Schrei

Sziasztok!

Tudom, hogy mostanság nem voltam túl aktív, sőt konkrétan semmit nem hallattam a blog felől, de most végre tudtam hozni a Schrei folytatását, amiben tovább éleződnek az ellentétek a két fél között. 

Tudom, hogy nem mentség az, hogy konkrétan arra nem volt rendesen időm, hogy leüljek és megnézzem az üzeneteimet, de mostantól, megpróbálom összeszedni magam annyira, hogy folyamatosan legyenek friss részek. Őszintén szólva nem tudom, hogy még hány rész van vissza ebből a történetből, mert  még mindig tudok hozzá kitalálni új dolgokat, új fordulatokat, de az biztos, hogy félbe nem fogom hagyni. 

A "rövid" kis monológ után szeretnék mindenkinek jó olvasást kívánni! :)

26.: Utómunka

Miután hazaértünk az exemtől a konyhába mentem, hogy igyak valami erőset. Nem érdekelt, hogy mit von maga után az, hogy megütöttem Robertet és eltört az orra, az se izgatott volna, ha a hullaszállító jön érte. Úgy éreztem, hogy meg tudnám ölni, amiért a fiamhoz nyúlt. Csak a józanész tartott vissza, mert az utolsó pillanatban rájöttem arra, hogy ami Billre vár, ha engem lesittelnek az százszor rosszabb annál, ami eddig volt. Megint visszasüllyedne az alkohol és a drog világába, ahonnan egyszer már sikerült kikapaszkodnia – legalább is rajta van az ügyön.

-    Fater, nem tartom jó ötletnek, hogy most igyál! Inkább vegyél egy hideg zuhanyt, hogy lenyugodj. – mondta Bill miközben kivette a kezemből a Whisky-s üveget

-       Rendben. Valószínűleg be fog nézni anyád és csinálni fogja fesztivált, de ha nem engedjük be talán a rendőrséget is kihívja, ami ebben a szituációban nem lenne okos dolog. Kérlek, majd válaszolj neki, akármennyire megrázó is neked; én itt leszek melletted. Nem akarok ebből balhét. Ez nem a rendőrség és a gyámhivatal ügye, hanem a családé.

-          Oké, te viszont nyugodj le, mert remegsz az idegességtől!

Úgy tettem, ahogy a faim mondta. Vetten egy jeges zuhanyt, ami némiképp lenyugtatott, legalább is már nem remegtem a dühtől, csak fortyogtam mérgemben. Tudom, hogy már elintéztem a magam részéről, de kíváncsi vagyok, hogy Leona mit szól hozzá. Láttam az arcán, hogy meglepődött és azt is, hogy van benne egy kis hinni akarás a fia iránt, de ennél többet nem és szerintem ez nem lesz elég. Ha ennyire szereti Robertet, akkor ám legyen, de a fiától búcsúzzon el. Nem hagyom, hogy az a kis tökfilkó még egyszer a fiam közelébe mehessen. Felőlem akár a legfelsőbb bíróság is nekik ítélheti, akkor sem fogják megkapni. Ha kell, megszöktetem az országból. Persze most sokan azt hihetik, hogy csak beszélek a nagyvilágba, pedig nem így van, mert a fiamért sok mindenre képes vagyok.

-          Apu, itt van anyu és beszélni akar veled. Azt mondta, hogy addig gyere le, amíg jókedvében van, különben kihívja a rendőrséget. – nyitott be a kopogás után Bill a szobámba

-          Felveszek valamit és megyek, de mond neki, ha úgy tetszik, akkor lemegyek elé egy szál semmi be is. – persze csak vicceltem az utolsó mondattal, de soha ne mond, hogy soha

-          Oké!

Miután felkaptam egy egyszerű nadrágot és egy pólót lementem Leonához, aki körül konkrétan láttam a gőzt, amit idegességében engedett ki.

-     Látom, azért még maradt benned egy kis józan ész. – mondtam, amikor leértem a lépcsőn

-       Neked viszont teljesen elmentem otthonról?! Konkrétan betörsz a házamba és leütöd a vőlegényemet, majd egy képtelen váddal illeted, és arra kérsz, hogy válasszak a szerelmem és gyerekem között? Normális vagy? – üvöltött a képembe Le

-          Miért van az, hogy neki hiszel, de a SAJÁT fiadnak nem? Undorító, hogy ez megcsinálod és te is az vagy. Te akarod elvenni tőle Billt, miközben nálam kezd kimászni a ti általatok keltett gödörből?  Szerintem örülj neki, hogy nem egyből a rendőrséggel állítottam be, hanem én intéztem el. A kis Robertedre másképpen több év börtön várt volna. De nyugodj meg, csak egy szavadba kerül és hívom is őket.

-          Hogy lehetsz ennyire aljas? Rob nem csinált semmit! Bill, te hogy találhatsz ki ilyeneket? Tudod te, hogy milyen súlyos dolgokat mondtál? Rob ezért börtönbe kerülhet! Akármit mondott apád ne érdekeljen, csak megpróbál itt tartani. Fogd meg a cuccaidat és tedd be az autóba; megyünk haza!

-          Egyszer, csak egyszer, ábrándulj már ki ebből az emberből és figyelj rám is! – rántotta el a kezét Bill – Miért gondolod azt, hogy minden, amit én mondok az hazugság? Amióta itt van Robert csak rá figyelsz és őt isteníted, mintha megszűntem volna létezni. Komolyan soha nem vetted észre a jeleket, amik egyértelműek voltak?

-          Mindent megbeszélünk otthon….

-          Nekem itt, apu mellett van az otthonom.

-          Most komolyan…..

Ekkor szerintem Leona megértette, hogy Bill igazat mondott és nem hazudozik, ahogy neki szokott általában. Megértette, hogy Robert tényleg csinált valami Billel, annak ellenére, hogy minta- férfinak állítja be magát.

-     Apu mellett biztonságba vagyok, ő nem fog bántani és nem hiszem, hogy Robert az óta megjavult volna. Még akkor se tenné, ha most a mentő vitte volna el. Remélem, boldog leszel vele, de engem felejts el, amíg a közelébe vagy. Nem vagyok hajlandó vele egy légtérben tartózkodni, még úgy se, hogy tudom, nem bánthat.  

-     Mit csinált veled? – kérdezte halkan Leona és megpróbálta megérinteni Bill arcát, de elhúzódott tőle

Bill nem válaszolt, mert nem kellettek ide szavak. Mindannyian tudtuk, hogy mit tett, de kimondani egyikünk sem akarta.

-          Ezt honnan tudtad meg? – nézett rám Le nagy szemekkel

-       Meghallottam, amikor azzal a Kevin gyerekkel beszélt telefonon, de nem ez a lényeg. Leona, ha látni akarod a fiadat, akkor komolyan mondtam, hogy csak akkor, ha Robert távol marad. Tudom, hogy a jelenlétedben nem, csinálna semmit, de nem kockáztatunk.

-          Akármit tett, neked nem volt jogod megütni! Mi van, ha most valami komoly baja lett? Mellesleg, ha valakit érdekel, akkor az ügyeleten van éppen a szüleivel, akikkel az esküvőt terveztük! – villantotta rám a szemeit

-  Ha éppen a hullaházban lenne, az sem érdekelne egy fikarcnyit sem! – mondtam hűvös, kimért hangon – Felőlem kihívhatod a rendőröket, akkor majd legalább megtudják ezeket a dolgokat!

-          Mi van akkor, ha most örökre marad nyoma ezeknek az ütéseknek? – szinte láttam, ahogy Leona felrobban tehetetlenségében, mert tudja, hogy nekem van igazam, csak védeni akarja magát

-      Azt akartad kérdezni, hogy mi van akkor, ha ezek a dolgok örökre nyomot hagynak Billben? Mellé azt szeretted volna mondani, hogy mindent megteszel annak érdekében, hogy a fiad ne sínylődje meg még jobban? Leona, tudom, hogy mi már soha nem fogunk egy család lenni, és őszintén szólva ezek után undorodva fog el, ha arra gondolok, hogy valaha szerettelek, de itt nem a te és nem az én érdekeimet kell szem előtt tartanunk, hanem Billét, a közös gyerekünkét.

-      Mit szeretnél tőlem Tom? Elengedni nem fogom a fiamat veled, aki konkrétan még mindig egy suhanc kölyökként él. Billnek egy felnőtt férfira van szüksége, akiről példát vehet és ezt rólad nem lehet elmondani. Te még mindig egy gyerek vagy!

-          Én mit szeretnék? Te mit akarsz?!

Ezzel a beszélgetésünknek vége szakadt, merthogy Robert rontott be a lakásba a szüleivel együtt, és hát nem tűntek békésnek, sőt inkább idegesnek. De ha egyszer már kiütöttem ezt a mitugrászt, akkor most se fog sokáig tartani.

Happy 29th Birthday Georg!

Boldog 29. szülinapot Georg! :)

Schrei

Sziasztok! Meghoztam a történet folytatását, amihez jó olvasást kívánok! :)

25.: Kinyírom!

-          Fater….. – nézett rám ijedten Bill

-          Jól hallottam, amit mondtál?

-          Öhm…igen. – hajtotta le a fejét

-          Miért nem szóltál előbb? Bill, már rég elintéztem volna, ha ezt tudom. Ezért volt minden igaz? Nem egészen mondtál igazat a kórházban ugye?

Nem válaszolt, helyette inkább elkezdet sírni.  Mondjuk megértem, hogy nehéz ilyenről beszélni, főleg, hogy ilyen hirtelen törtem rá, viszont nem értem mért nem szólt előbb. Tudja jól, hogy elmondhatta volna, hiszen akkor tettem volna ellene; mondjuk így is fogok.

-          Bill, mióta csinálta ezt? – kérdeztem, miközben átöleltem

-          M..ár ré..ré..góta, ne..nem tu..tu…dom pon…toshan.  – alig bírtam kivenni, hogy mit mond annyira sírt

-          Miért nem szóltál erről? Vagy miért nem jöttél hozzám előbb? – majd megszakadt a szívem, hogy így láttam a fiamat

-          Ne…nem me..mehrtem.

Ezután nem kérdeztem tőle többet, hagytam, hogy kisírja magát a karjaimba. Nem láttam értelmét, hisz úgy sem értettem teljesen a mondanivalóját. Miközben nyugtattam elhatároztam, hogy Robert ezért meg fog fizetni, de nagyon. Jól sejtettem már az elején, hogy valami nem stimmel ezzel a pasival; de, hogy ennyire azt nem gondoltam. 

Ahogy telt az idő egyre idegesebb lettem, és ez betudható volt annak is, hogy Bill nem nagyon tudott megnyugodni.

-           Mit akarsz vele csinálni?  - kérdezte váratlanul Bill  

-          Nem tudom. Először is le kéne nyugodnom, mert ha így megyek oda, akkor szerintem a hullaszállító jön érte. Aztán nem tudom mi lesz, de valószínű balhé.

-          Csak anyut ne bántsd! Ő nem tud róla, ahogy Kevinen kívül senki.  – most az egyszer tényleg igazat mondott, ahogy láttam

Nem akartam nagyon bántani csak egy kicsit megszorongatni Robertet, mert ilyet nem tehet meg, akármilyen nagy embernek képzeli magát.  Miután Bill kellően lenyugodott elmentem a szobámba, hogy átöltözzek és valahogy emberi formám legyen ezek után.  Tudom, hogy jobb lett volna a rendőrséget hívni, de senki nem hitt volna Billnek, így meg biztos, hogy megkapja a méltó büntetését.  Na, jó ez úgy hangozott, mint egy mesének a vége.

-          Apu, nem lehetne inkább a rendőrség? Nem akarom, hogy bajba kerülj… - most meg aggódik, ez hihetetlen

-          Nem! – közöltem vele, mintha csak az kérdezte volna, hogy esik-e az eső

-          De akkor legalább ne nyírd ki!

-          De kinyírom! Ilyet senki nem tehet meg veled semmiképpen.

 Miután letudtuk ezt a kis beszélgetést elindultam Leonáékhoz, hogy helyre tegyem ezt a kis…., szóval Robertet.

 Miközben vezettem elgondolkodtam egy kicsit. Vajon mióta csinálta Billel és főleg miket? Akarom én egyáltalán tudni? Nem hiszem, mert akkor tényleg megölöm. Talán jobb is, hogy most derül ki, minthogy akkor, amikor Leona bejelentette, hogy férjhez megy, ehhez a kis f.szhoz. Mondjuk szerintem így is rám hívja a rendőröket, de nem érdekel, legalább Robertet is elviszek és lecsukják. szép hosszú időre. Mondjuk, ha rajtam múlik akkor én megkímélem a börtöntől, a temetőtől viszont nem.

Amikor odaértem a volt barátnőm lakásához várnom kellett egy kicsit, hogy lenyugodjak, mert miközben gondolkodtam még jobban felhúztam magam. Pár perc múlva viszont összeszedtem magam annyira, hogy be tudjak menni, viszont akkor észrevettem egy autót, ami még ott állt előttük. Jelen esetben viszont az se érdekelt volna, ha az angol királynő van itt személyesen.

Miután becsöngettem halottam, hogy valaki elindul és ajtót nyit; hát persze, hogy Leona volt az.

-          Szia, most abszolút nem alkalmas, itt vannak a szüleim és Roberté is. Majd máskor beszélünk!

-          K.vára nem érdekel, hogy ki van itt! – mondtam majd félrelöktem az ajtóból az exemet, de nem annyira, hogy elessen vagy baja legyen

-          Tom azonnal menj ki! – kiabált Leona, de már késő volt

Becsörtettem a házba, a nappaliba, ahol tényleg ott ültek az említett vendégek, de nem érdekelt.

-     Te sosem értesz a szép szóból? – nevetett fölényesen Robert, miközben felállt, amivel nekem csak megkönnyítette a helyzetemet

-          Mit akarsz már megint? – jött utánam Leona is

-       Csak ennyit! – ebben a pillanatban fordultam vissza Robert felé, majd teljes erőmből, ököllel megütöttem

 Erre persze Leona felsikoltott, a szülők pedig felálltak, de gondolom azt csak az ijedségtől volt, mondjuk, mit szeretne kezdeni velem két tata.?  Leütnek? Na, azt megnézem, de még azt is, hogy Robert felkel a padlóról

-          Mi a fenét csinálsz? Normális vagy? – hüledezett Leona, miközben próbálta összekaparni a vőlegényét

-        Tökéletesen normális vagyok. Viszont ez a…. söpredék kicsit sem! Amíg ez a sz.rházi veled van, a fiadtól búcsúzz el, maximum, csak akkor láthatod, ha ott vagyok mellette! – miután ezt elmondtam indultam volna kifelé, de Le megállított

-          Mi az, hogy nem látom a saját fiamat? – üvöltött a képembe

-     Kérdezd a leendő férjedet, drága! – mondtam, majd kirántottam a kezem a „szorításából”

-        Robert, miről beszél Tom? – nézett a kanapén vérző orral és felrepedt ajakkal ülő Robertre

-    Nem tudom, miről beszél! Nem csináltam semmit, nem értem, hogy mit képzel magáról. Viszont azt tudom, hogy fel leszel jelentve! – mondta az utolsó mondatot nekem szegezve

-  Leona, ha egy kicsit is hiszel Billnek, akkor mindent meg fogsz érteni. Kivételesen nem hazudik, mert ilyen állapotban még soha nem láttam és soha nem is akarom újra. Egyébként ki az a Kevin?

-    Mi történt Billel? Ugye jól van? A legjobb barátja, aki hál’ Istennek nem züllött srác. Miért?

-       Tök véletlenül meghallottam a beszélgetésüket és Kevinnek mondta, hogy én nem tudhatom meg azt a dolgot. –szándékosan nem mondtam ki

-   Milyen dolgot? Tom, idejössz és leütöd a vőlegényemet, de semmit nem mondasz!

-     Tudtad, hogy a Te drága egyetlen hős, minta férfi, vőlegényed erőszakoskodott Billel, nem is egyszer?

-        Ezt most találod ki! – nézett Leona döbbenten, ami azt jelentette, hogy egy ici-picit hitt nekem

-      Valószínű! Lehet, hogy soha nem kedveltem ezt a taplót, de ilyet nem tennék, ha nem lenne igaz! Kérdezd meg Billt, nem fog hazudni!

-          Ne higgy neki! Szeretem Billt, hisz tudod, soha nem bántanám!

-          Kuss! – azt hiszem, az orra reccsen egy hatalmasat az öklöm miatt

-     Ne nekem higgyj, hanem a fiadnak, Leona, aki a kis…, faszid miatt vált drogossá és keveredett ekkora bajba! Gondolkodj, hogy kinek a pártján állsz!

Ezután ott hagytam, hadd gondolkodjon el a dolgian, meg azért is, mert féltem, hogy tényleg nagyobb bajt okozok, és akkor tutira elveszik a fiamat tőlem, pedig most van a legnagyobb szüksége rám. 

Schrei

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, amiben egy "kisebb" titokra derül fény. Jó olvasást hozzá! :)  

24.: Pofonok

Elhatároztam, hogy kiszedem Billből, hogy mi miatt nem kedveli Robertet. Ezzel perszenem az a célom, hogy puszipajtásokká avanzsáljam őket, de mindennek van valami oka. Bevallom, idegesít, hogy nem tudom, mi az oka Bill ellenszenvének és azt sem hogy mióta tart.

-          Bill, beszélnünk kell egy nagyon fontos dologról! – mentem be a szobájába

-          Most nincs kedvem! Menj ki a szobámból! – nézett rám hűvösen

-          Nézd, csak azt akarom, hogy beszélgessünk egy kicsit. Felmerült bennem pár kérés, amire jó lenne, ha válaszolnál nekem.

-          Nem érdekel!

Hát ez nehezebb lesz, mint ahogy gondoltam. Azt hittem, hogy elkezdett nyitni felém valamennyire, mióta kihúztam a csávából, de nagyon úgy néz ki, hogy tévedtem.

Mivel Bill nem akart beszélni velem elindultam a szobámba, hogy gondolkodjak egy kicsit, jobban mondva keressek valamit, ami nyomra vezet. Kell lennie valaminek, olyan nincs, hogy egy ember ilyen ellenszenvet váltson ki egy gyerekből. Persze az is simán meglehet, hogy én kombinálom túl az egészet és csak szimplán nem szimpatikus Billnek ez a pasas.

Elkezdtem kutatni a közösségi oldalakon Robert után, de mindenhol ugyanazt találtam. Semmi gyanús, vagy rossz dolog, bár már feltűnően jófiú. Mivel nem találtam semmit, meg akartam próbálkozni megint Billnél, hátha megjött a kedve a dumcsizáshoz.

-        Hülye vagy?! Persze, hogy apám nem tud róla, ha sejtené, szerintem anyám előtt tenné hidegre Robertet…… Nem fogom neki elmondani, még akkor sem, ha megérdemelné……. Nem, anyám se tudja, csak te és remélem, így is marad!..... Nem érdekel, ne avatkozz bele!

Mi nem szabad nekem tudnom Robertről? Miért titkolózik előttem ennyire a saját fiam? Mit művelt az a faszi a fiammal? – ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, de úgy döntöttem, hogy nem rontok rá Billre, mert azzal csak elrontanám az így is ingoványos talajon álló bizalmát. Helyette inkább megpróbálom rávenni arra, hogy beszéljen velem, hátha tudok neki segíteni. Miután lerakta a telefont még vártam egy fél percet, nehogy azt higgye, hogy hallgatóztam, majd kopogtam.

-          Bill, még most sem akarsz beszélni velem? – kérdeztem óvatosan

-          Miről szeretnél csevegni? – na, most mit mondjak neki?

-   Robertről és arról, hogy miért rohantál el. Nézd megértem, hogy nem kedveled, de legalább gratulálhattál volna nekik! – mondtam, mintha én olyan illedelmes lennék

-          Nem érdekel az illem meg a többi és nem akarok róla beszélni.

-          De csak van valami oka a viselkedésednek! – mentem be a szobájába

-          Apu, nincs semmi bajom, csak egyszerűen nem kedvelem a pasit. Nem kell mindent túldramatizálni.

Persze nem hittem el, hogy nincs semmi gond, de úgy tettem. Jobb a békesség. Bár nem félek a fiamtól, sose féltem tőle, de nem akarok vele összeveszni, mert nem akarom, hogy hülyeséget csináljon. Azt szeretném, hogy bízzon meg bennem annyira, hogy elmondja a gondjait nekem. Tudom, hogy ehhez idő és türelem kell, de én nem bírok nyugodt lenni, mikor tudom, hogy az a szemétláda csinált valamit a fiammal. Minél előbb ki akarom deríteni és az ügy végére akarok járni!

Egész délután csak céltalanul járkáltam a lakásban és gondolkodtam. Gondolkodtam, hogy mit tehetnék, hogy tehetném egyszerűbbé ezt a dolgot, de semmi nem jutott eszembe.

-       Fateromnak azt mondtam, hogy nem történt semmi, csak szimplán nem bírom Robertet….. De most mit mondtam volna?..... Igazad van, közöltem volna, hogy erőszakoskodott velem……

-         HOGYMITCSINÁLT? – rontottam be a szobájába, mire Bill ledermedt

Schrei

Sziasztok! Hatalmas késéssel, de itt van az év első része, amihez jó olvasást kívánok! :)

23.: Idegbaj

Úgy döntöttem, hogy beszélek Leonával, mert nekem nincs kedvem egy jogi húza -vonához, Billnek meg pláne nincs. Bill csak velem akar maradni és felépíteni egy apa- fia kapcsolatot, bár ezt inkább én szeretném jobban.

-          Bill, elmegyek anyádhoz, jössz? – kérdeztem reggeli után a konyhában

-     Nem tudom, nem akarok veszekedni vele; mondjuk, Roberthez sincs nagy kedvem.

-   Rólad lesz szó; nem hagyom, hogy visszavigyen, de peren kívül akarok megegyezni vele.  – pillantottam rá a gőzölgő kávé mögül

-          Akkor elmegyek, hátha kellek én is, de előre szólok, hogy téged se foglak pátyolgatni meg anyut se. Mármint nem fogok rólad ódákat zengeni.

-          Nem is kell, csak az igazat mond, mert ez lenne a lényeg. Elvesztegettem 15 évet, nem akarom, hogy újabb három év mennyen fuccsba, mert nem enged látni téged.

A kis beszélgetésünk után elindultunk készülődni a szobáinkba, mert ugye nem mehetek egy fehér pólóba és egy itthoni nadrágban. Miközben öltöztem elgondolkodtam azon, hogy mit fogok mondani Leonának, merthogy ott van Robert, aki ugye férfi és tudna foglalkozni Billel , ráadásul ott van az anyja is. Egy kerek család lennének ott, velem meg csak apa- fia. Viszont, ami mellettem szól, hogy kihúztam a bajból és én jó útra tudom téríteni, Robert viszont nem, mert még úgy se hallgat rá, ahogy rám. Pedig aztán akármit mondok neki, nem érdekli, megy a saját feje után.

Felvettem egy normális göncöt, ami egy fekete farmerből és egy fehér pulcsiból állt, majd megigazítottam a hajamat, ami annyira össze-vissza állt, hogy csodálkozom azon, hogy nem téptem ki.

-          Bill, kész vagy? – nyitottam be a szobájába, mert nem válaszolt

-          Phíjanah! – ezt vajon ő értette?

-          Fogalmam sincs, hogy mit beszélsz, de oké. Kiállok az autóval addig.

-          Ohé!

Mondjuk fésűvel a szájában egy kicsit nehézkes beszélni az embernek, de a fiam ezt is megoldotta. A garázs felé menet sikerült megfejtenem, hogy mit mondott.

Kíváncsi vagyok, mit fog szólni Leona a dologhoz, akiről közismert, hogy semmit nem hagy annyiban és nem adja fel; soha. Tudom, hogy nagyon nehéz dolgom van és azt is, hogy az exemmel szembeszállni olyan, mintha egy oroszlánnal néznék szembe, de nem érdekel, eltökélt vagyok és mindenre elszánt. Ha kell, akkor akár bíróság elé is viszem az ügyet – mondjuk ez csak a legvégső eset, mert inkább peren kívül egyeznék meg; de nem hagyom, hogy elvegye a fiamat.

-          Itt vagyok! Ajtót bezártam, villanyt lekapcsoltam, úgyhogy mehetünk. – állt elém Bill

-          Oké, akkor szállj be!

Mikor elindultunk Leonához kezdtem kétségbeesni, mert nem nagyon tudtam, hogy mit is mondjak neki. Néhány dologban igaza van, ugyanakkor másban orbitálisat téved. Igazából nem tudom, hogy mihez kezdjek, de leginkább azt nem, hogy hogyan. Addig gondolkodtam ezen, amíg Bill félbe nem szakított:

-          Fater, nem azért, de nem szeretnél megállni?

-          Nem, miért?

-          Csak mert mindjárt ott vagyunk és ilyen tempóban el fogjuk kerülni a kecót.

-          Jah, oké.

Leállítottam az autót, majd becsöngettem a volt barátnőmhöz, ahol természetesen Robert is ott volt. Azt tudom már Billtől, hogy itt él egy ideje, de soha nem dolgozik? Akárhányszor jövök, mindig itt van, és, hogy őszinte legyek, nagyon nem bírom ezt az alakot; valahogy visszataszító.

-          Sziasztok! – köszöntünk egymásnak az ajtóban

-          Miért jöttetek? Csak nem rájöttél arra, hogy Billnek itt a helye? – nézett rám Leona egy undorító vigyorral

-          Nem, sokkal inkább azért, hogy megbeszéljük ezt. Bill azért van itt, hogy igazolni tudja a mondanivalónkat. – közöltem vele hűvösen

-          Csak röviden, nem érek rá egész nap. – szólt bele Robert

-          Téged nem kérdeztelek, neked semmi közöd Billhez!  - nem titkolom, hogy rohadtul nem bírom a pofáját

-      Tom, ez nem a te házad, így itt nem beszélhetsz, főleg nem a vőlegényemmel!

-          Hogymitcsinálsz?! – döbbent meg Bill egy pillanatra

-     Igen, a vőlegényem és hamarosan egybekelünk, te pedig egy boldog családban élhetsz! – hogy tudtam én szeretni valaha ezt a nőt?

-    Biztos, hogy nem. Tudod jól, hogy soha nem bírtam Robertet, de, hogy a mostohaapám legyen azt már végképp nem!.... A kocsiban várlak fater! – viharzott ki az ajtón annyira becsapva maga mögött, hogy majdnem kiszakadt

-          Most miért ilyen? – nézett Robert Leonára

-     Nézzétek, én nem veszekedni jöttem és nem is azért, hogy ellenetek hangoljam Billt, hanem, hogy megegyezzünk az elhelyezésében. Bill nem egy tárgy, amit csak úgy rángathatsz kedved szerint, hanem a fiunk, Leona. Akár tetszik akár nem a közös gyerekünk, akit minimum tíz évig tiltottál tőlem. Nem engedted látni akárhogy szerettem volna; igen tudok róla! Belátom, hogy én is elcsesztem, mert egy idő után már nem érdekelt, és időm sem volt mindennap idejárkálni, de akkor is a fiam és jogom van hozzá!

-          Tom, megegyezethetünk abban, hogy minden hónapban egy hétvégét nálad tölt, amelyiket ti választjátok ki….

-          Megint miért pofázol bele? Most nem azért, de neked mi közöd van a közös gyerekünkhöz Robert? Én vagyok az apja, én vagyok az, aki megvédte és viszonylag helyrerakta az életét én vagyok az, aki normálisan kezeli a dolgait és nem ti. Nálam iskolába jár, tanul, normálisan beszél és elkezdett nyitni felém; ha jól tudom nálatok csak züllött. Megszökött tőletek és magával rántotta a drog. Mikor látjátok be, hogy én lennék neki a megfelelő ember?

-          Mert én vagyok az anyja és én tudom, hogy mi a jó neki. Akármit csinálsz te NEM vagy elég jó neki. Nem vagy apának való.

-          Ha tényleg nem vagyok apának való, akkor találkozunk a bíróságon, ahol a bíró előtt majd előadhatjátok magatokat. – mondtam idegesen, majd felálltam a kanapéról, hogy indulok haza, pontosabban az ügyvédemhez

-          Tom ezt nem teheted meg! Ő az én fiam és egy normális családban a helye!

-          Tényleg? Mit nevezel te normálisnak, Leona? Csak, hogy tudj róla Bill azt mondta, hogy inkább a banda, mint ti. Egyébként meg ugyanannyira az én fiam is, mint a tiéd! Én idejöttem, hogy normálisan beszélek veletek, mint ember az emberrel, de nem lehet; akkor majd a bíróságon találkozunk!

Persze ezt nem így akartam, már csak Bill miatt sem, de így alakult. A kocsihoz érve elmondtam a fiamnak, hogy mi a helyzet - és hát nem repdesett az örömtől. Azt mondta, hogy nem fog ide visszajönni, már csak a múltja miatt sem. Elmondta, hogy szereti az anyját, de nem bír vele egy házban élni, főleg, hogy ott van Robert.

Bár nem értem, hogy miért ellenzi ennyire a házasságukat, vagy úgy egyáltalán, mi baja van? Mondjuk én sem kedvelem azt a fószert, de Billnél egyszerűen már érzem a Robert iránti gyűlöletét. Csak az a bökkenő, hogy nem tudom, miért van ez így. Majd kiszedem Billből!