Schrei

Sziasztok! Először is szeretném megköszönni a kedves szavakat, amiket írtok, nagyon jól esnek. :)
Meghoztam a következő részt, ami egy kicsit keményebb lett, mint az előzőek. Remélem tetszeni fog ez is! Jó olvasást hozzá!:)

A blogon érvényben van egy szavazás, ami csak pár napig tart, arra kérlek titeket, hogy szavazzatok! 

14.: Ki az, az Anthony?

Miután megkaptam a telefont, hogy menjek ki a telepre elindultam a rendőrségről, de nem voltam biztos benne, hogy egyedül kell oda kimennem. Nem tudom miért bennem van az a félelem, hogy megtalálták Billt és valamit követelnek érte. Persze tudom, hogy nem kéne megijednem pár drogos 15 évestől, de ki tudja, mi van náluk. Akármennyire is járok kondiba és, akárhogy edzek, egy kés vagy vipera ellen még én se tehetek semmit. Bevallom, félek.

Miközben ezeken gondolkodtam odaértem a telepre. Leállítottam a motort, de elgondolkodtam azon, hogy lezárjam-e, mert ha menekülni kell, akkor nem lenne jó dolog a zárral szórakozni. Végül is ki tudom nyitni, de ha nyitva hagyom, akkor már nem lesz mit, mert ellopják.

-          Csakhogy ideértél! – mosolygott a bandavezér

-      Mit akartok? Itt van Bill? – nem ijedtem meg tőlük, de nem szeretnék túl sokat itt időzni

-      Szerinted, ha itt lenne, akkor nem hallanád az üvöltését? Megmondtam, jobb, ha te találod meg előbb!

-  Nézd, nem akarlak megbántani, de miért fenyegetsz engem és a fiamat, miközben te sem vagy több mint egy taknyos 15 éves? Mit csinált?  - kezdtem úgy érezni, hogy csak a pofája nagy

-         Az nem a te dolgod! Inkább azzal törődj, hogy láttunk bemenni a rendőrégre, miközben mi szépen elmagyaráztuk, hogy ne tedd, mert csak Billnek fogsz vele ártani. Ennyire nem érdekel a fiad?

-          Figyelj, kis taknyos, először is, a rendőrséghez fordultam, mivel eltűnt a fiam és nem, nem rólatok beszéltünk, csak megkérdeztem, hogy van-e fejlemény az ügyben. Mit képzelsz te magadról, hogy engem fenyegetsz? Kilóra megveszlek, kis hülyegyerek! – mertem ilyen hangon beszélni, mert szerintem nem volt náluk semmi, drogon kívül

-          Nagyon merész vagy!

-          Inkább takarodj haza aludni, fellőtték a pizsamát! – hagytam ott őket dühösen

Elindultam Leonához, aki éppen a szüleivel beszélt, mert nekik is elmondta a történetet, persze, úgy állította be, hogy én nem figyeltem rá eléggé.

-          Megtaláltad? – kérdezte, mikor beértünk a nappaliba

-     Nem, de pár fiatal srác is keresi rajtunk kívül, csak nekik egész más miatt kellene. Tudsz róluk valamit? A vezérüket, ha jól halottam Anthony-nak hívják.

-          Anthony is keresi Billt? Szóltál a rendőrségnek erről? Beszéltél velük?

-       Onnan jövök. Tudja a rendőrség, de csak felét, mivel engem is fenyegetnek. De ki ez az Anthony? Mit kell róla tudni?

-   Anthony Bill egyik haverja, de én nem nagyon hiszem el neki. Volt már rendőrégi ügye annak ellenére, hogy 15 éves. Bill vele haverkodott, de valami mást is csinált neki, mert az nem normális, ha éjjel hívják, hogy menjen. Nem tudok többet mondani róla én sem. Tom, nagyon vigyázz ezzel a sráccal, mert nem tudhatod, hogy mi vagy ki van nála! Nem riad vissza a durva eszközöktől sem!

-   Nincs nála semmi! Ha lenne, akkor nekem jött volna, mert elég csúnyán beszéltem vele.

Még beszélgettünk erről a témáról, majd elindultam haza, hogy aludjak egy kicsit, mert már nagyon fáradt voltam. Hazaúton végig Anthony és Bill járt a fejemben; vajon mibe keveredett ez a gyerek? Miért ilyen ellenszenves és erőszakos? Valami nincs rendben!

Hazaérve lezuhanyoztam, majd elmentem aludni, de nem sokat tudtam ilyen állapotban.

Reggel már korán fent voltam, ezért reggeli után elkezdtem gondolkodni megint Anthonyn és Billen. Ha annyira nagy barátok lennének, tudná, hogy hol van, és nem rajtam keresné. Egyébként Anthony nem tűnik olyan haverkodósnak, inkább csak valamit- valamiért srácnak. Persze nem kizárt, hogy jóba voltak, de nekem ez egy kicsit sántít. Mivel nem szólhatok a rendőrségnek magamnak kell kinyomoznom a dolgokat, ráadásul az illetékesek csak egyhelyben ülnek és várnak a csodára.

Miközben gondolkodtam csengettek.

-          Mit kerestek itt? – kérdeztem két sráctól, akik Anthony emberei

-      Bemehetünk? Nem akarjuk, hogy Ant meglásson minket itt. – bólintottam, majd elálltam az ajtóból

-          Mit akartok? Újabb trükk? Bill nincs itt, mert akkor nem keresném!

-     Csak ezt a levelet kell átadnunk, pontosabban letenni a küszöbödre, de mi figyelmeztetni jöttünk. Nézd, tudjuk, hogy Ant nem tűnik veszélyesnek, pedig az. Tegnap is volt nála kés és vipera is, csak nem vette elő. Ha tovább ingerled, akkor neked esett volna, ráadásul, ha Billt megtalálja, nagyon meg fogja verni és talán a kést is használja.  Azt javaslom, hogy vegyél vissza egy kicsit és csináld, amit mond, akkor nem fog baja esni a fiadnak; legalább is nem akkora. Anthony veszélyesebb, mint gondolnád!

-          Miért figyelmeztetsz, mikor te is vele vagy?

-       Mert nem akarjuk, hogy baja essen Billnek. Nekünk ez már nem pálya. Az lett volna a dolgunk, hogy rávegyük a fiadat a fizetésre, és az, hogy megverjük, de nem tesszük meg. A pénz nyilván kell valahogy, de nem így.

-          Köszi!

Minden kis segítség jól jön, de bennük se bízok meg teljesen, mert lehet, hogy Anthony bízta meg őket, hogy ezt mondják. Miután elmentek kibontottam a levelet, amit nekem írt kis taknyos.

„ Tom,

Ha élve akarod látni a fiadat, akkor fogd vissza magad, mert eléggé kinyílt a szád tegnap este. Vésd az eszedbe: Bill fizetni fog, aztán elengedjük, de ha továbbra is ilyen nagy lesz a szád lehet, nem megy haza többet. Nem vagyok a cimborád, se a fiacskád, úgyhogy velem, tisztelettel beszélj! Ja, és hagyd ki a rendőrséget a buliból, mert így nem lesz jó vége!

Üdv; a kis taknyos hülyegyerek”

Ez remek! Most már meg is akarja ölni a fiamat! Lehet ennél rosszabb?

Schrei

Sziasztok! Meghoztam a 13.részt, amiben Bill eltűnésével foglalkoznak. Jó olvasást hozzá! :)

13.: Hova tűnt?

-          Mikor beszélt vele utoljára? – kérdezte egy rendőr, mikor kiértek

-      Pár órája, mielőtt elmentem dolgozni, mondjuk nem nagyon figyelt rám, de megszoktam. – tényleg meg voltam ijedve, hiszen a fiam

-          Hogy érti, hogy nem figyelt magára? Összevesztek? – itt már irkált a füzetébe

-  Nem, egyszerűen nem hangolódtunk egymásra még és vannak köztünk nézeteltérések. Mindennapos, hogy összekapunk valamin, de általában ilyenkor a szobájában duzzog vagy – szerintem – a haverjainál van.

-          Felhívta már ezeket a haverokat? – kb. úgy nézett rám, mintha hülye lennék

-          Igazából fogalmam sincs arról, hogy kik a barátai, mert nem mutatta be őket. Egyszer járt itt két fiú, de elzavartam őket, mert nem akartam, hogy Bill elmenjen velük.

-      Hogy néztek ki ők? Le tudná írni őket? A fiáról esetleg tudna adni nekünk egy képet, hogy kereshessük?

-        Itt a kép. A srácokra nem emlékszem pontosan, de mindkettőjüknek barna oldalt felvágott enyhén hullámos haja volt és az egyiknek szemöldök a másiknak ajak piercingje volt. Ha jól láttam az az egyiknek a jobb kezén volt valami tetoválás.

-    Rendben, köszönjük. Őket is elkezdjük keresni, hátha tudnak valamit. Ön is nézzen körbe a városban, hátha csak elkószált és hazajön pár óra múlva.

-          Oké!

Ezután még volt pár kérdése Bill szokásairól és a barátairól is, de nem nagyon tudtam segíteni, hiszen nem mond nekem semmit sem. Csak annyit tudok, amennyire rájöttem magamtól vagy amennyit Leona mondott nekem, legvégső esetben kihúztam pár infót Billből. A rendőröknek megpróbáltam a legtöbb segítséget nyújtani, mert meg kell találnom a fiamat. Ezután már ténylegesen elkezdtük a keresést, amiben részt vettem én is, mert nem tudtam tétlenül ülni a lakásban és várni a csodára. Lehet, hogy mire visszaérünk már otthon lesz, de mi van, ha valami baja esett?

Első utam Leonához vezetett, aki még nem is tudott a történtekről, így kiakadt, amikor elmondtam neki. Tudom a volt barátnőmről, hogy simán felveszi Bill telefonját és szólt volna mindenképpen, ha Bill nála lett volna.

-          Leona, sajnálom. Elmentem dolgozni és mikor hazaértem már nem találtam.

-          Sajnálhatod is! Mi van, ha valami baja esett? Belegondoltál abba, hogy mit érzek én? Normális vagy? Elmondtam neked, hogy Billben ne bízz meg vakon. Akármit mond, járj utána. Nekem is hazudozott, akkor neked nem? Hogy voltál képes egyedül hagyni?

-          Leona, egész életében legyek mellette és figyeljem? Meg kell adni neki a szabadságot, mert ezzel csak fokozom az ellentéteket kettőnk között. Nem igaz, hogy egy 15 éves gyereket nem lehet magára hagyni pár órára. Én már 10 évesen egyedül voltam egész nap, csak este jöttek haza anyuék, mégsem szöktem el otthonról.  Bill direkt csinálta ezt! Amúgy, ahelyett, hogy velem ordítasz, elkezdhetnénk keresni a fiunkat! 

-          A fiamat, akarod mondani!

-          Most ezen fogunk összeveszni? Tudtommal kettő ember kell ehhez!

-          Én neveltem, te egy órára nem voltál képes vigyázni rá!

-          Leona, kezdjük el keresni, mert ennek nincs értelme. Te ingázz az én házam és a tiéd között hátha valamelyikünkhöz megy és hívd fel a rokonokat. Én pedig kint keresem az utcán.

Tudom, hogy ilyen esetben a legrosszabb egymást hibáztatni, ezért nem is akartam elkezdeni ezt Leonával. Tudom, hogy Bill milyen, valószínűleg csak ránk akar ijeszteni egy kicsit. Valószínű haza fog jönni hozzám, csak kell neki egy pár óra.

Elindultam a környező bevásárlóközpontokba, hátha látták arra felé, kérdezgettem még a hajléktalanokat is, de semmi. A kórházban is érdeklődtem, de nem regisztráltak Bill Kaulitz nevű beteget. Már órák óta furikáztam a kocsimmal, minden eldugott zugot megnéztem, minden szembejövő embert megkérdeztem, de semmi. Ekkor jutott eszembe, hogy régi elhagyatott épületeknél kellene keresnem. A haverjait egyszer már ott megtaláltam. Legalább is nagyon hasonlított a stílusuk Billéhez.

Egy régi gyárnál kerestem először, ami a lakásomhoz van közel. Annyira bemerészkedtem gyalog, hogy azt hittem, észrevettek, de szerencsére, az épületben világos, kint pedig sötét volt. Billt persze itt sem találtam, csak engem egy fiatal srác.

-          Srácok, zsaru! – kiabált mögöttem

-        Nem vagyok rendőr! A fiamat keresem és arra gondoltam, hogy talán itt van. – mondtam mikor beljebb léptem

-          A fiadat? Kisfiukkal nem üzletelünk; keresd máshol! – valószínű a főnökük volt

-      Nagyjából veletek egykorú, és hasonló érdeklődésű; azért jöttem ide. – próbáltam normálisan beszélni, mert talán tudnak segíteni

-          Biztos vagy te ebben? Hogy hívják a srácot? Talán segítünk….

-          Bill Kaulitz.

-          Bill a te fiad? – láttam, hogy megdöbbent a bandavezér – Nem tudjuk, hogy hol van. Két társunk most ment hozzátok, mert sürgősen meg kell találnunk, ugyanis tartozik nekünk!

-       Srácok, ez nem az én dolgom, csak azt tudom, hogy otthon nincs. Hagyott egy levelet és ennyi. Nem tudjátok megsaccolni, hogy merre mehetett?

-      Ha tudnánk, már rég kórházban lenne! Imádkozz, hogy te találd meg előbb és ne mi! Ja és a zsaruknak egy szót se erről a helyről, mert még nagyobb baj érheti Billt!

Hát ez remek! Konkrétan pár 15 év körüli fiú keresi még a fiamat, mert tartozik nekik, engem meg konkrétan megfenyegetett az a pár suhanc. Most legyél okos, Tom!

Terveimmel ellentétben elmentem Leonához, aki most éppen otthon várt a csodára. Elmondtam neki az egészet elejétől a végégi, de szerintem nem nagyon fogta fel, amit elregéltem neki. Úgy láttam, hogy semmi értelme beszélni a volt barátnőmmel, mert nem érti. Nyilván én is be vagyok pánikolva, főleg most, hogy pár kölyök konkrétan vadászik a fiamra, de azért meghallgathatna.

Leona után jobbnak láttam, hogyha értesítem erről a rendőrséget, mert így még erősebben fogják keresni.

-     Azt mondja, hogy egy elhagyatott helyen voltak a fiuk és megfenyegették magát a fiát pedig keresik egy tartozás miatt?

-       Igen, pontosan ezt mondtam el hosszabban. – kezdett idegesíteni a rendőr - Nézze, ha nem mi, akkor ők fognak rátalálni. Nekem viszont élve kell a fiam. Nem merek egyelőre többet mondani róluk, így is sokat beszéltem. Meg kell találnunk!

Amint befejeztem a rendőrrel jött egy telefon, hogy menjek ki a telepre, ahonnan jöttem.