Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a 13.részt is,remélem tetszeni fog.

13.: Az első szülinap

Ma van szeptember 2.-a. Tegnap Bill és én betöltöttük a  22-et. Nem csaptunk nagy bulit,csak egy szolid koccintás és egy kis sztorizgatás,pezsgőzés na meg persze egy csöpp buli. Hát mit ne mondjak,nem így terveztem a 22. születésnapomat. Féktelenül tombolni,inni,csajozni akartam,de vannak kötelességeim a gyerekeim felé,nem halaszthatom el az apai teendőimet.

Ma pedig az ikreim első szülinapja van. Bár pár év múlva úgysem fognak emlékezni erre,azért meg kell adni a módját ennek is.

Korán reggel felkeltem és elmentem a tortáért amíg Bill vigyázott a kicsikre. Még jobban oda kell figyelni mert nemrég már elkezdtek járni és a már náluk hagyománnyá vált pakolást nem hagyták abba.

Mikor hazaértem Bill Charlotte-nak gügyögött valamit,valószínű ez Bill nyelven volt,egy szót nem értettem belőle.

-         Bill,megfürdetem a kicsiket,te addig díszítsd ki a házat,a tortát rakd olyan helyre ahol egyik sem éri el.

-         Oké,te meg ne hétköznapi ruhát adj nekik. Szép csinosnak kell lenniük az első buliukon.

-         Engedd majd be a többieket,lehet,hogy egy kicsit sokáig fog tartani.

Nem hívunk nagy tömeget,csak a család közeli barátait. Nem akarok nagy cécót csinálni,hátha megijednek a picik.

A szobámban először Chris fürdött meg,mert ő álmosnak bizonyult,de a végére kiderült,hogy csak álca volt. Caharlotte kicsit nyugisabbra vette a figurát,így vele hamarabb kész lettem. Mindkettőjükre fehér ruhát adtam,bár tudtam,hogy bepiszkítják.

Amikor leértem a konyhába karjaimban a kicsikkel,ott voltak vendégek. Gyors köszönés után jöhetett a kajálás,ami csak egy szolid vega kaja volt. Bill és én ugye vegetáriánusok vagyunk,így otthon,legalábbis nálunk nincs hús az asztalon. De az ikreim ettől függetlenül nem lesznek vegák. Tudom,hogy nekik kell a hús.

Étteremből rendeltük az ebédet,nem akartunk koszt csinálni a konyhánkban.

Miután leszedtük az asztalt jöhetett a torta is; egy hercegnős és egy verdás. Gyertyát is nyújtottunk,de az elfújást Billel oldottuk meg. A kicsiknek csak kis szeletet adtam,nem kell,hogy sütivel lakjanak jól.

-         Amúgy ki fog megenni kettő tortát? – apu

-         Nem tudom,Bill ötlete volt,én végig egyet akartam.

-         Ne mond,hogy Chrisnek tetszett volna a hercegnős hülyeség.

-         Mondtam,hogy egy egyszerű sima torta kell.

-         De az túl normális.

-         Miért van neked kifogásod a normális ellen mindig?

-         Azért,mert nem hozzám való.

-         Ajj….

-         Öhm, nem akarom megzavarni az eszmecserét,de a kissrác beletenyerelt a torába. – Gustav

-         Nem baj,majd megeszi a kezéről. Szal….. –folytattam volna de megint félbeszakítottak

-         Szerintem nem megenni akarja,hanem a nővére arcára kenni. – Georg

-         Atya ég. Tom csinálj már valamit,ezek összekenik egymást! –Bill

-         Ne sipákolj már! Nem lesz tőle bajuk. Majd lemosom róluk. Semmi gond,van víz.

-         De!!! – Bill

-         Fiam,a bátyádnak igaza van,nem fog megállni az élet egy kis arcra kent tortától. – anyu

-         Mindegy,hagyjuk. 

Nem sokkal később már el is mentek. Elkezdtem rendbe rakni a konyhát,mert hát a két kis lurkó után van mit takarítani. Ekkor csöngetett valaki,de be is jött,nem kellett ajtót nyitni.

-         Szia Tom. Mit csinálsz? –Andy

-         Takarítok. Mi újság?

-         Hát jó régen nem találkoztunk. Majdnem két éve. Mi történt veled mostanság? Képzeld szárnyra kapott egy olyan hír,hogy gyerekeid vannak.

-         Tudom. Ez nem pletyka hanem tény.

-         MIVAN???

-         Pontosan ma egy éve apa lettem. Mi ebbe olyan hihetetlen?

-         OMG! Miért nem hívtál fel azonnal? Tényleg,hogy van Stella?

-         Haver majdnem két éve,hogy szakítottam vele.

-         De azért jól van? Szoktatok beszélni?

-         Ajj…… Ma egy éve,hogy meghalt.

-         Ez….ez komoly?

-         Igen. Azért vannak nálam a gyerekek is.

-         Sajnálom haver. Hogy hívják őket?

-         Chris és Charlotte. Amúgy már nem hiányzik,hisz majdnem két éve,hogy elhagytam…… Charlotte tedd le a tányérat.

-         Na mi van takarítónőnek készül a gyerek?

-         Remélem nem. Ja kérsz valamit?

-         Nem köszi. Mi volt itt? Torta,fura kaja…. Ja és Boldog szülinapot utólag is.

-         Köszi. Szülinapi buli volt. Nem nekem,hanem a kicsiknek.

-         1 nap van köztetek?

-         És 21 év.

Andy nem sokat volt nálunk mert csak beköszönni jött. Este volt mikor mindennel végeztem így mentem is lefeküdni…………..        

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Bocs a késésért,de nem nagyon volt időm mind a két bloggal foglalkozni. De most meghoztam a 12. részt is. Jó olvasást! :)

12:  Mi lesz még itt?

*7 hónappal később*                                           

Az ikreim hamarosan 8 hónaposak lesznek,de már sok a gond velük. Vajon mi lesz majd ha nagyobbak lesznek? Már most csak riadtan futok utánuk,mert mindent megfognak,leszednek,lepakolnak,átrendeznek. Mikor elkezdtek mászni még nem gondoltam,hogy ennyi baj lesz velük. Azt hittem,hogy simán át tudom vészelni ezt a kis időszakot.

Ez idő alatt a ház már teljesen biztonságossá lett téve számukra,ajtókon védő van,hogy ne bírják bezárni a magukat,sarokvédők vannak mindenhol,a nappaliban a látvány kandalló elbarikádozva,de nem, nekik ez sem elég jó. Már kezdem érezni,hogy mit élhetett át anyu.

A mai napon is mint már egy hónapja a szívbaj keringetett.

Reggel szokásosan felkeltem, majd megetettem a kicsiket.

-         Jó reggelt bátyó!

-         Szia,hogy aludtál?

-         Köszi jól. Mit fogunk csinálni ma? Futunk megint utánuk vagy ma egy kicsit nyugis nap lesz?

-         Nem tudom, Bill mit értesz te nyugis nap alatt,de ma azt tervezem. Elmosogatok,főzök valamit,majd kivasalok. Te?

-         Én berakok egy adag ruhát mosni,majd elmegyek boltba. Kell valami?

-         Nem,vagyis cigit hozhatsz,elfogyott és hiányom van.

-         Nem úgy volt,hogy megpróbálsz leszokni?

-         De igen,csak tudod,elég nehéz nyugodtnak maradni két lurkó mellett.

Nem sokat beszélgettünk ez után,mindketten mentük a dolgunkra. Nem mondtam még,hogy nem vettünk fel takarítónőt és dadát? Úgy gondoltuk,hogy takarítónő minek,el tudjuk pakolni magunk után a dolgokat és nincs karó a gyomrunkba,hogy ne tudjunk lehajolni. Dada,hát én nem nagyon bízok a mai világban. Tuti,hogyha nagyon akarnék találnák becsületes dadust,de nem kockáztatok. Mi van ha csak fogja magát és lelép velük? Mit fogok csinálni? Nem,nem bízom a véletlenre a dolgokat. Miután kiderült a nyilvánosság előtt,hogy vannak gyerekeim, nem nagyon engedem el őket. Na,nem mintha mennének,de nem hagyom,hogy idegenek kezében legyenek.

Ahogy megígértem reggel elkezdtem főzni, hát ebből spagetti lett. Közben láttam,hogy a gyerekek is kinyúltak a szőnyegen,így van egy kis nyugalom a házban. Most lehet,hogy azt gondolják rólam,hogy felelőtlen szülő vagyok,hogy ott hagyom a szőnyegen a gyerekeimet,de most ha ez esik jól nekik akkor mit csináljak? Nem koszos,akkor miért ne? Nem lesz bajuk és nem fogom őket elkényeztetni. Még később sem.

Egyébként egész jól belejöttem az apaságba is. Már nem vagyok házon kívül annyit,mint régebben,nem cigizek odabent,sőt még Billt is kizavarom vele. Mióta megvannak a gyerekeim nem is volt barátnőm;őszintén szólva nem is értem magam,egyszerűen nem hiányoznak. Megvagyok nélkülük is.

Neki álltam vasalni,de még mielőtt neki kezdtem volna eltűnt a vasaló. Pedig mindig egy helyre teszem,nem értem.

-         Megjöttem! – Bill

-         Öcsi,nem láttad a vasalót?

-         (nevet) Hol láttad utoljára?

-         A helyén. De ott nincs már százszor megnéztem. Vajon hol lehet?

-         Az új háziasszonynál!

-         Nekünk nincs is olyanunk!

-         Nézz a lányodra! Vajon mit csinál?

-         Charlotte,odaadod apának?

-         Gügügü

-         Aha,ez igen vagy nem? Charlotte? Föld hívja Charlotte babát!

-         Vedd el tőle,egyszerű. – Bill

-         Dehogy veszem. Sírni fog. Különben is egy jó apa eléri amit akar.

Ekkor csöngettek,Bill ment ajtót nyitni.

-         Helló! –Gus,Georg,anyu,apu

-         Sziasztok! – Bill

-         Hol a bátyád? – Gordon

-         Most próbálja kiimádni a vasalót Charlotte kezéből. Nem nagyon megy neki.

-         Vasal a kislány? – Gustav

-         Nem,csak rángatja a ruhán a vasalót. Nincs bedugva még mielőtt azt hinnétek.

Tíz perc után sikerült elérnem a célomat, elvettem a lányomtól a vasalót. Jahj majd amikor úgy kell neki könyörögni,hogy csinálja meg a házi munkát.

Mikor elmentek a vendégeink,gyors kivasaltam és már mentem is aludni. Ki tudja mit tartogat a holnap…….