Schrei

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, amiben már egy új srác is szerepet kap. Jó olvasást hozzá! :) 

9.: Az új fiú

*Bill szemszöge*

Annyira unalmas az iskolai élet, hogy az valami hihetetlen. Amúgy nem tudom, mi van velem, de azt vettem észre magamon, hogy egyre jobban adok apám szavára. Persze szó se arról, hogy mostantól az lesz, amit ő akar, de nem látom értelmét veszekedni vele, mert úgy sem érti meg, hogy nekem van igazam. Pedig egyszer nagyon pofára fog esni az biztos.

-          Bill, indulj el suliba! – kiabált föl az emeletre

-          Jó, mindjárt!

-          El fogsz késni

-          Nem érdekel! – most mit izgassam magam ezen?

Persze tényleg elkéstem, de nem nagyon érdekelt, csak az igazgatót, aki bent volt, mivel jött egy új srác hozzánk. Mondjuk engem is bejelenthetne új diákként, mivel nem gyakran látnak a tanárok, mivel folyton kilógok ebből a börtönből.

-          Bill Kaulitz! Már megint elkéstél? Miért nem tudsz egyszer időben felkelni? Volt már olyan nap, amikor nem késve jöttél? Szólni fogok apádnak erről, elég volt belőled. Arról nem is beszélve, hogy nem jársz suliba!

-          Adjak xanaxot? Nyugi már, itt vagyok. Szólhat apámnak, nem érdekel. – mentem a helyemre, de megálltam, mikor megláttam az új társunkat

-          Te mi a f….t keresel itt? Azt hittem a tavalyi elég volt….. – nem voltunk soha jóban, de tavaly különösképpen nem

-          Ti ismeritek egymást? – nézett a tanárnő

-          Persze, tavaly is egy osztályba jártunk… - mondtam végig Brad szemébe nézve

-          Már akkor is egy züllött drogos voltál…..

-          Nem tudom kit vittek el a detoxba – chh.. még hogy én vagyok a drogos

Miután kiment az igazgatónő tényleg beszélhetett a faterommal, mert elég ideges volt, amikor jött értem.

-          Bill, miért nem jársz suliba? Ki az a Brad, akivel összeszólalkoztál már első órában a srác legelső napján?

-          Senki…

-          Miért mondta neked, hogy drogos vagy? Bill, ugye nem…?

-          Hagyjál már, nem érdekes….

Vigyáznom kell, mert kezd belém látni, amit egyáltalán nem akarok. Kezdi elérni amit akar, tehát vissza kell vennem ebből a jófiús szerepből. Nem szeretem, ha irányítanak és nem is fog, ha rajtam múlik. Persze azért engedek neki egy kicsit, aztán meg vissza keményítek. Tudom, hogy mi miért csinálok, nem kell nekem megmutatni a helyes utat még akkor se kellene, ha látszódna rajtam a bizonytalanság, amiről szó sincs.

 *Tom szemszöge*

Aggódom a fiamért. Nem tudom mibe keveredett, de tuti, valami rosszban sántikál. Nem hiszem el neki ezt a stílust, amit mutat felém; nem változhat meg ennyi idő alatt.

Muszáj lesz megtudom miért csinálja ezt.

-          Bill, beszélhetnénk? – nyitottam be a szobájába

-          Nem, menj ki! – mintha eldugott volna valamit

-          Mit csinálsz? – mentem közelebb hozzá, mert láttam az arcán a meglepettséget

-          Semmit….. allergiás vagyok a darázsra és megcsípett egy……

-          Ne vigyelek kórházba? – nem lehet szórakozni egy ilyennel

-          Nem kell! Jól vagyok, itt van rá a gyógyszer… - mutatta meg az injekciós tűt, amit akkor húzott ki a kezéből, amikor beléptem

-          Biztos jól vagy? – fura, Leona nem mondta, hogy allergiás Bill

-          Igen, semmi baj, csak egyedül szeretnék lenni

Persze tiszteletben tartom azt, amit mond, ezért otthagytam a szobájában, de már kezd összeállni a holnapi nap a fejemben. Csak el kell intéznem, hogy menjen suliba.