Schrei

Sziasztok! Tudom, hogy nagyon sokáig nem volt érdemleges bejegyzés a blogon, de egyszerűen úgy éreztem, hogy kell egy kis idő. Idő kellett, hogy átgondoljak mindent és összehozzak egy olyan részt és egy olyan történetet, amit ti is kedvelni, szeretni fogtok. A statisztikák szerint ezt a történetemet szeretitek a legjobban, ezért különösen fontos számomra, hogy ne rontsam el egy összekapkodott résszel a dolgokat. Lehet, hogy sokan azt hittétek, hogy bezárom a blogot és abbahagyom végleg az írást, de ez nem így van! Folytatni fogom, mindaddig, amíg azt látom, hogy van rá igény. 

A kis monológom után pedig jöjjön a 32. rész, amihez jó olvasást kívánok! :) 

32.: A győztes

Miután beszéltem Billel nem volt kedvem semmihez, ezért bekapcsoltam TV- t, hogy nézzek egy jó filmet, de szokás szerint csak a szemét ment benne. Egy rakás gagyi, unalomig ismételt film.

Már épp készültem vacsorázni, amikor csöngetett két haverom, akikkel már nagyon régóta nem találkoztam. Ők még azt sem tudják, hogy Bill itt lakott egy kis időre és természetesen erről a most folyó kálváriáról sem.

-        Sziasztok, gyertek be! – mosolyogtam rájuk, miközben elálltam az ajtóból, hogy beférjenek

-        Cső!

-     Mi a helyzet? Annyira régen találkoztunk, hogy konkrétan azt hittem, nem is éltek már. - mondtam nekik, miközben leültünk a kanapéra egy sör kíséretében

-        Ne is mond. Az újságban láttunk rólad híreket. Kit ütöttél le, miért és ki az kisfiú veled? – Gustav nem szokott totojázni, ha ilyenekről van szó

-        Bill a fiam. Emlékeztek rá ugye? Még kiskorában láttátok, olyan tíz éve….

-         De mit történt? – kérdezte türelmetlenül Georg

-        Robert, Leona vőlegénye vagy mije hát khm… nem úgy viselkedett, ahogy kellett volna én pedig leütöttem. Amúgy Bill nálam lakott egy pár hónapig, mert nem bírta elviselni Robertet ráadásul Leonával is összeveszett. Drága exemnek ez nem tetszett és úgy döntött, hogy visszaszerzi a fiát.  Röviden ennyi.

-        Akkor most hol a kisfiú? – pislogott Gustav, miközben körbefordult a nappaliban

-        Leonánál van, de a gyámhivatal hamarosan dönteni fog a sorsáról. Remélem, hozzám kerül, mert addig nem fogok nyugodni, amíg Robert közelében van.

Ezután még sok mindenről szó esett, de legfőképpen a rólam szóló hírek érdekelték őket, hiszen ez furcsaságnak számít. Elismert vagyok a szakmámban, de visszafogottan élek és kerülöm a felhajtást. Nem szeretem, ha a házam körül ólálkodnak a paparazzók vagy bárki más. Ha valaki valamit akar, akkor tegye meg az irodámban.

Miután a srácok elmentek én is elindultam lefeküdni, mert holnap nagy nap vár rám. Kiderül, hogy Bill kinél maradhat. Először letusoltam, aztán megcsináltam magamnak az ágyat, aminek értelme nem nagyon volt, mert sajnos nem tudtam aludni az izgalomtól és a félelemtől, így hamar kidobott az ágy reggel. Már hajnali hatkor fent voltam és a lehetséges verziókat próbálgattam magamban. Eljátszottam, hogy még több vizsgálat kell majd, elveszik tőlem Bill-t és soha többet nem láthatom, és azt is, hogy azonnal minden szó nélkül nálam maradhat.

Reggeli után gyors lezuhanyoztam és felvettem egy hivatalos outfitet, ami nálam egy fehér pólót, fekete zakót és egy fekete farmert jelentett. Tudom, hogy valójában nem túl hivatalos, de jobb, mintha egy kinyúlt, agyonmosott öltözékben jelennék meg. Indulás előtt még egyszer ellenőriztem magam a tükörben, aztán kiálltam a kocsival, amikor megcsörrent a telefonom.

-    Szia, anya! Mond gyorsan, mert most nem tudok sokáig beszélni.  – vettem fel a telefont, miközben elindultam az úton

-      Csak azért hívlak, hogy ne idegeskedj, minden rendben lesz. Ha Billnek volt egy kis esze, akkor elmondta a történteket a gyámhivatalnak, ennek függvényében viszont te fogod kapni Billt. 

-        Anyu, Bill nem egy játékszer, hanem a fiam. Muszáj velem maradnia!

A beszélgetés után csak idegesebb lettem, aminek az okát nem tudom, hiszen anyu csak meg akart nyugtatni. Idegesen vezettem a bíróság felé, ahol kimondják majd az „ítéletet”. Amint odaértem leállítottam az autót és szinte bevágtattam az épületbe, ahol Leona és Robert még nem voltak ott.

Mire behívtak minket, természetesen a legnagyobb káromra megjelent a két díszmadár és Bill is. A fiamat elvitték külön és csak mi hárman mentünk be a terembe, ahol egy hatalmas mahagóni asztal mögött ült és fürkészett minket a bírónő egy csomó tanúval és gyámhivatalossal.

-          Tehát, Önök Bill Kaulitz ügye miatt vannak itt.   

Happy 28th Birthday!

Boldog 28. szülinapot Gustav! :)

Happy 27th Birthday

Boldog 27. szülinapot Tom és Bill! 

Sziasztok! 

Először is nagyon sok Boldog Szülinapot szeretnék kívánni az ikreknek, hiszen újra elérkezett a szeptember 1.

Másodszorra sűrű bocsánatkérésekkel tartozom, mert nagyon régen volt már rész. Az az igazság, hogy vagy annyira fáradt  voltam, hogy nem álltam neki vagy nem volt elég időm hozzá; összekapkodott munkát pedig nem szeretnék elétek tárni. Viszont, hogy a suli kezdés mellett legyen még egy kis öröm, hétvégén már hozom a részt 100%-ra. 

Addig is kitartást és jó pihenést! :) 

Schrei

Sziasztok! Meghoztam 31.részt is, amiben Tom kap egy kis reménysugarat. Jó olvasást hozzá! :)

31.: Remény

Adela megjegyzése a végén felkeltette bennem a reményt. Tudom, hogy nem vagyok az a tipikus apa, aki folyton ott ül a gyereke mellett, de szerintem ez nem gond. Végül is az sem jó, ha Bill nyakán lógók, hiszen 15 évesen kell neki a tér.

Miután elmentek egyből fel akartam hívni anyut, hogy elújságoljam neki a történteket, de rájöttem, hogy nem szabad előre innom a medve bőrére. Abból csak a baj származhat. A telefonálás helyett inkább tovább csináltam a napi teendőimet, ami nem a munkám volt. Tudom magamról, hogy ha ilyen helyzetben elkezdek dolgozni, abból csak az lesz, hogy idegbetegen elutasítok mindenkit. Volt már ilyen példa, amikor Leona nem engedte látni Billt. Helyette inkább pakolgattam a házba, amíg volt mit. Persze mindig lehetne mit arrébb tenni, de én rendet tartok és szeretek mindent ott találni, ahol hagytam.

Miközben a nappalit raktam rendbe anyu telefonált, mintha tudta volna, hogy én is hívni akartam.

-   Na, minden oké kisfiam? A gyámhivatal mikor megy ki? – érdeklődött kedvesen, hiszen őt is izgatja Bill sorsa

-       Nem tudom, hogy most ilyenkor mi a helyzet, de kint voltak, konkrétan még a legutolsó szöget is megnézték, hogy elég magasan van-e ahhoz, hogy a 15 éves fiam ne érje el. Belekötöttek abba, hogy Bill szobájában egy orkán söpört végig és abba is, hogy Bill sminkeli magát.

-         Nem raktál rendet nála? Fiam, ugye tudod, hogy ez nagyon nagy baj?!

-    Azt mondtam, hogy nem nyúlok a dolgaihoz, mert nem szereti, majd ő elpakol. Anyu, értem, hogy nem oké a kupi, de amikor megpróbáltam… khmm, szal’ kutattam a szobájában leüvöltötte a fejemet és elviharzott. Ezt meg mégsem közölhettem velük, mert akkor kijelentik, hogy alkalmatlan vagyok apának.

-          Másképp mindent rendben találtak?

-      Szerintem igen. Nem szeretnék előre inni a medve bőrére, de a remény hal meg utoljára.

Persze anyu még arra is kíváncsi volt konkrétan, hogy milyen ruhában fogadtam a hivatalos szerveket, és arra is, hogy mivel kínáltam őket. Én pedig jófiú módjára válaszolgattam.

A beszélgetés után tovább folytattam a pakolást, immáron Bill szobájában. Igaza van anyunak és a gyámhivatalnak is. Nem félhetek a saját fiamtól, csak azért, mert neki épp olyan heppje van. Meg kell tanulnom, hogy az én kezemben maradjon az irányítás és azt is, hogy mennyire lehetek rugalmas a nevelésében. Szerintem itt még semmi nincs elcseszve annyira, hogy ne lehessen visszafordítani. Mármint tudom, hogy azt a kárt, amit Robert okozott soha nem fogom tudni semmissé tenni, de Billből még lehet egy normális felnőtt, ha egy erőskezű férfitól kap nevelést.

Miközben pakolgattam észrevettem pár olyan dolgot is, amit nagyon nem szerettem volna. Azt sejtettem, hogy volt már randija a drogokkal, mivel láttam, de azt eddig nem tudtam, hogy mit szed – vagy mit csinál velük. Erről is le kell szoktatnom, vagy ha én nem bírok vele, akkor egy szakember segítségét kell kérni. Én még soha nem próbáltam ki semmi ilyesmit, maximum füvet, de azt is csak egy-egy buli alkalmával. Viszont így, felnőtt férfiként rájöttem arra, hogy ebből óriási bajok lehetnek. A pakoláshoz visszatérve, tényleg ideje volt bejönnöm ebbe a szobába, mert iszonyú, ami itt volt. Mikor rendelt ő pizzát? Valószínűleg hetekkel ezelőtt, mert ez a pizza maradék konkrétan magától sétált a kukába, ahogy néhány pólója is a szennyesbe. Hihetetlen, hogy hogyan bírt ennyi szemetet csinálni pár hét alatt. Mondjuk, ha azt nézem, hogy én is ilyen voltam anno, Krisztus előtt, akkor már értem.

Amikor végeztem és leültem a kanapéra megcsörrent a telefonom, a kijelzőn pedig Bill neve villogott.

-   Szia, Bill! Mi a helyzet, ugye nem nyúlt hozzád Robert? Minden oké? – valahogy muszáj volt kimondanom ezeket a kérdéseket, mert belehülyültem volna, ha nem teszem

-       Cső, fater! Ja, mondhatni minden oké, de k…ra nem akarok itt lenni. Vissza akarok menni hozzád és végre elfelejteni ezt az egészet. Robert jelenleg csak nyavalyog az orra miatt. Mondjuk én kiröhögtem, amikor megláttam. Meg kell hagyni, gyönyörű lett. Ha jól érettem a makogását eltörted neki.

-        Hehe, mondjuk, nem nagyon érdekel az orra. Az a lényeg, hogy megjegyezze egy életre: nem nyúlhat hozzád egy újjal sem. Bill, komolyra fordítva a szót, amíg a gyámügy vizsgálódik meg ilyenek, maradj otthon, nehogy ebből baj legyen később. Mármint nem tudom, hogy mi számít ezeknél rossznak és mi nem. Nálam már voltak kint és elég jó esélyem van.

-          Itt is voltak, de szar volt az egész.

-          Amúgy valami gáz van, hogy hívtál?

-          Nem, nincs semmi, csak jó lenne, ha végre hazamehetnék.

Jó jel és még több remény. Bill hozzám akar jönni és nem az anyjához és Roberthez. Remélem, minél előbb választ kapok arra a kérdésemre, hogy nevelhetem-e én a fiamat vagy egy állatra bízzák őt. Remélem ebből a „játszmából” én kerülök ki győztesen.     

Schrei

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, amihez jó olvasást kívánok! :) 

30.: Pokol

„ Tom Kaulitz a rendőrségen!

A fiatal producert a tegnapi nap folyamán vitték be az őrsre, ahol órákig tartózkodott, majd a szülei társaságában hazament. Vajon mi lehet a számláján?”

„ Tom Kaulitz börtönbe kerül?

Előzetes információink szerint a fiatal producert testi sértéssel vádolják. A rendőrség ugyan nem adott az esetről tájékoztatást, de egyes beszámolók szerint Tom volt barátnője vőlegényét ütötte meg olyan súlyosan, hogy a férfit kórházba kellett szállítani. A lemezkiadó, ahol Tom producerként dolgozik ne kommentálta az esetet, csak annyit árultak el, hogy ez már nem az ő hatáskörük, mivel a fiatalember nem munkaidő alatt követte el a bűncselekményt.”

Ez csak kettő a sok címlap és a cikk közül. Persze egyik sem a valóságot közölte, mert hát ugye ahhoz engem kéne megkérdezniük, ami egyenlő a lehetetlen küldetéssel.

Miközben a reggeli kávémat iszogattam elolvastam az összes rólam szóló cikket, majd még azt is, amit a neten találtam. Miért kell ilyen mértékű hazugságokat terjeszteni valakiről? Mosogatás közben megszólalt a telefonom, amire azonnal ugrottam, mert azt hittem Bill hív, de csak anyu volt.

-   Szia, nagyfiam! Hogy érzed magad? Tudsz már valamit? – azért anyu is aggódik Bill miatt, bár ő nem tudja a sztori hátterét

-   Szia, anya! Rohadt szarul vagyok, és nem tudok semmit Billről, ami az őrületbe kerget. Nem érdekel, hogy velem mi lesz, csak a fiamat hozzák vissza hozzám, a többi már mellékes dolog. Titeket nagyjából békén hagynak?

-     Velünk minden rendben, csak foglalkozz azzal, hogy a gyámhivatal mindent rendben találjon nálad és visszaadják a fiadat. Tom, jobb, ha elmondod nekik a teljes igazságot Bill érdekben! – ekkor viszont csengettek, amiért le kellett tennem a telefont

-      Anyu, most mennem kell, mert jött valaki, de majd beszélünk még. Sziasztok!

Gyorsan eltettem még a kávésbögrémet az asztalról és mentem ajtót nyitni, ahol két férfi és egy nő állt. A nőnek hosszú, vállig érő vörös haja volt, lila kosztümnadrágot és hozzá illő blézert viselt, a két férfi, akik hozzám képest alacsonyak voltak fekete öltönyt viseltek. Azonnal tudtam, hogy kik ők.

-     Jó napot kívánok uram! Adela Rhode vagyok, ők Reynald Smidt és Tibald Töpfer. Ön bizonyára Tom Kaulitz!

-          Jó napot, igen én vagyok!

-  Rendben, mi a gyámhivataltól jöttünk, és szeretnénk kivizsgálni az ön helyzetét, hiszen ön kérvényezte, hogy a fia, Bill Kaulitz itt maradhasson annak ellenére, hogy a hivatalos elhelyezése az édesanyjánál, Leona Schrödernél történt. – jajj, mennyi fölösleges szöveg

Ezután hál istennek abbahagyták a dumálást és elkezdtek a házban nézelődni. Konkrétan mindent feltúrtak, a legutolsó szögig. Megnézték a nappalit, a konyhát, a szobámat, ahol tüzetesebben vizsgálódtak, bár nem tudom, mit keretek. Legutoljára Bill szobáját hagyták, ami még úgy volt, ahogy hagyta. Amióta rajtakapott a kutatáson nem járkálok be hozzá, nehogy elszálljon az a maradék bizalma is. Amint beléptek láttam rajtuk, hogy nem tetszik nekik a látvány. Mindenhol szanaszét hagyott ruhák és talán egy pizzás doboz kólával az asztalon, meg a sminkcuccai, amiket nem volt ideje elpakolni.

-     Maga tisztában van azzal, hogy a fia sminktermékeket használ? – fordult felém Reynald, szánakozó fejet vágva

-       Igen, tudom, de nem érdekel. Ha így érzi jól magát, akkor ez van. Nem tiltok meg neki semmi ilyesmit.

-     Azzal is tisztában van, hogy ez a szoba nem alkalmas egy gyereknek? Úgy értem nézzen körbe; kupleráj van mindenütt. – Adela nem rejtette véka alá a megjegyzéseit

-    Nézzék, a fiam nem szereti, ha szobájában turkálok, ezért úgy döntöttem, hogy majd ő takarítja, ha koszosnak találja. Természetesen én is benézek néha és kezébe nyomom a takarítóeszközöket, viszont Bill nem egy kisfiú, akik együtt kell lennem non-stop 24. – tudtam, hogy nem ez volt a válasz, amire vártak, de ez van

Ezután még feltettek néhány kérdést, amire kivétel nélkül normálisan válaszoltam ugyanis ezen múlik, hogy visszakapom-e a fiamat.

-    Uram, próbáljon megnyugodni, mi mindent megteszünk, hogy a fiúnak a legjobb legyen. Halkan megsúgom magának, hogy önnek több esélye van, mint az anyának, Frau Schröder vőlegénye miatt. – Adela ezzel a mondattal fejezte be a társalgást és csukta be maga mögött az ajtót