B.U.É.K.

TH-ban és sikerekben gazdag újévet kívánok minden olvasómnak!

World behind my wall

Sziasztok! Egy hosszabb kimaradás után meghoztam a következő részt, ami mérföldkő Bill életében. Jó olvasást hozzá! :D

4.:  Romantikus

Az előző randi után úgy gondoltam, hogy inkább itthon lepem meg valamivel.  Reggel mikor beértem a stúdióba már úgy kezdtem, hogy bementem Davidhoz:

-          David lenne egy olyan kérésem, hogy szeretném előbb befejezni a próbát! – mondtam ki egy szuszra

-          Miért? – ja, ilyen bőbeszédű, ha valamivel el van foglalva

-          Mert szeretném meglepni Barbit egy ebédfélével, ami nem egy órás munka.

-          Ki az a Barbi és miért? – fel sem nézett az irataiból, csak félvállról beszélt hozzám

-          David, letennéd azokat egy percre? Nem mondták neked, hogy modortalanság, amit csinálsz? Egyébként a barátnőm és csak mert.   

-          De akkor ki fog próbálni? Bill mondtam, hogy a magánéleted nem mehet a karriered rovására! – tette le végre a papírokat

-          Nem fog semmi a karrieremre menni, ma a fiuk bent maradnak, zenés próbán én meg majd utána maradok egyedül! Te sem gondolhatod komolyan, hogy örökre egyedül leszek ez miatt?

-          Legyen, de ebből ne csinálj rendszert oké?

Szóltam a fiuknak, hogy kezdjék el nélkülem, mert elmegyek, csak holnap leszek bent, ami nekik elvileg szabadnap.

Gyorsan bevásároltam, ami max két óra lett volna, de folyton autogramot kellett osztogatnom, közös fénykép kellett, beszélgetni a rajongókkal.

-          Miért te vásárolsz? –kérdezte az egyik lány, mikor feleszmélt a bámulásból

-          Hát, mert most ilyen kedvem volt, Tom meg különleges kaját akar enni. – mosolyogtam rá bájosan

-          És ő hol van? – jött az újabb kérdés

-          Studióban. Én holnap megyek, úgyhogy ma én vagyok a soros.

Kész rémálom volt megszabadulni tőlük, de sikerült. Hál’ istenek a kaja sem olvadt fel, amíg hazaértem.

Úgy döntöttem, hogy valami igazán finomat, valami ütőset csinálok neki. Tudtam róla, hogy agyon édesszájú ezért csokitortát is megpróbáltam sütni, több-kevesebb sikerrel.

-          Szia kicsim, mit csinálsz? – jött be a konyhába anyu

-          Sütök, főzök, próbálom nem szénné égetni a kaját. – mosolyogtam rá két puszi között

-          Kinek lesz ennyi minden? – lépett be apu is

-          Randim lesz, és ezért; de nem kell aggódni max a Barbi meg én kapunk ételmérgezést! –nevettem saját magamon

-          Randi?? Barbi?? Én miért nem tudok erről semmit? Titkolózunk előttem fiacskám?

-           Dehogy, csak még nem látom azt, hogy eljött volna az ideje, annak, hogy találkozatok.

Miután letudtam anyut is mehetett tovább a készülődés. Mikor végre valahára végeztem a kajával mehettem átöltözni.

Lezuhanyoztam, majd alsónadrágban megálltam a gardróbom előtt és tanakodtam, aminek a vége az lett, hogy jöjjön Natali, a sminkesünk.

-          Na, mi a baj Bill? – na, ja ő már megszokta ezt tőlem

-           Nincs egy göncöm se! A hajam lenőtt, a kinézetem botrányos, de komolyan!

-          Semmi baj, itt van egy kisebb háznyi cuccod, a hajad meg megcsinálom, csak ülj le, mert amilyen magas vagy, nem érlek fel!

Nat kivágta a hajam, aminek következtében kosz lett a lakásban, majd adott tanácsokat, hogy mit vegyek fel.

A végén Toby küldtem el Barbiért, hogy én addig nyugodtan elkészülhessek.  Fekete csőnadrág, fehér izompólóval és egy levés parfüm és már kész is vagyok. 

A házban terjengtek a frissen sült torta és a kaja illatai, ami még jobban megbolondította, az amúgy is vanília illatú házat.

A randi elején egy kicsit feszült volt a hangulat, de hamar feloldódtunk, igaz, miután megittunk egy pohár vörösbort. A vacsora nagyon jó hangulatban telt, imádta a csokitortámat és a ház hangulatát is egyaránt.

-          Bill ugye most nem azt akarod, amire gondolok? – lett hirtelen komolyabb, amitől meg is ijedtem egy picit

-          Dehogy, nem vagyok olyan, ráérünk, nem kell siettetni semmit.

Úgy döntöttünk, hogy ma nálam alszik, de természetesen külön ágyban, ezért megágyaztam neki a vendégszobában.  Mire Tom hazaért elcsendesedett a ház, bár én még fent voltam és TV-t néztem a nappaliban.

-          Hát te? Azt hittem, hogy már rég ágyban vagy! – döbbent meg a bátyám

-          Nem tudok aludni! – jelentettem ki halkan

-          Miért beszélsz halkan? 

-          Itt van Barbi; fent alszik a vendégszobában.

-          Mi a…..? Miért nem veled? Ember normális vagy? – förmedt rám, szokás szerint

-          Nem akarja elsietni, szívem szerint vele aludnák, de nem akarom elijeszteni magam mellől az egyetlen nőt, akinek nem a pénzem kell.

Tom hamar elment aludni, ami nekem jó hír volt, mivel egyedül lehetettem a gondolataimmal. A következő emlékem, hogy valaki simogatja az arcom és halkan beszél hozzám, de nem láttam tisztán. Anyu? 

World behind my wall

Sziasztok! Meghoztam a történet folytatását, amiben Barbi már több szerepet kap. Vajon kialakul köztük valami, vagy csak egy újabb vakvágány Bill életében? Ki fog derülni, nem is olyan sokára. Addig is jó olvasást hozzá, és ne felejtsetek el véleményt hagyni. :)

3.:  Találkozás

Hetekig nem kerestük egymást Barbival, már kezdtem azt hinni, hogy nem is érdeklem, csak bemeséltem magamnak, hogy rámosolygott. Úgy gondoltam, hogy majd keres ő, ha szeretne valamit, de egyből megváltozott a véleményem, miután leültünk Tommal beszélgetni, egy borongós hajnalon.

-          Öcsi, ez így nem lesz oké. Már hetek óta csak szenvedsz itthon. Megpróbáltad felhívni egyáltalán? – ült le velem szemben Tom két bögre kakaóval és egy pokróccal

-          Nem, majd ha akar valamit, akkor hívni fog. – mondtam ki szerintem tök logikus választ

-          Öcsi, hol élsz te? Ha nem kezdeményezel, akkor nem lesz belőle semmi. Ugye nem gondolod, hogy elhiszi neked, egy sztárnak, hogy bejön neked. Azt hiszi, hogy szórakozol vele. Azt is gondolhatja, hogy kamu számot adtál neki. Légy már férfi egy kicsit! – ajaj, lehet, hogy örökre elvágtam magam a lánynál?

-          De mi van, ha ő vág át engem? Ha barátja van, esetleg férje és gyerekei? Nem akarok csalódni. – hajtottam le a fejem

-          Ha meg sem próbálod, akkor fogod bánni, hogy miért nem tetted meg. Bill ezek közhelyeknek hangzanak, de nem azok. Lépned kell, ha szeretnél valamit.

-          Csak hívjam fel?

-          Nem Bill, egyből kérd meg a kezét. Miért mit akarsz még csinálni?

Miután kioktatott a bátyám úgy döntöttem, hogy nem várok tovább felhívom estefelé, hogy ne zavarjam a munkaidejében.

Idegtépően lassan jött el az este, mikor is bátorkodtam felhívni a lányt, aki annyira tetszik nekem.

-          Szia! – köszöntem remegő hangon

-          Helló! – hallottam a hangján, hogy ő sincs jobb állapotban, mint én

-          Arra gondoltam, hogy megkérdezem, hogy nincs-e kedved eljönni velem valahova?

-          Nagyon szívesen elmennék veled. – hallottam, hogy mosolyog

-          Neked mikor lenne jó és hol? – a szemem sarkából láttam, hogy Tom ugrál és nevet

-          Holnap én ráérek egész nap, a helyet viszont döntsd el te. – nevetett

Megbeszéltük, hogy holnap találkozunk az étterem előtt.

Ma még sok dolog várt rám, ugyanis el kellett döntenem, hogy mit vegyek fel, hogy álljon a hajam, melyik kocsival menjek. Lehet, hogy ezek csak ki s apróságoknak tűnnek, de nekem nem azok, szeretek minden apró részletre figyelni.

Este úgy döntöttem, hogy holnap még lesz időm gondolkodni pár dolgon, ezért inkább elmentem aludni.

Az éjszakám nyűgösen telt, forgolódtam, kijárkáltam, ettem, dohányoztam és még sok mindent, de nem emlékszem.

Reggel fáradtan ébredtem fel, ami nem tett jót a külsőmnek sem.

-          Öcsi, szedd rendbe magad a randira, különben sikítva fog futni a lány.

-          Előlem vagy utánam?  - szellemeskedtem, miközben csináltam magamnak kaját

-          Inkább előled. – nevetett ki a bátyám evés közben

Gyors lezuhanyoztam, ami viszonylag jót tett, majd megborotválkoztam és felöltöztem, a „randis szerkóba”. Nem nagy cucc az egész, csak egy fekete izompóló, fekte bőrdzsekivel, koptatott csőnadrággal és egy bakancsfélével plusz pár kiegészítő. Belőttem a hajamat, amit most már nem nagy dolog megcsinálni.

-          Öcsi, ha nem indulsz el, akkor el fogsz késni, de nagyon. – jött be a szobámba Tom, mire én azonnal futottam is

Úgy döntöttem, hogy a fehér Audimmal megyek, amivel nem kell sietnem, nem is kell szűkösködnünk benne, mert én is elférek benne fekve ( na jó, csak majdnem ).

-          Szia. – köszöntem Barbinak az étterem előtt

-          Szia. – nézett fel rám, kicsit megilletődve

-          Mit szeretnél csinálni? – kérdeztem tőle, mire elpirult

Végül úgy döntöttünk, hogy beülünk McDonals- ba, ahol van vegakaja is. Nem volt rossz kaja, csak mondjuk úgy, hogy a kutyám különbet eszik.

-          Na és most mit szeretnél, ezután, a pompás kaja után? – szerencsére vette a poént és ő is nevetett

-          Nem tudom. Bevallom őszintén nem gondoltam, hogy felhívsz és, hogy eljössz a megbeszélt randira.

-          Nem szoktam hazudni lányoknak. Max a kutyáimmal játszok, de a lányok szívével nem,  - legalábbis nem direkt  

-          Ezt jó tudni rólad.

Eközben egy parkban sétáltunk, ahol leültünk egy padra, oda, ahova senki nem jönne, annyira eldugott a hely.

Megpróbáltuk megismerni egymást, megpróbáltam megnyílni előtte és minden kérdésére hazugság nélkül válaszolni. Voltak olyan kérdései, amikre nem válaszoltam, de az csak is azért volt, mert vagy a legféltettebb magánéleti téma volt, vagy szakmai titok, amit nem adhatok ki, mert David megöl engem.

A randi végén hazavittem, a lakásába, majd én is hazamentem, és mindent elmeséltem Tomnak, aki végre valahára nem oltott be.

Semmi erőm nem volt a nap végén, ezért gyorsan lezuhanyoztam és vártam, hogy mit hoz a holnap.