Sziasztok! Ahogy ígértem itt is van a rész,amivel már egy jó ideje várattalak titeket. Remélem tetszeni fog,és sokan olvassátok majd!
18.: A folytatás:
-
A testvére kómába esett. De hál Istennek az éber
verzióba,ha szabad így fogalmaznom. Nyugodjon meg csak azért jött be ennyi
orvos,hogy ellenőrizni tudjuk és biztosan ne lépjen fel semmi komplikáció.
-
Azt hittem valami baj van….. Mármint úgy értem,hogy
meghalt vagy ilyesmi. Mikorra várható,hogy magához tér?
-
Nem tudni,lehet,hogy csak pár nap,de akár 10-15 év is
lehet.
-
Úristen! Nem lehet sehogy felébreszteni?
-
Nem. De ha beszél hozzá,vagy megérinti azt érezni
fogja,bár nem reagál majd. Egyelőre az a lényeg,hogy az állapota stabil.
Nemsokára kiment az a sok orvos,így csak ketten maradtunk.
Először nem mertem hozzáérni,hiszen,mi van ha valami bajt okozok neki. Nem
szeretném elveszíteni az egyetlen testvéremet.
Később már beszéltem neki,bár tudtam,hogy semmi válasz nem
várható mégis reménykedtem,hogy mond valamit. Elkotyogtam mindent ami bántott
és amit érzek jelen pillanatban. Órákon keresztül csak beszéltem hozzá. A végén
megérintettem a kezét,majd kicsit felbátorodva meg is fogtam. Anyuékat ma még
nem láttam,de valószínűleg az épületben vannak. Nekem haza kéne mennem egy
kiadós fürdés és alvás miatt,de nem merem itt hagyni Tomot. Sosem lehet
tudni,hogy mire lesz szüksége amikor nem vagyok itt.
Dél felé hoztak enni,és büszkén jelentem,hogy ma többet
ettem mint a baleset óta összesen. Jól esett az ebéd,bár elég fura íze volt.
Biztos,hogy ez kaja és embereknek is jó? Nem éppen,na mindegy.
-
Fiam,haza kéne menned,de komolyan! – anya
-
De nem hagyhatom itt Tomot….
-
Mi is tudunk vigyázni rá,ráadásul szakképzett diplomata
emberek figyelik minden rezdülését. – Gustav
-
Menny csak haza,fürödj le,és aludj. – Georg
-
Ezzel azt akarod mondani,hogy büdös vagyok?
-
Nem,dehogy,hisz fürdesz itt is,ha jól tudom. – apa
-
Igen,hogyne tisztálkodnák!?
-
Tudod Bill neked is jár egy kis pihenés. Nem tesz jót
sem a szervezetednek sem a külsődnek a nem alvás. Menj csak mi majd itt
maradunk vele. Vegyél egy forró fürdőt egyél valamit és pihenj le. – David
-
Oké,de akármi van azonnal hívtok. Még akkor is ha a
szempillái rezdültek csak meg.
-
Menjél már! – Georg
Úgy tettem ahogy David „parancsolta”,így vettem egy forró zuhanyt,ami igazán jól esett,majd
kajáltam és elaludtam. Nem tudom,hogy mennyit
szunyókáltam,de arra keltem fel,hogy csörög a telefonom. Nem is
néztem,hogy ki hív csak felvettem. A hívás közben kiderült,hogy a rendőrök
kerestek a balesettel kapcsoltban. Pár perc múlva már úton voltam a
rendőrkapitányság felé. A bemutatkozás és egyéb normák után jöhetett aminek
jönnie kell ilyenkor.
-
A baleset okozója újra beszélni szeretnem magával. –rendőr
-
De én nem akarok,sőt határozottan elutasítom a
dumcsizást.
-
Újra el szeretné mondani,hogy mi miért és hogyan
történt.
-
De engem ez nem érdekel,csupán egy dolog izgat de az
nagyon méghozzá,hogy a bátyám minél előbb felébredjen!
-
Sajnos meg kell hallgatnia.
Remek,már megint akaratom ellenére csinálják. Miután újra
elmondta Edward a történetet,most már nem tagadta,hogy egyedül Ő a hibás a
balesetért. Nem kifejezetten nyugtatott meg,de jó tudni,hogy elveszik a jogsiját
és egy jelentősebb összeget is ki kell fizetnie és ha netán valami történik
Tommal börtönbe is kerülhet. Miután végeztünk a beszélgetéssel elvitték
Edwardot,én pedig bent maradtam,mint megtudtam újra hivatalosan
kihallgatnak,csak azért,hogy tiszta fejjel is ugyanazt mondom-e mint ezelőtt.
-
Jól van uram. Legyen szíves elmondani az egészet
elölről,lassan,minden szavát megfontolva. Minden apró maga számára akár
jelentéktelen dolgot is mondjon el. Időpontok,nevek is kellenek! – utasított a
rendőr.
-
A baleset előtti éjszaka megbeszéltük,hogy Tom
barátnője - aki most már csak volt – Ria Sommerfeld átjön vacsorázni másnap
este 6 körül. A randi napján én főztem a vacsorát,és az én feladatom lett volna
anyuékhoz levinni a gyerekeket,de a nevelőapám elvágta az úját gitárpengetővel
és be kellett vinni a sebészetre így otthon maradtak a kicsik. Ria nem tudott
róluk és ezért amikor tudomást szerezett róluk kiborult és követelte,hogy a
bátyám vigye haza azonnal. Tom azt mondta,hogy max. egy óra és itt van. Órákon keresztül
hiába vártam,hogy hazajön egyszerűen nem jött. Hajnalba jött a telefon,hogy
súlyos autó balesete volt. Ez után nem tudom mit történt valószínűleg
elájultam,mert arra ébredeztem,hogy valaki lágyan pofoz. Akkor vettem észre a
családomat és a bandatársaimat. Azonnal elindultunk a kórházba és innen már
tudják mi történt.
-
Milyen gyerekek?
-
Tomnak 3 éve születtek ikrei.
-
Ki az édesanyjuk és miért nem hozzá vitték a
gyerekeket,ha már nincsenek együtt a szülők?
-
Mert a lány meghalt,a nagyszülőknek a tartózkodási
helyét nem ismerjük.
-
Próbálták felvenni a velük a kapcsolatot?
-
Nem. A lány teherbeesése után megszakítottuk velük a
kapcsolatot és csak az anya haláláról értesültünk és,hogy Tomnál maradnak a
gyerekek.
-
Értem.
Még sok mindent kérdezgettek Stelláról is,de hát csak annyit
mondtam amennyit tudtam.
Később hazamehettem,így visszafeküdtem aludni. Végre
valahára semmi és senki nem zavart meg. Zavartalanul aludtam,de végig Tommal
álmodtam. Vajon mi lesz vele? Mikor fog felépülni? Vajon teljesen meg fog gyógyulni,vagy
maradnak sérülései? Hát bizony ez a jövő titka…
*Komit kaphatok?*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése