Schrei

Sziasztok! Meghoztam a 7.részt, amiben Tom kicsit elcsodálkozik. Jó olvasást hozzá!

7.: Egyszerűen OMG!

Egész este nem beszéltünk egymással, de ma kénytelenek leszünk, ugyan is viszem beiratkozni a suliba. Tudom, hogy elvileg 10.-be kellene már mennie, de hat tárgyból bukott és ezért évet kell ismételnie. Egy másik iskolába fogom íratni, ahol lehetőleg normális emberekkel lesz körülvéve.

-          Bill, igyekezz már! El fogunk késni! – olyan, mint egy hercegnő, ha valahova menni kell

-          Itt vagyok! – láttam rajta, hogy nem tetszik neki

-          Fiam, most az egyszer – és az iskola idő alatt- próbálj meg normálisan viselkedni. Nem akarom, hogy már az első héten be kelljen mennem, mert valami baromságot csináltál! Viselkedj! – szóltam neki már előre

Mikor az iskola elé értünk még egyszer megbeszéltem vele, hogy próbáljon úgy viselkedni, mint egy normális emberi lény, vagy legalább tegyen úgy, mintha értelmes lenne. Engem nem érdekelnek a beszólásai, nem nagyon zavar az, hogy nem akar iskolába menni, mert elegem lett belőle. Megelégeltem, hogy mindet az én káromra csinál, amióta nálam van, és állandóan miatta vagyok ideges.

A beiratkozásnál még várnunk kellett, mivel nem elsőként érkeztünk, ezért leültünk egy padra. Mondjuk elég kellemetlen volt, hogy sok szülő minket nézett, de legfőképp Billt.

-          Fater, ennek semmi értelme, húzzunk már innen! – szólalt meg fél óra múlva, miközben a rágóját csattogtatta

-          Most fejezd be! Nem érdekel, hogyan, de le fogsz érettségizni, mert nem vagy hülyegyerek! Köpd ki a rágódat és viselkedj! – tudom, hogy nem így kéne beszélni vele, de másra nem ért

-          Tessék! – csomagolta egy zsepibe

Égtem a szülők előtt, de rendesen. Azt hittem, hogy képes lesz normálisan végigülni egy kis időd.

-          Kimegyek cigizni! – kutatott a táskájában

-          Nem mész sehova, főleg nem dohányozni! – 15 éves és már most ezt csinálja

Persze a jól nevelt gyerekek szülei ezt nem hagyhatták szó nélkül, hiszen az ő kölykük tökéletes:

-          Na de ezt hogy képzeli? Ennyi idősen így beszél az apjával? Felháborító! – miért, a maga gyereke találta fel a spanyolviaszt?

-          Ilyen gyerek akar gimnáziumba járni? Úgy viselkedik, mintha nem is tudom, ki lenne…. – kérdezte valaki?

-          Elnézést, de miért szólnak ebbe bele? Ha rá figyelnek, csak tovább csinálja a hülyeségeit. Másrészt meg foglalkozzanak a saját dolgukkal. – nem értem, kinek árt ezzel rajtam kívül

Amikor végre bementünk az irodába, elkezdett fesztiválozni, hogy nem akar suliba járni, tehát a szokásos dumát. Viszont most tényleg idegesített, mivel a bekerülés a tét. Ha látja rajta az igazgató, hogy nem akarja, akkor nem veszi fel, én meg persze teljesen tanácstalan leszek.

-          Bill, ide szeretnél járni iskolába? – nekem végem van

-          Nem, de a faterom ezt akarja, úgyhogy megteszem érte. – na erre nem számítottam

Még beszéltünk egy kicsit az igazgatóval, majd miután közölte, hogy felvette Billt, mehetünk haza.

-          Köszönöm Bill. –néztem rá az autóban

-          Mit?

-          Hogy belementél a suliba.

-          Ne kezdj érzelegni; lehet, hogy a csatát megnyerted, de a háborút nem. – hogy mi?

Otthon nem beszéltünk egymással, mindenki a maga dolgával törődött, főleg én, mivel mostanában elhanyagolom a munkámat, ami nem tesz jót a karrieremnek.

-          Bill, holnap vásásrolni megyünk a suliba! Korán kelünk, ne maradj fent sokáig. – mentem be a szobájába kilenc körül

-          Majd megyek, amikor akarok! – rám se nézett

Tudtam, hogy „nem nyertem meg a háborút”, ahogy fogalmazott, de a csatát igen. Tudom, hogy nem nagy dolog egy iskolai beiratkozás, de Billnél igen. Örülök, hogy kezd engedni az akaratából; még ha nem is látja be.

Reggel felkeltettem a fiamat, majd kényelmesen elkészültünk és elindultunk a nagy bevásárlásra. Persze mindenből újat kell venni, mivel vagy elhagyta, vagy elszakította.

-          Na, akkor most válogass kedvedre dolgokat, de lehetőleg normálisan.  – álltam meg a sulis cuccok előtt

-          Jó, de mi kell? Fater, nem nagyon voltam iskolába, szal’ nem tudom….

-          Táska, tolltartó, tollak, füzetek. Mást én sem hordtam. – most valljam be, hogy többet voltam az igazgatóiba, mint az órákon?

-          Ennyi minden? – legalább tenni úgy, mintha sejtene valamit

Az eladó persze felfigyelt arra, hogy nem nagyon tudunk mit kezdeni, ezért odajött hozzánk.

-          Segíthetek valamiben? – mosolygott

-          Gyakorlatilag mindent be kellene szerezni a fiamnak, de fogalmunk nincs, hogy mi kéne…..

Na, még jó, hogy van egy kis eszem és nem hagytam, hogy mindent rám sózzon. A nő konkrétan még füzettartót is ajánlott, na meg a legdrágább termékeket.

Mire hazaértünk azt hittem leszakadt a hátsó része az autómnak. Ruhákat is vettünk, mivel nem járathatom szakadt cuccokban, de még tavalyiakban sem.

Kíváncsi vagyok, hogy fogja bírni a sulit…..