Schrei

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, amiben egy "kisebb" titokra derül fény. Jó olvasást hozzá! :)  

24.: Pofonok

Elhatároztam, hogy kiszedem Billből, hogy mi miatt nem kedveli Robertet. Ezzel perszenem az a célom, hogy puszipajtásokká avanzsáljam őket, de mindennek van valami oka. Bevallom, idegesít, hogy nem tudom, mi az oka Bill ellenszenvének és azt sem hogy mióta tart.

-          Bill, beszélnünk kell egy nagyon fontos dologról! – mentem be a szobájába

-          Most nincs kedvem! Menj ki a szobámból! – nézett rám hűvösen

-          Nézd, csak azt akarom, hogy beszélgessünk egy kicsit. Felmerült bennem pár kérés, amire jó lenne, ha válaszolnál nekem.

-          Nem érdekel!

Hát ez nehezebb lesz, mint ahogy gondoltam. Azt hittem, hogy elkezdett nyitni felém valamennyire, mióta kihúztam a csávából, de nagyon úgy néz ki, hogy tévedtem.

Mivel Bill nem akart beszélni velem elindultam a szobámba, hogy gondolkodjak egy kicsit, jobban mondva keressek valamit, ami nyomra vezet. Kell lennie valaminek, olyan nincs, hogy egy ember ilyen ellenszenvet váltson ki egy gyerekből. Persze az is simán meglehet, hogy én kombinálom túl az egészet és csak szimplán nem szimpatikus Billnek ez a pasas.

Elkezdtem kutatni a közösségi oldalakon Robert után, de mindenhol ugyanazt találtam. Semmi gyanús, vagy rossz dolog, bár már feltűnően jófiú. Mivel nem találtam semmit, meg akartam próbálkozni megint Billnél, hátha megjött a kedve a dumcsizáshoz.

-        Hülye vagy?! Persze, hogy apám nem tud róla, ha sejtené, szerintem anyám előtt tenné hidegre Robertet…… Nem fogom neki elmondani, még akkor sem, ha megérdemelné……. Nem, anyám se tudja, csak te és remélem, így is marad!..... Nem érdekel, ne avatkozz bele!

Mi nem szabad nekem tudnom Robertről? Miért titkolózik előttem ennyire a saját fiam? Mit művelt az a faszi a fiammal? – ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, de úgy döntöttem, hogy nem rontok rá Billre, mert azzal csak elrontanám az így is ingoványos talajon álló bizalmát. Helyette inkább megpróbálom rávenni arra, hogy beszéljen velem, hátha tudok neki segíteni. Miután lerakta a telefont még vártam egy fél percet, nehogy azt higgye, hogy hallgatóztam, majd kopogtam.

-          Bill, még most sem akarsz beszélni velem? – kérdeztem óvatosan

-          Miről szeretnél csevegni? – na, most mit mondjak neki?

-   Robertről és arról, hogy miért rohantál el. Nézd megértem, hogy nem kedveled, de legalább gratulálhattál volna nekik! – mondtam, mintha én olyan illedelmes lennék

-          Nem érdekel az illem meg a többi és nem akarok róla beszélni.

-          De csak van valami oka a viselkedésednek! – mentem be a szobájába

-          Apu, nincs semmi bajom, csak egyszerűen nem kedvelem a pasit. Nem kell mindent túldramatizálni.

Persze nem hittem el, hogy nincs semmi gond, de úgy tettem. Jobb a békesség. Bár nem félek a fiamtól, sose féltem tőle, de nem akarok vele összeveszni, mert nem akarom, hogy hülyeséget csináljon. Azt szeretném, hogy bízzon meg bennem annyira, hogy elmondja a gondjait nekem. Tudom, hogy ehhez idő és türelem kell, de én nem bírok nyugodt lenni, mikor tudom, hogy az a szemétláda csinált valamit a fiammal. Minél előbb ki akarom deríteni és az ügy végére akarok járni!

Egész délután csak céltalanul járkáltam a lakásban és gondolkodtam. Gondolkodtam, hogy mit tehetnék, hogy tehetném egyszerűbbé ezt a dolgot, de semmi nem jutott eszembe.

-       Fateromnak azt mondtam, hogy nem történt semmi, csak szimplán nem bírom Robertet….. De most mit mondtam volna?..... Igazad van, közöltem volna, hogy erőszakoskodott velem……

-         HOGYMITCSINÁLT? – rontottam be a szobájába, mire Bill ledermedt