B.U.É.K 2016

Mindenkinek Boldog Újévet kívánok! :D

Merry Xmas!

Áldott, boldog, békés karácsonyt kívánok mindenkinek! :)

Schrei

Sziasztok! Hosszú kihagyás után végre meghoztam az új részt, amihez jó olvaást kívánok! :)

22.: Nagyi

Este nagyon korán lefeküdtem, mert annyira elálmosodtam, hogy az valami hihetetlen. Nem tudom mi van velem, talán az aggodalom teszi, de mostanában egyre gyakrabban vagyok fáradt.

Reggel viszonylag időben ébredtem fel, viszont a fiam lekörözött. Amikor lementem a konyhába ő már ott volt és evett, na meg a telefonját nyomkodta. 

-          Szia! – köszöntünk egymásnak

-    Ma elmegyünk a nagyiékhoz, mert tegnap hívott, hogy régen láttak már titeket, na meg anyád telebeszélte a fejüket valami sületlenséggel.

-          Jó, csak akkor át kell öltöznöm, fel kell hívnom egy haveromat és…

-          Bill, egy innen nem messze lévő kis faluba megyünk, nem a világ végére.

-    Jóvanna’.  De fontos lett volna találkozni egy haverommal és ezért kell felhívnom.

-          Remélem, nem megint egy hülyeségbe készülsz belekeveredni….

-          Nem!

Egyszerűen szörnyű, amit a fiam tud művelni; rosszabb, mintegy nő. Én már fél órája a kanapén ültem, amikor ő lekászálódott a nappaliba, hogy tíz perc és indulhatunk. Őszintén, mit kell ennyit cicomázni; csak egy póló és egy nadrág kell, meg esetleg egy öt perc a haja miatt és kész. Akárhogy nézem, ez nem vehet igénybe többet negyed óránál. De mindegy, én ráérek.

Miután végre elindultunk csak csendben autóztunk anyuék felé, akik már vártak minket, hiszen évek óta nem látták Bill, max. öt percekre. Leona soha nem volt anyuékkal rosszban, de jobbnak látta, ha nem látják saját unokájukat, de nem tudom miért. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy mi lehetett az indoka Leonának. Talán valamit titkolni akart, de mit?

-          Ott vagyunk már? – kérdezte Bill a legváratlanabb pillanatban

-          Nem, még egy fél óra. Miért?

-          Ki kell mennem! – másfél órát készülődött és ez nem jutott eszébe

-          Nem ér rá a nagyiéknál? – pillantottam rá a kormány mögül

-          Bepipilek! – esküszöm rosszabb, mint egy kisgyerek

Persze a legnagyobb forgalomba jutott neki eszébe, ezért alig találtam egy szabad helyet, ahova lebírtam állni, amíg elvégzi a dolgát. Na, ja, nem siette el a dolgot, szerintem még előtte körbe is nézett, nehogy valaki meglássa, vagy én nem tudom mit csinált eddig. Komolyan, kezdem azt hinni, hogy lányom van, ők ilyen körülményesek. el kell kezdenem férfit faragni ebből a kamaszgyerekből, mert soha nem lesz barátnője!

-          Na végre, azt hittem már gyalog indultál el a nagyiékhoz!

-          Nem, de próbáltál már ilyen gazban elmenni, pipilni?

-          Igen, és megvolt két perc alatt…

Ezután elindultunk már ténylegesen anyuhoz, aki már halálra aggódta magát miattunk. Onnan tudom ezt, hogy anyu mindig is ilyen volt. Ha azt mondtam neki, hogy tízre otthon vagyok, de én egy percet késtem, már aggódott, hogy mi bajom lett. Most meg pláne frászt kaphat, mert tudja mi volt Billel. Mikor odaértünk összepuszilgatott minket, aztán bemehettünk a lakásba, ahol már apu is várt minket.

-    Egyébként miért nem jöttetek előbb? Már tök régóta nálad van Bill! – kérdezte anyu lelkesen

-       Mert nem jöttünk ki egymással. Állandóan üvöltöztünk és csapkodtunk, de az óta már jóban vagyunk. – mosolyogtam anyura

-          Komolyra terelve a szót; Leona itt volt és elég durva dolgokat mondott rólad fiam.

-       Anyu, Leona mindent meg akar tenni azért, hogy visszakapja Billt, de én nem hagyom. Eddig ő nevelte és nézd meg mi történt vele. Belekeveredett egy drogbandába, ahonnan már tudtam csak kimenekíteni, de így is későn. Belegondoltál, hogy mi lett volna, ha én nem lépek közbe? Leona nem olyan szent, amilyennek mutatja magát. Én meg tudom védeni Billt, ő nem és ez egy elég fontos ellenérv szerintem.

-          De kisfiam, gondolj bele, hogy 15 év után csak úgy elveszed tőle a fiát…

-   Anyu, én hányszor mentem oda, hogy látni akarom a fiamat?! Az utóbbi években akárhányszor küldtem neki valamit bontatlanul a kukában végezte, max a pénzt szedte ki belőle. Igaz, én sem nagyon törtem magam, hogy lássam Billt, de Leona még annyira sem; egyszerűen megtiltotta, hogy lássam őt.

-      Ugye tudod, hogy perrel fenyeget téged? – szólt közbe apu, aki eddig csak figyelt

-      Nem érdekel. Én vagyok az, aki ebben a pár hétben többet tett Billért, nem ők. Persze, elismerem, hogy ők nevelték fel, de akkor is, én húztam ki a bajból!

-          Az számít, hogy én mit akarok? – kérdezte félénken Bill

-    Mivel már konkrétan agykorú vagy ezért nagyon számít, de még így is megvan az esélye, hogy vissza kell menned anyukádhoz. – mondta nyugodt hangon apu

-          Hát, akkor inkább már a banda, mint ők ketten!

Ezt meg hogy értette? Inkább visszamenne azok a vadállatok közé, minthogy az anyához!? De miért? 

Schrei

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, ami jó olvasást kívánok! :)

21.: Elég volt!

Még DVD nézés közben megbeszéltük Billel, hogy elmegyünk vásárolgatni neki, mert szerinte meg kell újítani a gardróbját, mert régiek a cuccai.

Reggel, mikor felébredtem a fiam már lent volt a konyhában és reggelizett valami fura kaját.

-          Mit eszel? – én bottal nem piszkálnám azt a valamit

-       Nem tudom, tegnap vettem abban a kis pékségben, ahova beugrottunk. Elég furcsa a kinézete, viszont finom!

-    Azt látom; még az arcodra is jutott belőle! – nevettem, miközben próbálta leszedni magáról a csokit

-          Jóvanna’!

Miután én is megreggeliztem, rendet raktam a szobámban nagyjából, mert vállalhatatlanul nézett ki az egész, majd elkezdtem készülődni a vásárolgatásra. Végül is nem volt még olyan sok idő, ezért lassan felöltöztem, és valami emberi formát öltöttem magamra, viszont mire elindultunk már tíz óra volt, ami Bill szerint már késő egy ilyen naphoz.

-    Mikor kell elindulni akkor? Nem szoktam ilyen nagy hű-hót csapni egy vásárolgatáshoz max. két óra alatt végezni szoktam.

-          Hogy mi csinálsz? Nekem ennél jóval több kell!

-          Mondtam, tiéd az egész napom!

-          Akkor jó, mert későn érünk majd haza; egyébként kaja sincs otthon.  – biztos jó ötlet volt eljönni Billel? Mindegy, legalább eltöltünk egy apja- fia napot.

-     Jó, akkor először neked vásárolgatunk, aztán kaját, mert fele megromlik, mire végzel – nevettem, majd felvettem a dzsekimet – Indulhatunk, felőlem!

Miután gondosan bezártam az ajtót és a riasztót is bekapcsoltam, kiálltam az autóval, és már mehettünk is.

-          Egyébként miket akarsz venni? – pillantottam Billre a kormány mögül

-          Kellene egy pár fölső és nadrág, de akkor már kiegészítő is jó lenne.

-          Az nem a lányoknak való?

-   Nyilván azt a férfiosztályon nézek és nem a nőin. De amúgy a nőire is megyünk, mert ott vannak jó kis pulcsik. A férfin olyan csúnya ótvar hatalmasak vannak.

-          Felőlem!

Persze azért átvillant az agyamon, hogy miért vásárolgat a fiam a női osztályon, de úgy gondoltam, hogy inkább nem mondok semmit, nehogy baj legyen belőle és megint elhidegüljön tőlem.

Mikor odaértünk a plázába Bill már rutinosan ment a boltokba, én meg csak rohantam utána, mint valami testőr. Igen, féltem a fiamat még akkor is, ha tudom, hogy Anthony és a bandája feltehetőleg a javítóintézetben vagy a kiskorúak börtönében raboskodnak; viszont ki tudja, mennyien vannak valójában és abból hányat kaptak el. Lehet, hogy most is valamelyik tagjuk minket figyel.

Viszont nem gondolkodtam tovább a dolgon, mert szerettem volna kiélvezni a pillanatot, hogy együtt vásárolgatok a kamasz fiammal, még akkor is, ha én unom.

-          Bill, ehhez a farmerhoz mit szólsz? – kérdeztem, miközben a próbafülkéhez vittem

-          Nem rossz, felpróbálom!

-          Oké!

Miközben a fiam a fülkében volt néhány lány is bejött az üzletbe és feltűnően méregettek engem, ami most kifejezetten irritált. Mondjuk, szerintem van köztünk vagy 15 év korkülönbség sajnos; inkább Billnek lenne jó az egyik.

-          Szia! Csak nem a barátnődet várod? – jött oda hozzám az egyik

-          Szia! Nem, csak a fiam szórakozik már félórája itt!

-          A kid?

-          A fiam!

Szerintem nem esett le nekik még másodszorra sem, mert nagyon néztek.

-          Apu, szerintem itt kész vagyok, mehetünk!

-          Oké, de még hova szeretnél elrángatni?

-          Még két- három üzletbe biztos, aztán majd meglátjuk

A lányok egy pillanatig döbbenten néztek, de nem tudom meddig maradhattak ott, mert mi Billel elmentünk tíz méterrel odébb. Nem arról van szó, hogy nem bírom a vásárlást, de elég volt most már. Nekem még egy ilyen bolt is sok, nem ám öt-hat üzlet.

Még sok helyre bementünk, de leginkább csak egy- két kis dologért, ami nem tartott már olyan sokáig, így hamar túl lettünk a kínzásomon. Mondjuk, azt nem mondom, hogy nem találtam magamnak is pár cuccot, de azért nem lennék semelyik pasi helyében, akit a barátnője elrángat egy ilyen tortúrára.

-          Nekem ennyi lenne, most intézhetjük a te dolgodat is.

-          Akkor kifelé a plázából és menjünk valamelyik szupermarketbe. – mondtam, majd elvettem a fiamtól a csomagokat

Szerencsére nem vagyok oda semmilyen vásárlásért, kivéve, ha az hangszer vagy autó, ezért gyorsan letudtuk a kajákat is, mondjuk Bill még így is szenvedett.

Mikor végre hazaértünk már háromnegyed öt volt, így megcsináltam a kaját, amíg Bill kipakolta a ruháit, amik már alig férnek el a szekrényben. Miközben a kajával bajlódtam anyu felhívott, hogy nem-e lenne kedvünk beugrani hozzá valamikor, mert régen látott minket, ráadásul Leona telebeszélte a fejét. Szuper, akkor holnapra is megvan a terv.

Schrei

Sziasztok! Hosszú kihagyás után végre meghoztam a történet folytatását, ami most sem maradt viták nélkül. Jó olvasást hozzá! :)

20.: Otthon édes otthon…

Miután elmentük a nővérrel a doki megvizsgálta Bill, de szerencsére nem talált semmi olyat, ami gond lenne. Mondjuk, még mindig látszik az egész testén, hogy verekedésbe keveredett, de már nem annyira, mint mikor behoztam. Jó látni, hogy elkezdett gyógyulni, ráadásul így Leona sem fog piszkálni mindenért. Tényleg, az exem rosszabb, mint egy házisárkány. Mintha én tehetnék arról, hogy Bill belekeveredett ebben, pedig ez nála történt.

-          Fater, ugye nem küldesz vissza anyuhoz? – kérdezte a szobában

-          Dehogy, ott csak veszélyben lennél, mert Anthony bandája megtalálna, anyád meg nem tudna megvédeni!

-          Köszi! – mosolygott rám, majd odaült mellém

Miközben beszélgettünk megjelent a fiam anyja, hogy majd hazavigye Billt.

-          Leona, hova vinnéd haza?

-          Jobb lenne neki nálam, mint nálad. Nézd meg, mibe keveredett a hülyeséged miatt! – szinte már visított

-          Az én hülyeségem? Szerintem nem nálam keveredett bele ezekbe a dolgokba, hanem nálad! Te nem vagy képes vigyázni rá kellőképpen! Amikor eltűnt te csak sipákoltál ahelyett, hogy kerested volna! Nem fogom hagyni Anthony bandája újra megtámadja!

-          Mert te mindent jobban tudsz nem? Soha életedben nem foglalkoztál vele!

-          Ebbe ne menjünk bele! Semmi köze ehhez a dologhoz!

A vitánk közben Bill csak pislogott, mert nem nagyon értette, hogy miről van szó. Időközben kiderült, hogy Leona már a gyámhatóságot is riasztotta, hogy vegyék el tőlem a fiamat.

-          Ki fogjuk vizsgálni az esetet, mert nem ilyen egyszerű!

-          De igen, az! Fogom és elviszem a fiamat haza és kész! – hisztizett Leona

-          Nézzék, nem fogom hagyni, hogy megint bajba kerüljön a fiam, csak mert az anyja képtelen vigyázni rá! Én meg tudom védeni és meg is fogom, nem kell a maguk engedélye hozzá! Talán én egy kicsivel jobban átlátom a helyzetet, mint maguk, úgyhogy nyugodtan ki is sétálhatnak az ajtón, mert Bill nem fog visszamenni az anyjához!

Persze a mondatom után nem nagyon akartak hinni a fülüknek, hiszen nem megszokott, hogy kirakják őket valahonnan is, de hát istenem! Az én fiam és talán egy pöppet jobban tudom, hogy mi a jó neki, mint pár ember, kik megtanulták a dolgokat könyvekből, de soha nem tapasztalták.

Miután elmentek Leonával együtt az orvos bejött és közölte, hogy hazamehetünk, mert nem talált semmi rendellenességet.

-   Fater nem lesz neked ebből problémád? Mármint így elküldted őket meg minden…

-   Nem érdekel, szerintem én jobban rálátok erre a dologra, mint ők. Nekem senki ne akarja megmondani, hogy mit csináljak és mit ne!

-    Hehe, most már tudok, hogy kitől örököltem ezt a stílust! – nevetett, majd kinézett az ablakon

Fura beszélgetni a fiammal mindenféléről, mert eddig jobbára csak kiakasztottuk egymást, most viszont tök jól elvagyuk. Persze kell még csiszolni a kapcsolatunkon, de már jobb sokkal.

Mikor végre hazaértünk Bill egyenesen a szobájába ment, ahol órákig elvolt magában. Nem szoktam bejárkálni hozzá, mert nem látom értelmét, úgyse találok semmi olyat. Mondjuk, arra kíváncsi vagyok, hogy mit csinál egyedül, de ezt sose fogom megtudni.

-     Fater, szerinted meddig nem kéne elmennem sehova?  Kellene pár cucc és hát…

-  Nem tudom, de egy ideig biztosan nem. Talán egy-két hét és mehetsz. Mondjuk, jobban örülnék, ha én is veled mennék!

- Felőlem gyere! De unalmasnak fogod találni a vásárolgatást. – mondta mosolyogva, majd kivett egy yoghurtot a hűtőből

-    Egyébként jó lenne találkozni a nagyiékkal; olyan régen láttak téged! Mit szólsz hozzá?

-          Nekem oké!

Miután ezt megtárgyaltuk leültem a TV elé, de csak kapcsolgattam, mert nem találtam semmi érdekest.

-          Miért nem nézünk valami DVD-t? – huppant mellém a fiam

-          Mit szeretnél?

-     Bármi jöhet! – mosolygott rám, amit eddig ritkán vagy inkább soha nem csinált

Kezdtem belátni, hogy erőveszítések nélkül elkezdet javulni a kapcsolatunk, még akkor is, ha csak lassacskán. Csak semmi kapkodás, mindent szépen lassan, a maga idejében és minden jó lesz!