Schrei

Sziasztok! Meghoztam a történet folytatását, amihez jó olvasást kívánok! :)

25.: Kinyírom!

-          Fater….. – nézett rám ijedten Bill

-          Jól hallottam, amit mondtál?

-          Öhm…igen. – hajtotta le a fejét

-          Miért nem szóltál előbb? Bill, már rég elintéztem volna, ha ezt tudom. Ezért volt minden igaz? Nem egészen mondtál igazat a kórházban ugye?

Nem válaszolt, helyette inkább elkezdet sírni.  Mondjuk megértem, hogy nehéz ilyenről beszélni, főleg, hogy ilyen hirtelen törtem rá, viszont nem értem mért nem szólt előbb. Tudja jól, hogy elmondhatta volna, hiszen akkor tettem volna ellene; mondjuk így is fogok.

-          Bill, mióta csinálta ezt? – kérdeztem, miközben átöleltem

-          M..ár ré..ré..góta, ne..nem tu..tu…dom pon…toshan.  – alig bírtam kivenni, hogy mit mond annyira sírt

-          Miért nem szóltál erről? Vagy miért nem jöttél hozzám előbb? – majd megszakadt a szívem, hogy így láttam a fiamat

-          Ne…nem me..mehrtem.

Ezután nem kérdeztem tőle többet, hagytam, hogy kisírja magát a karjaimba. Nem láttam értelmét, hisz úgy sem értettem teljesen a mondanivalóját. Miközben nyugtattam elhatároztam, hogy Robert ezért meg fog fizetni, de nagyon. Jól sejtettem már az elején, hogy valami nem stimmel ezzel a pasival; de, hogy ennyire azt nem gondoltam. 

Ahogy telt az idő egyre idegesebb lettem, és ez betudható volt annak is, hogy Bill nem nagyon tudott megnyugodni.

-           Mit akarsz vele csinálni?  - kérdezte váratlanul Bill  

-          Nem tudom. Először is le kéne nyugodnom, mert ha így megyek oda, akkor szerintem a hullaszállító jön érte. Aztán nem tudom mi lesz, de valószínű balhé.

-          Csak anyut ne bántsd! Ő nem tud róla, ahogy Kevinen kívül senki.  – most az egyszer tényleg igazat mondott, ahogy láttam

Nem akartam nagyon bántani csak egy kicsit megszorongatni Robertet, mert ilyet nem tehet meg, akármilyen nagy embernek képzeli magát.  Miután Bill kellően lenyugodott elmentem a szobámba, hogy átöltözzek és valahogy emberi formám legyen ezek után.  Tudom, hogy jobb lett volna a rendőrséget hívni, de senki nem hitt volna Billnek, így meg biztos, hogy megkapja a méltó büntetését.  Na, jó ez úgy hangozott, mint egy mesének a vége.

-          Apu, nem lehetne inkább a rendőrség? Nem akarom, hogy bajba kerülj… - most meg aggódik, ez hihetetlen

-          Nem! – közöltem vele, mintha csak az kérdezte volna, hogy esik-e az eső

-          De akkor legalább ne nyírd ki!

-          De kinyírom! Ilyet senki nem tehet meg veled semmiképpen.

 Miután letudtuk ezt a kis beszélgetést elindultam Leonáékhoz, hogy helyre tegyem ezt a kis…., szóval Robertet.

 Miközben vezettem elgondolkodtam egy kicsit. Vajon mióta csinálta Billel és főleg miket? Akarom én egyáltalán tudni? Nem hiszem, mert akkor tényleg megölöm. Talán jobb is, hogy most derül ki, minthogy akkor, amikor Leona bejelentette, hogy férjhez megy, ehhez a kis f.szhoz. Mondjuk szerintem így is rám hívja a rendőröket, de nem érdekel, legalább Robertet is elviszek és lecsukják. szép hosszú időre. Mondjuk, ha rajtam múlik akkor én megkímélem a börtöntől, a temetőtől viszont nem.

Amikor odaértem a volt barátnőm lakásához várnom kellett egy kicsit, hogy lenyugodjak, mert miközben gondolkodtam még jobban felhúztam magam. Pár perc múlva viszont összeszedtem magam annyira, hogy be tudjak menni, viszont akkor észrevettem egy autót, ami még ott állt előttük. Jelen esetben viszont az se érdekelt volna, ha az angol királynő van itt személyesen.

Miután becsöngettem halottam, hogy valaki elindul és ajtót nyit; hát persze, hogy Leona volt az.

-          Szia, most abszolút nem alkalmas, itt vannak a szüleim és Roberté is. Majd máskor beszélünk!

-          K.vára nem érdekel, hogy ki van itt! – mondtam majd félrelöktem az ajtóból az exemet, de nem annyira, hogy elessen vagy baja legyen

-          Tom azonnal menj ki! – kiabált Leona, de már késő volt

Becsörtettem a házba, a nappaliba, ahol tényleg ott ültek az említett vendégek, de nem érdekelt.

-     Te sosem értesz a szép szóból? – nevetett fölényesen Robert, miközben felállt, amivel nekem csak megkönnyítette a helyzetemet

-          Mit akarsz már megint? – jött utánam Leona is

-       Csak ennyit! – ebben a pillanatban fordultam vissza Robert felé, majd teljes erőmből, ököllel megütöttem

 Erre persze Leona felsikoltott, a szülők pedig felálltak, de gondolom azt csak az ijedségtől volt, mondjuk, mit szeretne kezdeni velem két tata.?  Leütnek? Na, azt megnézem, de még azt is, hogy Robert felkel a padlóról

-          Mi a fenét csinálsz? Normális vagy? – hüledezett Leona, miközben próbálta összekaparni a vőlegényét

-        Tökéletesen normális vagyok. Viszont ez a…. söpredék kicsit sem! Amíg ez a sz.rházi veled van, a fiadtól búcsúzz el, maximum, csak akkor láthatod, ha ott vagyok mellette! – miután ezt elmondtam indultam volna kifelé, de Le megállított

-          Mi az, hogy nem látom a saját fiamat? – üvöltött a képembe

-     Kérdezd a leendő férjedet, drága! – mondtam, majd kirántottam a kezem a „szorításából”

-        Robert, miről beszél Tom? – nézett a kanapén vérző orral és felrepedt ajakkal ülő Robertre

-    Nem tudom, miről beszél! Nem csináltam semmit, nem értem, hogy mit képzel magáról. Viszont azt tudom, hogy fel leszel jelentve! – mondta az utolsó mondatot nekem szegezve

-  Leona, ha egy kicsit is hiszel Billnek, akkor mindent meg fogsz érteni. Kivételesen nem hazudik, mert ilyen állapotban még soha nem láttam és soha nem is akarom újra. Egyébként ki az a Kevin?

-    Mi történt Billel? Ugye jól van? A legjobb barátja, aki hál’ Istennek nem züllött srác. Miért?

-       Tök véletlenül meghallottam a beszélgetésüket és Kevinnek mondta, hogy én nem tudhatom meg azt a dolgot. –szándékosan nem mondtam ki

-   Milyen dolgot? Tom, idejössz és leütöd a vőlegényemet, de semmit nem mondasz!

-     Tudtad, hogy a Te drága egyetlen hős, minta férfi, vőlegényed erőszakoskodott Billel, nem is egyszer?

-        Ezt most találod ki! – nézett Leona döbbenten, ami azt jelentette, hogy egy ici-picit hitt nekem

-      Valószínű! Lehet, hogy soha nem kedveltem ezt a taplót, de ilyet nem tennék, ha nem lenne igaz! Kérdezd meg Billt, nem fog hazudni!

-          Ne higgy neki! Szeretem Billt, hisz tudod, soha nem bántanám!

-          Kuss! – azt hiszem, az orra reccsen egy hatalmasat az öklöm miatt

-     Ne nekem higgyj, hanem a fiadnak, Leona, aki a kis…, faszid miatt vált drogossá és keveredett ekkora bajba! Gondolkodj, hogy kinek a pártján állsz!

Ezután ott hagytam, hadd gondolkodjon el a dolgian, meg azért is, mert féltem, hogy tényleg nagyobb bajt okozok, és akkor tutira elveszik a fiamat tőlem, pedig most van a legnagyobb szüksége rám. 

Schrei

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, amiben egy "kisebb" titokra derül fény. Jó olvasást hozzá! :)  

24.: Pofonok

Elhatároztam, hogy kiszedem Billből, hogy mi miatt nem kedveli Robertet. Ezzel perszenem az a célom, hogy puszipajtásokká avanzsáljam őket, de mindennek van valami oka. Bevallom, idegesít, hogy nem tudom, mi az oka Bill ellenszenvének és azt sem hogy mióta tart.

-          Bill, beszélnünk kell egy nagyon fontos dologról! – mentem be a szobájába

-          Most nincs kedvem! Menj ki a szobámból! – nézett rám hűvösen

-          Nézd, csak azt akarom, hogy beszélgessünk egy kicsit. Felmerült bennem pár kérés, amire jó lenne, ha válaszolnál nekem.

-          Nem érdekel!

Hát ez nehezebb lesz, mint ahogy gondoltam. Azt hittem, hogy elkezdett nyitni felém valamennyire, mióta kihúztam a csávából, de nagyon úgy néz ki, hogy tévedtem.

Mivel Bill nem akart beszélni velem elindultam a szobámba, hogy gondolkodjak egy kicsit, jobban mondva keressek valamit, ami nyomra vezet. Kell lennie valaminek, olyan nincs, hogy egy ember ilyen ellenszenvet váltson ki egy gyerekből. Persze az is simán meglehet, hogy én kombinálom túl az egészet és csak szimplán nem szimpatikus Billnek ez a pasas.

Elkezdtem kutatni a közösségi oldalakon Robert után, de mindenhol ugyanazt találtam. Semmi gyanús, vagy rossz dolog, bár már feltűnően jófiú. Mivel nem találtam semmit, meg akartam próbálkozni megint Billnél, hátha megjött a kedve a dumcsizáshoz.

-        Hülye vagy?! Persze, hogy apám nem tud róla, ha sejtené, szerintem anyám előtt tenné hidegre Robertet…… Nem fogom neki elmondani, még akkor sem, ha megérdemelné……. Nem, anyám se tudja, csak te és remélem, így is marad!..... Nem érdekel, ne avatkozz bele!

Mi nem szabad nekem tudnom Robertről? Miért titkolózik előttem ennyire a saját fiam? Mit művelt az a faszi a fiammal? – ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, de úgy döntöttem, hogy nem rontok rá Billre, mert azzal csak elrontanám az így is ingoványos talajon álló bizalmát. Helyette inkább megpróbálom rávenni arra, hogy beszéljen velem, hátha tudok neki segíteni. Miután lerakta a telefont még vártam egy fél percet, nehogy azt higgye, hogy hallgatóztam, majd kopogtam.

-          Bill, még most sem akarsz beszélni velem? – kérdeztem óvatosan

-          Miről szeretnél csevegni? – na, most mit mondjak neki?

-   Robertről és arról, hogy miért rohantál el. Nézd megértem, hogy nem kedveled, de legalább gratulálhattál volna nekik! – mondtam, mintha én olyan illedelmes lennék

-          Nem érdekel az illem meg a többi és nem akarok róla beszélni.

-          De csak van valami oka a viselkedésednek! – mentem be a szobájába

-          Apu, nincs semmi bajom, csak egyszerűen nem kedvelem a pasit. Nem kell mindent túldramatizálni.

Persze nem hittem el, hogy nincs semmi gond, de úgy tettem. Jobb a békesség. Bár nem félek a fiamtól, sose féltem tőle, de nem akarok vele összeveszni, mert nem akarom, hogy hülyeséget csináljon. Azt szeretném, hogy bízzon meg bennem annyira, hogy elmondja a gondjait nekem. Tudom, hogy ehhez idő és türelem kell, de én nem bírok nyugodt lenni, mikor tudom, hogy az a szemétláda csinált valamit a fiammal. Minél előbb ki akarom deríteni és az ügy végére akarok járni!

Egész délután csak céltalanul járkáltam a lakásban és gondolkodtam. Gondolkodtam, hogy mit tehetnék, hogy tehetném egyszerűbbé ezt a dolgot, de semmi nem jutott eszembe.

-       Fateromnak azt mondtam, hogy nem történt semmi, csak szimplán nem bírom Robertet….. De most mit mondtam volna?..... Igazad van, közöltem volna, hogy erőszakoskodott velem……

-         HOGYMITCSINÁLT? – rontottam be a szobájába, mire Bill ledermedt