World behind my wall

Sziasztok! Egy hosszabb kimaradás után meghoztam a következő részt, ami mérföldkő Bill életében. Jó olvasást hozzá! :D

4.:  Romantikus

Az előző randi után úgy gondoltam, hogy inkább itthon lepem meg valamivel.  Reggel mikor beértem a stúdióba már úgy kezdtem, hogy bementem Davidhoz:

-          David lenne egy olyan kérésem, hogy szeretném előbb befejezni a próbát! – mondtam ki egy szuszra

-          Miért? – ja, ilyen bőbeszédű, ha valamivel el van foglalva

-          Mert szeretném meglepni Barbit egy ebédfélével, ami nem egy órás munka.

-          Ki az a Barbi és miért? – fel sem nézett az irataiból, csak félvállról beszélt hozzám

-          David, letennéd azokat egy percre? Nem mondták neked, hogy modortalanság, amit csinálsz? Egyébként a barátnőm és csak mert.   

-          De akkor ki fog próbálni? Bill mondtam, hogy a magánéleted nem mehet a karriered rovására! – tette le végre a papírokat

-          Nem fog semmi a karrieremre menni, ma a fiuk bent maradnak, zenés próbán én meg majd utána maradok egyedül! Te sem gondolhatod komolyan, hogy örökre egyedül leszek ez miatt?

-          Legyen, de ebből ne csinálj rendszert oké?

Szóltam a fiuknak, hogy kezdjék el nélkülem, mert elmegyek, csak holnap leszek bent, ami nekik elvileg szabadnap.

Gyorsan bevásároltam, ami max két óra lett volna, de folyton autogramot kellett osztogatnom, közös fénykép kellett, beszélgetni a rajongókkal.

-          Miért te vásárolsz? –kérdezte az egyik lány, mikor feleszmélt a bámulásból

-          Hát, mert most ilyen kedvem volt, Tom meg különleges kaját akar enni. – mosolyogtam rá bájosan

-          És ő hol van? – jött az újabb kérdés

-          Studióban. Én holnap megyek, úgyhogy ma én vagyok a soros.

Kész rémálom volt megszabadulni tőlük, de sikerült. Hál’ istenek a kaja sem olvadt fel, amíg hazaértem.

Úgy döntöttem, hogy valami igazán finomat, valami ütőset csinálok neki. Tudtam róla, hogy agyon édesszájú ezért csokitortát is megpróbáltam sütni, több-kevesebb sikerrel.

-          Szia kicsim, mit csinálsz? – jött be a konyhába anyu

-          Sütök, főzök, próbálom nem szénné égetni a kaját. – mosolyogtam rá két puszi között

-          Kinek lesz ennyi minden? – lépett be apu is

-          Randim lesz, és ezért; de nem kell aggódni max a Barbi meg én kapunk ételmérgezést! –nevettem saját magamon

-          Randi?? Barbi?? Én miért nem tudok erről semmit? Titkolózunk előttem fiacskám?

-           Dehogy, csak még nem látom azt, hogy eljött volna az ideje, annak, hogy találkozatok.

Miután letudtam anyut is mehetett tovább a készülődés. Mikor végre valahára végeztem a kajával mehettem átöltözni.

Lezuhanyoztam, majd alsónadrágban megálltam a gardróbom előtt és tanakodtam, aminek a vége az lett, hogy jöjjön Natali, a sminkesünk.

-          Na, mi a baj Bill? – na, ja ő már megszokta ezt tőlem

-           Nincs egy göncöm se! A hajam lenőtt, a kinézetem botrányos, de komolyan!

-          Semmi baj, itt van egy kisebb háznyi cuccod, a hajad meg megcsinálom, csak ülj le, mert amilyen magas vagy, nem érlek fel!

Nat kivágta a hajam, aminek következtében kosz lett a lakásban, majd adott tanácsokat, hogy mit vegyek fel.

A végén Toby küldtem el Barbiért, hogy én addig nyugodtan elkészülhessek.  Fekete csőnadrág, fehér izompólóval és egy levés parfüm és már kész is vagyok. 

A házban terjengtek a frissen sült torta és a kaja illatai, ami még jobban megbolondította, az amúgy is vanília illatú házat.

A randi elején egy kicsit feszült volt a hangulat, de hamar feloldódtunk, igaz, miután megittunk egy pohár vörösbort. A vacsora nagyon jó hangulatban telt, imádta a csokitortámat és a ház hangulatát is egyaránt.

-          Bill ugye most nem azt akarod, amire gondolok? – lett hirtelen komolyabb, amitől meg is ijedtem egy picit

-          Dehogy, nem vagyok olyan, ráérünk, nem kell siettetni semmit.

Úgy döntöttünk, hogy ma nálam alszik, de természetesen külön ágyban, ezért megágyaztam neki a vendégszobában.  Mire Tom hazaért elcsendesedett a ház, bár én még fent voltam és TV-t néztem a nappaliban.

-          Hát te? Azt hittem, hogy már rég ágyban vagy! – döbbent meg a bátyám

-          Nem tudok aludni! – jelentettem ki halkan

-          Miért beszélsz halkan? 

-          Itt van Barbi; fent alszik a vendégszobában.

-          Mi a…..? Miért nem veled? Ember normális vagy? – förmedt rám, szokás szerint

-          Nem akarja elsietni, szívem szerint vele aludnák, de nem akarom elijeszteni magam mellől az egyetlen nőt, akinek nem a pénzem kell.

Tom hamar elment aludni, ami nekem jó hír volt, mivel egyedül lehetettem a gondolataimmal. A következő emlékem, hogy valaki simogatja az arcom és halkan beszél hozzám, de nem láttam tisztán. Anyu?