Közvélemény-kutatások

Sziasztok! Nem hoztam részt, de két kérdést igen. :)
Szóval arról lenne szó, hogy van két közvélemény- kutatás, amit ma indítottam el. Arra kérlek titeket, hogy válaszoljatok mindkettőre, mivel ez most a Ti érdeketek is.

Elsősorban azt szeretném megtudni, hogy írjak-e második évadot az Apabőrbe bújt rocksztár-hoz. Természetesen nem ugyanaz a séma lenne, más cselekménnyel, itt már Tom nagypapa és újra apa, hiszen ugye ilyen momentumokkal fejeződött be. Még sok rész vissza van a World behind my wall-ból, de szeretnék előre érdeklődni, hiszen, akkor én is úgy tervezek. 
Lehetséges válaszok:

1. Igen!:)
2. Nem tudom! :/
3. Nem! :(  

A szavazás május 1.-ig tart! 

A második szavazás, pedig egy Novella Író Versenyről szól! Természetesen lenne egy meghatározott téma, amivel kapcsolatban írnotok kellene. 
Lehetséges válaszok:

1. Igen, jó ötlet! :)
2. Talán! :/
3. Nem! :(

Arra kérek mindenkit, hogy az IGEN-t, csak akkor jelölje meg, ha ő is szeretne részt venni a versenyen! Nem szeretném, ha az lenne, hogy összeállítom a dolgokat, megcsinálom a díjat ( ami virtuális lesz 3. helyezettig és természetesen a többiek sem maradnának nyeremény nélkül), várok a művekre és beérkezik egyetlen egy darab novella. Ezért, ahhoz, hogy elinduljon a verseny legalább 5 igen vagy talán szavazatnak kell összegyűlni. ( Magyarul: pl. ha kettő igen van és három talán akkor elindul a verseny.)
A TALÁN szócskát akkor jelöld meg, ha úgy érzed, hogy részt veszel a pályázaton, de még nem vagy benne biztos; a fent említett okok miatt. 
A NEM szót értelemszerűen az jelölje meg, aki nem szeretne részt venni a dologban.
Ha van rá érdeklődő, akkor természetesen ki lesz írva a blogra egy hosszabb ( kis regény méretű ) "tájékoztató". Annyit elöljáróban, hogy nem lenne bonyolult " szabályzata" és értékelési rendszere. :) Bízom benne, hogy érdekelni fog titeket és megvalósulhat a verseny. :) 
Jelentkezni kommentben lehet!
Tüntesd fel a jelentkezésben:

• Nevedet
• e-mail címedet ( a díj vagy a nyeremény ide lenne küldve)
• Honlapodat, ha van

No, remélem felkeltette az érdeklődéseteket! :)

Ez a szavazás is május 1.-ig tart.   

Ne feledjétek, hogy ask.fm-en bármikor kérdezhettek, bármilyen témában, szívesen válaszolok! :)

World behind my wall

Sziasztok! Hosszú kihagyás után végre itt a rész, amihez jó olvasást! :)

8.: Akkor menjünk

Reggel a telefon hangos csörgésére ébredtem fel, ami nagyon nem tetszett.

-          Igen? – szóltam bele álmosan, mire anya, nyugtató hangját hallotta meg

-          Szia, kisfiam, David mondta, hogy egy hétre lejöttök hozzánk Tommal. – lelkendezett a nagy ötlettől

-          Semmi kedvem arra az Isten háta mögötti helyre menni egy hétre. Semmi bajunk nincs, csak David találja ki.

-          Tudom, hogy nem a kedvenc helyed, és örültél, amikor elköltöztetek, de amit David mond…

-          Annak nem kell úgy lennie. Különben is nekem, itt van Barbi, vele kell lennem. Majd azt mondjuk, hogy ott voltunk, de nem.

-          Szó sem lehet róla!

Még vitatkoztunk pár percig, közben Barbi felébredt és kiment a szobából, aminek én nem örültem.  Később a fürdőben találtam meg, amint zuhanyozni készül ezért mentem én is vele.

-            Mi volt a baj az előbb? – kérdezte hirtelen, miközben átölelt

-           Semmi, csak le kell mennünk egy hétre Lotische-ba, amihez nekünk nincs kedvünk. Ennyi az egész, de nincs gáz. - mosolyogtam rá kedvesen

-          Akkor most elmész?

A zuhanyzást a bátyám kopogása szakította félbe, akinek éppen fürödhetnékje volt. Kérése ellenére kint maradt még egy jó fél órára, mert kb ennyi idő alatt készültünk el. Na, jó elvégeztük volna ezt tíz perc alatt is, de csókolózás és egyéb tevékenységek közben elég nehéz lett volna.

Hamarosan leültünk mind a hárman a kanapéra és gondolkozni kezdtünk. Egyikünk sem akart lemenni abba a faluba, ahol nincs semmi.

-          Figyeljetek! Mi lenne, ha Barbi is velünk jönne? Ha Billel vagy úgy sincs szükséged munkára. - szólt a bátyám

-          Hát izééé, nem tudom, nem érné túl hirtelen a szüleiteket? – kérdezte megilletődve a lány, de látszott rajta, hogy tetszik neki az ötletem

-          Tényleg, így még jobban összekovácsolódhatnánk

-          Akkor oké, de össze kell pakolnom pár cuccot. Bill segítesz majd?

Hamarosan elindultunk Barbiékhoz, ahol akkor rend volt, hogy én éreztem magam kellemetlenül. De tényleg a legutolsó kis porszem is a helyén volt, nem találtam egy olyan kis papír fecnit sem ami nem a helyén lett volna. Minden szép katonásan volt elrendezve, de ügyelve arra, hogy legyen benne valamiféle össze- visszaság.

Tetszett a fiatalos berendezkedés, hogy nem egyhangú, látszott rajta, hogy egy fiatal lány él itt, de mégis volt benne valamiféle nőiesség. A falak világosak voltak, a bútorok pedig sötétek. Minden teljesen kontrasztban volt egymással, egyszerűen harmonikus volt az egész.

Közben felértünk az emeletre, ahol a barátnőm szobája volt. Itt ugyanakkora rend uralkodott, mint a ház többi részében és nagyon otthonos volt a hangulata.

-          Bill levennéd a bőröndömet a szekrény tetejéről? – csókolt meg hirtelen, mire én levegőt sem kaptam

-          Persze kicsim.

Segítettem neki összerakni a ruháit és az egyéb dolgait, közben meg felhívtam anyut, hogy Barbi is velünk jön. Hát mit ne mondjak; a bal fülemre azóta is süket vagyok. Na, negondoljatok rosszra, imádta az ötletet miszerint megismerheti a barátnőmet.

Két óra múlva értünk vissza házunkba, ahol Tom már javában TV-t nézett és ránk várt.

-          NA, végre itthon vasgytok! Mehetünk vagy csináltok még valamit?- tápászkodott fel a kanapéról

-          Mehetünk felőlem.

Hosszú, háromórás út várt ránk Lotische-ba.  Mi ketten Barbival hátul ültünk és végig csókolóztunk Tom meg vezetett.

-          Hey, gerlepár! Öt perc és ott vagyunk. – mosolygott a visszapillantóba

-          Oké……

Na, ja, nem nagyon zavart minket ez a tény sem.

-          Sziasztok!- köszöntöttük egymást immár a z ajtóban

-          Anya, apa, bemutatom nektek Barbit, a barátnőmet! – mosolyogtam úgy ,mint akinek muszáj lenne

Az ezt követő perceket gondolom el tudjátok képzelni és nem kell leírnom. 

Anyu szerint Barbi tök cuki, tök rendes és szép. Na, ezzel én sem vitatkozok, de nem úgy van, hogy általában az anyósok ki nem állhatják a menyüket. Vagy nem? 

Happy 27th Birthday Georg!

Sziasztok! Tudom, hogy ma már a résszel kellett volna jönnöm, de nem jött össze. :( 
De, hogy legyen ok az örömre ma március 31.-e van, azaz Georg szülinapja! Nem is ragoznám tovább, mert minden Alien tudja, hogy ez a nap különleges neki és nekünk is. 
Boldog 27. szülinapot Georg! :)

Sziasztok! :)

Helló! Tudom, hogy régen volt rész, amiért sűrűn kérek bocsánatot, de egyszerűen nincs időm a blogot szerkeszteni. Na, ez NEM azt jelenti, hogy megszűnik a blog, sőt most már megpróbálok minél sűrűbben hozni részeket, hiszem most fog majd igazán beindulni a történet.
Arra gondoltam, hogy ha már ennyire népszerű az ask.fm, akkor én is csinálok egyet a blognak is. Itt nyugodtan lehet kérdezni a bloggal kapcsolatban, lehet jelezni az észrevételeiteket DE:

• Legyetek szívesek normális ember módjára írni, vagy közölni bármit, még akkor is ha nem tetszik az, amit csinálok
• Fogalmazzatok kulturált ember módjára, ha megkérhetlek titeket.

remélem sokan benéztek majd, és kérdeztek, akár névtelenül is. :) KÖVETNI ÉR!

Ask.fm link

World behind my wall

Sziasztok! Meghoztam a történet folytatását, ami már jó rég volt. Remélem tetszeni fog, jó olvasást hozzá! :D

7.: David nagy ötlete

Reggel Barbi ébresztett fel, majd együtt mentünk le reggelizni.

-          Kicsim, ma be kell mennem dolgozni, de ha te szabadnapos vagy, bejöhetsz velem, úgy mint múltkor. – mosolyogtam rá, de ő megrázta a fejét

-          Ma én is dolgozom. Sajnos még mindig be kell járnom, pedig hidd el, néha kihagynám. – bújt hozzá, majd megcsókolt

-           Akkor hagyd ott!  Minek neked mellettem dolgozni? –néztem a szemébe, ezért láttam rajta, hogy elgondolkodott

-          Mert muszáj.

Sajnos abba kellett hagynunk a beszélgetést, mert Tom közölte, hogy egy órám van elkészülni és hazavinni Barbit.

Épp időben, David előtt estem a stúdióba, de így is szúrós szemmel nézett rám. Ajaj.

-          Bill, attól, hogy barátnőd van, még rád is vonatkozik az a szabály, hogy beérsz időben. Nem érdekel a magánéleted, azt intézd otthon! – förmedt rám, miközben besétált a bandához

-          Ti meg kezdjetek hozzá a próbához, mert ha nem végeztek, akkor túlórázni fogtok!

Nem tudom, hogy mi ütött ebbe az emberbe, de nem százas az is biztos. Régebben nem beszélt velünk így. Ha elkéstünk, akkor csak megszidott, hogy ejnye - benye, ez egy munkahely. Amióta Barbival vagyok, egyre inkább kezdi elveszíteni a fejét David. Nem tudom, miért csinálja ezt, de most már jó lenne, ha abbahagyná.

Szünetben felhívtam Barbit, hogy nem biztos, hogy el tudok szabadulni a stúdióból, ezért ne várjon rám.

-          Kaulitz, mi lenne, ha a szünetet nem telefonálgatásra használnád, hanem meglátogatnád a mellékhelységet, hogy ne próba közben kelljen?  - na, tessék, már nem is beszélhetek a barátnőmmel

-           David, nem tudom, hogy miért vagy ilyen velem, de már rohadtul unom. Miért nem tudod elfogadni, hogy boldog vagyok? Mi közöd van ahhoz, hogy mit csinálok a szabadidőmben? – keltem ki magamból, mire a többiek csak néztek rám

-          Mert nem akarom, hogy a karrieredre menjen az, hogy nem foglalkozol a bandával. Szeretném, ha még jó sok évig fenn állna az együttes!

-          Én is ezt akarom, de nem vagyunk robotok! Nekem is szükségem van valakire, aki mellett boldog vagyok! Barbi mellett ezt most megtaláltam, de te már is el akarod tőlem venni! Gratulálok, így éred el, hogy senki ne szeressen és csak munkatársak legyünk, ne jó barátok, amik egykor voltunk!

A veszekedés után még próbáltunk a srácokkal, de érezhető volt a feszültség mindenkiben.  Sokat tévesztettünk, elfelejtettem belépni, kimaradt a vokál vagy késett, nem voltak helyén a hangok; szóval szétestünk. Már nagyon régóta a szakmában vagyunk, de Davidot ilyennek még nem láttuk, bár nem egyszer volt már ideges.  A viselkedése és az érzelmei sajnos kihatnak a bandára is, ami nagyon nem tesz jót. Három óra értelmetlen gyakorlás után úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk, de természetesen a menedzserünk ezt másképp tervezte.

-          Gyertek be az irodámba, most! – kiabált ki, amint meglátta, hogy indulni készülünk

-          Igen? – kérdezte Georg, miközben leült a székbe

-          Hova akartatok menni és miért? Ki engedte meg, hogy lelépjetek? – nézett ránk szúrósan a foteljéből

-           Haza akarunk menni, mert elegünk van, és fáj mindenünk, nem kérünk engedélyt senkitől! – felelte Gustav halál nyugodtan

-          Nem gondoljátok, hogy egy kicsit szemtelenek vagytok?

-          Kéne? Tudtommal, te próbálsz meg mindenféle hülyeséget elkövetni annak érdekében, hogy elszakíts minket a normál világtól! – vetette oda Tom

Még sokáig veszekedtünk vele, de beláttuk, hogy nincs értelem, ugyanis ő a saját igazát, mi is a magunk igazát hajtogatjuk. Ezután, David úgy gondolta, hogy jót tenne nekünk egy kis nyaralás, ezért elküld minket anyuékhoz, Lotische-be; a semmi közepére. 

Nyűgösen és fáradtan értünk haza, de ez még mindig nem elég ott volt Barbi is, akihez kedvesnek kell lennem, mert nem akarom elveszíteni egy rosszul időzített, rosszul kiejtett és hangsúlyozott mondattal vagy szóval. 

-          Kicsim, ma fáradt vagyok, nem lenne gond, ha holnap beszélgetnénk? – kérdeztem már az ágyban fekve

-          Nem, dehogy én is álmos vagyok. Jó éjt Bill!

-          Jó éjt Barbi!

A történetek ellenére nem tudtam elaludni. Gondolkoztam. Vajon David miért ilyen ellenszenves velünk? Mit akarhat ezzel a magatartással? Nem hiszem, hogy csak a média állhat a háttérben, itt valami más is van. Szeretném tudni, hogy mi vagy ki az, de egyszerűen nem tudom. Barbi nem lehet az oka, hiszen őt csak nemrég ismerte meg. 

Mindegy, nem gondolkodom ezen tovább, inkább alszom, hátha rájövök a megoldásra.