom ugye nem zavarok?

-         Szerinted akkor idehívtalak volna?

-         Nem.

-         Na látod! Te csak egyél nyugodtan,minden oké.

Mikor végeztünk a vacsorával cipődobogásra lettük figyelmesek. Bill megpróbálta eljátszani,hogy ő csinálja de nem jött össze. A gyerekek lejöttek és egyenesen felém tartottak.

-         Apa éhesek vagyunk! – Charlotte és odajött hozzám

-         Öhmmmmm……..adom. – Bill teljesen lefehéredve mentette a menthetőt.

-         Köszi Bill. -  Chris

-         Tom neked gyerekeid vannak?

-         Igen. De nem így akartam tudatni veled. Tudom, el kellet volna mondanom,de nem volt merszem.

-         Te végig hazudtál nekem? Azt mondtad,hogy csak Billel élsz. Ezek szerint van egy fiad és egy lányod. Miért nem mondtad el nekem? Azt hitted,hogy nem jövök rá?

-         Egyrészt azt hittem,vagyis reménykedtem benne,hogy tudod, másrészt pedig nem is tudom…

-         Honnan kellett volna tudom?

-         Az újságok…

-         Állj! Neked barátnőd van? Vagy még annál is durvább; feleséged? 

-         Nincs egyik sem. Csak te.

-         Persze! Azért vannak gyerekeid!

-         Ria,ők három évesek. Négy éve volt egy komoly kapcsolatom,de a lány terhes lett én pedig elhagytam. 20 évesen megijedtem az apaságtól. Mikor ők megszülettek a lány meghalt. Azóta te vagy az első nekem.

-         OMG! Tehát,nincs barátnőd? Csak gyerekeid?

-         Igen ez így van. Hidd el nem így akartam elmondani. Elméletileg ők nem is lehettek volna itthon. Anyuhoz mentek volna ma.

-         Mi volt az akadálya? – Ria idegesen

-         Aput be kellet vinni a sebészetre,így nem tudta elvállalni.

-         Miben hazudsz még nekem Tom? Van még valami?

-         Nem, semmi.

-         Tudod mit nem érdekel,hazamegyek! Most!

-         De………

-         Nem érdekel! Vigyél haza!

-         Jó.

Nem sokkal később már Ria háza előtt álltunk,ő ordított,nekem meg folytak a könnyeim. Remek,két gyerek tönkre tesz mindent. Lassan vezettem hazafelé,amikor hirtelen egy kamion volt előttem......

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Itt van a következő rész,amiben újabb két évvel lettek idősebbek az ikrek. Jó olvasást! :)

14.: Újabb két év

Eltelt már kér év,így a gyerekek óvodába mennek idén. Még csak három évesek,de már most megmutatkozik rajtuk,hogy Kaulitz-ok. Semmit nem bíznak a véletlenre,akaratosak és makacsak nagyon. Tegnap mentem beíratni őket,így ma vásárolni kell velük.

Nem tudom miért,de nem elégszem meg egy sima óvodával,így most majd angolt is tanulhatnak;hasznos a kellemessel vagy mi. 24 évesen már teljesen máshogy látom ezt a dolgot,mint két éve,akkor még nem nagyon akartam az apaságot, rettegtem az óvoda gondolatától is,most meg, várom,hogy egy kicsit nyugtom legyen tőlük. Nem mintha nem szeretném, amikor körülöttem játszanak,csak néha jólesik egy kicsit hátradőlni és élvezni az életet.

Miután felkeltettem őket,jöhetett a már szinte szokásukká vált hisztizés is. Most épp nem akartak vásárolni menni és ezért csinálták.

-         Na jól,van elég a hisztiből,nem fogom ezt tovább hallgatni! – mordultam rájuk

-         De apa,miért kell majd oviba menni? Itthon akarok maradni! – Charlotte

-         Mert minden kisgyereknek muszáj. Ti sem vagytok kivételek. Ráadásul én így tudnák dolgozni is,ami már nem ártana.

-         Kész vagytok?  -  jött be Bill a szobába

-         Igen,mehetünk. – Chris

Majd végre valahára elindultunk vásárolni,amiből persze rohangálás lett. Pontosabban én futottam utánuk,ők meg boltról boltra jártak és még véletlenül sem oda mentek ahova kellet volna. De hát miért is csinálnák azt amit a felnőtt mond? Nem szeretem az ilyen nagy felhajtásokkal járó dolgokat,így én hamar le akartam tudni,de hát drága ikreim…..

-         Gyerekek belehalnátok,hogyha nem pakolnátok szét fél boltot? – kicsit idegesen

-         Most miért vagy ilyen? Mi nem csináltunk semmi rosszat! – Chris

-         Hagyjuk! Menjünk vegyük meg még ami kell és induljunk hazafelé,elegem van a mai napból.

-         Tom lazíts már egy kicsit! Hadd játszanak még gyerekek. – Bill

-         Nem érdekel! Miért nem tudnak úgy viselkedni mint egy normális három éves?  

-         Mi sem voltunk különbek! Nem kell úgy felfújni a dolgokat! Túlreagálod az egészet!

-         Ne mond meg nekem,hogy mit csináljak! Nem kell irányítani engem!

-         Tényleg? Bezzeg amikor megtudtad,hogy apa vagy kétségbeesetten kérted a segítségem! Döntsd már el,hogy mit akarsz!

-         Te is tudod,hogy az egy más időszak volt. Tudod,jól,hogy nem én akartam így!

-         Tehettél volna ellene valamit!

-         Tényleg és mit?

-         Hát……………..

Igen,mostanság megromlott a testvéremmel a viszonyunk, de nem tehetünk róla. Már nem egyezik az elgondolásunk,mint régen. Megfordult a fejemben,hogy elköltözök,de azt nem tehetem meg Billel,mégis csak az öcsém,azt pedig nem viselném el ha valami baja történne miattam.

-         Tom!! Föld hívja Tomot! – anyu,otthon

-         Mi? Elgondolkodtam,bocs.

-         Azt mondtam,hogy ma és holnap nálam alszanak az ikrek,ti pedig elmentek megbeszélitek a problémáitokat. Nincs kifogás keresése nem fogom végig nézni,hogy tönkreteszitek magatokat a hülyeségeitekkel.  Fogadd el Tom,hogy Bill csak a javadat akarja!

-         Jó,de nem ígérek semmit,a bátyám mostanában elég makacs.

-         Oké,megpróbálom tisztázni a helyzetet.

Két nap múlva Billel már nevetve szálltunk ki a kocsiból,kibékültünk. Jó,hogy van az embernek egy ilyen ikertestvére akire számíthat az élet minden pontján még akkor is ha az a valaki nem mindig azt mondja amit hallani akarok. Jól esik azzal a tudottal lefeküdni,hogy Billel minden rendben van és lesz.

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a 13.részt is,remélem tetszeni fog.

13.: Az első szülinap

Ma van szeptember 2.-a. Tegnap Bill és én betöltöttük a  22-et. Nem csaptunk nagy bulit,csak egy szolid koccintás és egy kis sztorizgatás,pezsgőzés na meg persze egy csöpp buli. Hát mit ne mondjak,nem így terveztem a 22. születésnapomat. Féktelenül tombolni,inni,csajozni akartam,de vannak kötelességeim a gyerekeim felé,nem halaszthatom el az apai teendőimet.

Ma pedig az ikreim első szülinapja van. Bár pár év múlva úgysem fognak emlékezni erre,azért meg kell adni a módját ennek is.

Korán reggel felkeltem és elmentem a tortáért amíg Bill vigyázott a kicsikre. Még jobban oda kell figyelni mert nemrég már elkezdtek járni és a már náluk hagyománnyá vált pakolást nem hagyták abba.

Mikor hazaértem Bill Charlotte-nak gügyögött valamit,valószínű ez Bill nyelven volt,egy szót nem értettem belőle.

-         Bill,megfürdetem a kicsiket,te addig díszítsd ki a házat,a tortát rakd olyan helyre ahol egyik sem éri el.

-         Oké,te meg ne hétköznapi ruhát adj nekik. Szép csinosnak kell lenniük az első buliukon.

-         Engedd majd be a többieket,lehet,hogy egy kicsit sokáig fog tartani.

Nem hívunk nagy tömeget,csak a család közeli barátait. Nem akarok nagy cécót csinálni,hátha megijednek a picik.

A szobámban először Chris fürdött meg,mert ő álmosnak bizonyult,de a végére kiderült,hogy csak álca volt. Caharlotte kicsit nyugisabbra vette a figurát,így vele hamarabb kész lettem. Mindkettőjükre fehér ruhát adtam,bár tudtam,hogy bepiszkítják.

Amikor leértem a konyhába karjaimban a kicsikkel,ott voltak vendégek. Gyors köszönés után jöhetett a kajálás,ami csak egy szolid vega kaja volt. Bill és én ugye vegetáriánusok vagyunk,így otthon,legalábbis nálunk nincs hús az asztalon. De az ikreim ettől függetlenül nem lesznek vegák. Tudom,hogy nekik kell a hús.

Étteremből rendeltük az ebédet,nem akartunk koszt csinálni a konyhánkban.

Miután leszedtük az asztalt jöhetett a torta is; egy hercegnős és egy verdás. Gyertyát is nyújtottunk,de az elfújást Billel oldottuk meg. A kicsiknek csak kis szeletet adtam,nem kell,hogy sütivel lakjanak jól.

-         Amúgy ki fog megenni kettő tortát? – apu

-         Nem tudom,Bill ötlete volt,én végig egyet akartam.

-         Ne mond,hogy Chrisnek tetszett volna a hercegnős hülyeség.

-         Mondtam,hogy egy egyszerű sima torta kell.

-         De az túl normális.

-         Miért van neked kifogásod a normális ellen mindig?

-         Azért,mert nem hozzám való.

-         Ajj….

-         Öhm, nem akarom megzavarni az eszmecserét,de a kissrác beletenyerelt a torába. – Gustav

-         Nem baj,majd megeszi a kezéről. Szal….. –folytattam volna de megint félbeszakítottak

-         Szerintem nem megenni akarja,hanem a nővére arcára kenni. – Georg

-         Atya ég. Tom csinálj már valamit,ezek összekenik egymást! –Bill

-         Ne sipákolj már! Nem lesz tőle bajuk. Majd lemosom róluk. Semmi gond,van víz.

-         De!!! – Bill

-         Fiam,a bátyádnak igaza van,nem fog megállni az élet egy kis arcra kent tortától. – anyu

-         Mindegy,hagyjuk. 

Nem sokkal később már el is mentek. Elkezdtem rendbe rakni a konyhát,mert hát a két kis lurkó után van mit takarítani. Ekkor csöngetett valaki,de be is jött,nem kellett ajtót nyitni.

-         Szia Tom. Mit csinálsz? –Andy

-         Takarítok. Mi újság?

-         Hát jó régen nem találkoztunk. Majdnem két éve. Mi történt veled mostanság? Képzeld szárnyra kapott egy olyan hír,hogy gyerekeid vannak.

-         Tudom. Ez nem pletyka hanem tény.

-         MIVAN???

-         Pontosan ma egy éve apa lettem. Mi ebbe olyan hihetetlen?

-         OMG! Miért nem hívtál fel azonnal? Tényleg,hogy van Stella?

-         Haver majdnem két éve,hogy szakítottam vele.

-         De azért jól van? Szoktatok beszélni?

-         Ajj…… Ma egy éve,hogy meghalt.

-         Ez….ez komoly?

-         Igen. Azért vannak nálam a gyerekek is.

-         Sajnálom haver. Hogy hívják őket?

-         Chris és Charlotte. Amúgy már nem hiányzik,hisz majdnem két éve,hogy elhagytam…… Charlotte tedd le a tányérat.

-         Na mi van takarítónőnek készül a gyerek?

-         Remélem nem. Ja kérsz valamit?

-         Nem köszi. Mi volt itt? Torta,fura kaja…. Ja és Boldog szülinapot utólag is.

-         Köszi. Szülinapi buli volt. Nem nekem,hanem a kicsiknek.

-         1 nap van köztetek?

-         És 21 év.

Andy nem sokat volt nálunk mert csak beköszönni jött. Este volt mikor mindennel végeztem így mentem is lefeküdni…………..        

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Bocs a késésért,de nem nagyon volt időm mind a két bloggal foglalkozni. De most meghoztam a 12. részt is. Jó olvasást! :)

12:  Mi lesz még itt?

*7 hónappal később*                                           

Az ikreim hamarosan 8 hónaposak lesznek,de már sok a gond velük. Vajon mi lesz majd ha nagyobbak lesznek? Már most csak riadtan futok utánuk,mert mindent megfognak,leszednek,lepakolnak,átrendeznek. Mikor elkezdtek mászni még nem gondoltam,hogy ennyi baj lesz velük. Azt hittem,hogy simán át tudom vészelni ezt a kis időszakot.

Ez idő alatt a ház már teljesen biztonságossá lett téve számukra,ajtókon védő van,hogy ne bírják bezárni a magukat,sarokvédők vannak mindenhol,a nappaliban a látvány kandalló elbarikádozva,de nem, nekik ez sem elég jó. Már kezdem érezni,hogy mit élhetett át anyu.

A mai napon is mint már egy hónapja a szívbaj keringetett.

Reggel szokásosan felkeltem, majd megetettem a kicsiket.

-         Jó reggelt bátyó!

-         Szia,hogy aludtál?

-         Köszi jól. Mit fogunk csinálni ma? Futunk megint utánuk vagy ma egy kicsit nyugis nap lesz?

-         Nem tudom, Bill mit értesz te nyugis nap alatt,de ma azt tervezem. Elmosogatok,főzök valamit,majd kivasalok. Te?

-         Én berakok egy adag ruhát mosni,majd elmegyek boltba. Kell valami?

-         Nem,vagyis cigit hozhatsz,elfogyott és hiányom van.

-         Nem úgy volt,hogy megpróbálsz leszokni?

-         De igen,csak tudod,elég nehéz nyugodtnak maradni két lurkó mellett.

Nem sokat beszélgettünk ez után,mindketten mentük a dolgunkra. Nem mondtam még,hogy nem vettünk fel takarítónőt és dadát? Úgy gondoltuk,hogy takarítónő minek,el tudjuk pakolni magunk után a dolgokat és nincs karó a gyomrunkba,hogy ne tudjunk lehajolni. Dada,hát én nem nagyon bízok a mai világban. Tuti,hogyha nagyon akarnék találnák becsületes dadust,de nem kockáztatok. Mi van ha csak fogja magát és lelép velük? Mit fogok csinálni? Nem,nem bízom a véletlenre a dolgokat. Miután kiderült a nyilvánosság előtt,hogy vannak gyerekeim, nem nagyon engedem el őket. Na,nem mintha mennének,de nem hagyom,hogy idegenek kezében legyenek.

Ahogy megígértem reggel elkezdtem főzni, hát ebből spagetti lett. Közben láttam,hogy a gyerekek is kinyúltak a szőnyegen,így van egy kis nyugalom a házban. Most lehet,hogy azt gondolják rólam,hogy felelőtlen szülő vagyok,hogy ott hagyom a szőnyegen a gyerekeimet,de most ha ez esik jól nekik akkor mit csináljak? Nem koszos,akkor miért ne? Nem lesz bajuk és nem fogom őket elkényeztetni. Még később sem.

Egyébként egész jól belejöttem az apaságba is. Már nem vagyok házon kívül annyit,mint régebben,nem cigizek odabent,sőt még Billt is kizavarom vele. Mióta megvannak a gyerekeim nem is volt barátnőm;őszintén szólva nem is értem magam,egyszerűen nem hiányoznak. Megvagyok nélkülük is.

Neki álltam vasalni,de még mielőtt neki kezdtem volna eltűnt a vasaló. Pedig mindig egy helyre teszem,nem értem.

-         Megjöttem! – Bill

-         Öcsi,nem láttad a vasalót?

-         (nevet) Hol láttad utoljára?

-         A helyén. De ott nincs már százszor megnéztem. Vajon hol lehet?

-         Az új háziasszonynál!

-         Nekünk nincs is olyanunk!

-         Nézz a lányodra! Vajon mit csinál?

-         Charlotte,odaadod apának?

-         Gügügü

-         Aha,ez igen vagy nem? Charlotte? Föld hívja Charlotte babát!

-         Vedd el tőle,egyszerű. – Bill

-         Dehogy veszem. Sírni fog. Különben is egy jó apa eléri amit akar.

Ekkor csöngettek,Bill ment ajtót nyitni.

-         Helló! –Gus,Georg,anyu,apu

-         Sziasztok! – Bill

-         Hol a bátyád? – Gordon

-         Most próbálja kiimádni a vasalót Charlotte kezéből. Nem nagyon megy neki.

-         Vasal a kislány? – Gustav

-         Nem,csak rángatja a ruhán a vasalót. Nincs bedugva még mielőtt azt hinnétek.

Tíz perc után sikerült elérnem a célomat, elvettem a lányomtól a vasalót. Jahj majd amikor úgy kell neki könyörögni,hogy csinálja meg a házi munkát.

Mikor elmentek a vendégeink,gyors kivasaltam és már mentem is aludni. Ki tudja mit tartogat a holnap…….