Túl a harmadik x-en

Sziasztok! Sajnos ma sem egy új résszel jöttem, hanem kedvenc dobosunk szülinapja alkalmából írok. Nem is szaporítom tovább a karaktereket hiszen teljesen felesleges ódákat zengeni, ezért csak annyit írok, hogy

Boldog Szülinapot Gustav!

A harmadik X.

Sziasztok! Ma sajnos nem egy új résszel jöttem, hanem az elmeradhatatlan szeptember elejei bejegyzéssel. Nem is szaporítom tovább a karaktereket, csak annyit írnék, hogy
Boldog 30. Szülinapot ikrek! 

Piros betűs ünnep!

Ma 14 éve, hogy megjelent.... 

Boldog Születésnapot Durch den Monsun!

Dirty work

Sziasztok! Tudom, tudom... megint nagyon rég volt rész, de kicsit elúsztam a teednőkkel még így, nyáron is. De most bepótolom és itt a következő, amiben tovább olvashattok Tom akciójáról.
Jó olvasást hozzá! :)

5.: Terepszemle második felvonás

Nem sokáig ültem ott a kávézóban, csak amíg megittam a latte-mat, meg még egy kis ideig. Csak csenden szemlélődtem és írkáltam a kis jegyzetfüzetembe, de semmi érdekeset nem csináltam. Próbáltam úgy tenni, mintha dolgoznék valamin, de egy idő után már ez is átlátszó volt, ezért fizettem és eljöttem a pubból.

Elindultam az utcán céltalanul, térképet nézegettem, mint egy turista, de végül csak leültem egy közeli padra, mert kínomba már nem tudtam hova menni. Az az igazság, hogy eddig mindig történt valami érdekes a leendő áldozataimmal, de Bill valamiért még ebből is kitűnt. Rá mondjuk semmi nem illett, ami az eddigiekre igen. Eddig mindig befolyásos emberek voltak a célpontjaim, akiknek a mozgását követni elég macerás volt, ezzel ellentétben Bill egy kis pubban dolgozik, nincs különösebben vagyona, – ha leszámítjuk a lakását, és az ezer éves autóját – nincs pénzmozgás a számláján, csak a fizetése és a teljesen átlagos kiadásai, nem bonyolít rejtélyes utazásokat és nem nagyon jár el otthonról. Megeshet, hogy csak nekem siklik el a figyelmem valami felett? Eddig mindig alapos voltam, mindennek utánanéztem és a lehető legpontosabb információkat tudtam a célszemélyekről, hiszen ha csak egy valami felett átsuhan a figyelmem végzetes lehet rám nézve, hiszen lebuktathat, vagy ha nagyon pontosak akarunk lenni, akkor lebuktatom saját magam. Pedig mindig igyekeztem eltűntetni a nyomimat, sőt próbáltam nem is hagyni magam után. Persze ez lehetetlen, de mindig úgy időzítettem a terepszemléket, a kiiktatásokat, hogy ne lehessen velem kapcsolatba hozni az időpontokat vagy bármi mást. Mondhatni a tökéletes bűncselekményeket követem el. De ezúttal valami nagyon nem stimmel. Valamiért nem illik bele a képbe ez a fiatal fiú, aki annyira ártalmatlannak és átlagosnak tűnik, hogy hihetetlen. Vagy ez csak álca és valójában egy rosszéletű gazember? Nem tudom.

Ilyen és ehhez hasonló érzésekkel ültem a padon, míg végre eljött a délután és ezzel Bill munka idejének vége. Tudtam, ha most felállok és elkezdek vele egyirányba menni hirtelen az feltűnő lesz, de ha szépen lassan kezdem csak követni nem lesz gond. Végül is miért ne mehetne két ember ugyanarra? És különben is miért nem végezhettem a munkámmal én is? Ajj, ez így nem lesz jó, de nagyon nem.

A merengésemnek meg is lett az eredménye. Majdnem leléptem az autó elé, de egy ismerős hang szólalt meg a hátam mögül:

-          Vigyázzon! – kiáltott egy hang mögöttem, majd a hang forrása közelebb jött és megkérdezte, hogy jól vagyok –e

-          Igen persze, csak elgondolkodtam egy kicsit – nevetgéltem kínosan, miközben Bill mellém ért

-          Csak nehogy elcsapja valami! – mosolygott, majd tovább ment, mintha mi sem történt volna

Egyre rosszabb passzban vagyok. Már kétszer beszéltem a leendő áldozatommal, ráadásul fel is figyelhetett rám. Nem tudhatom, hogy mennyire jó a memóriája, de ha kiváló emlékezőképeséggel van megáldva, akkor bajban vagyok, mert nehezebb lesz követnem, hiszen felismer.

Viszont nem agyalhattam tovább, mert valamit sürgősen ki kellett találnom. Mivel pont egy bolt mellett haladtam el, betértem és elkezdtem random dolgokat nézegetni, ami fel is tűnt az eladónak.

-          Segíthetek valamiben? – kérdezte egy fiatal lány egy bájos műmosollyal

-          Nem, köszönöm, csak nézelődöm. – vajon miért kell mindjárt odamenni az emberhez, ha megnéz valamit?

Még egy darabig elvoltam a csipkebugyik között, de aztán összeszedtem a bátorságomat és kimentem az utcára megint. Hogy miért pont egy női fehérneműket árusító boltba sikerült betévednem azt senki ne kérdezze, mert nem tudom megmondani. Elment az eszem szerintem. Csak ez lehet a magyarázat.

Viszont nem tudtam tovább elmélkedni, mert mennem kellett, ha nem akartam, hogy futnom kelljen, vagy esetleg elveszítsem a célpontot.

Billt már csak az otthonánál értem utol, ahol a kocsimat hagytam, így nem is voltam annyira feltűnő, bár szerintem már így is elég galibát okoztam saját magamnak.

A továbbiakban figyeltem Bill mozgását és tevékenységeit, de az égvilágon semmit nem csinált. De komolyan. Semmi. Még egy bevásárlás a sarki boltban sem. Éppen ezért pár óra után úgy döntöttem, hogy eljövök és nem kockáztatok többet, maximum csak holnap, amikor újra megfigyelem.

Miután visszamentem a kis motel szobámba felhívtam Gustavékat, mert összezavarodtam. Összezavarodtam abban a tekintetben, hogy mit is csinálok. Egyszerűen valami nagyon furcsa nekem ebben a melóban. Nem akarom elhinni, hogy ez a fiú bármiben veszélyt jelentene, de nekem nem posztom eldönteni ezt. Ez is csak egy meló, amit meg kell csinálnom.

Gyerünk Kaulitz!

Dirty work

Sziasztok! Kisebb kihagyás után itt a legújabb rész, melyben már Bill is szerepet kap. Jó olvasást hozzá! :)

4.: Terepszemle

Reggel arra ébredtem fel, hogy apám elindítja az autóját, így realizáltam, hogy enyhén sokáig aludtam. Tíz óra volt, mire kikászálódtam az ágyból. Még reggeli közben néztem magamnak egy olcsó kis motelt a városban, ahol a terepszemlét tartom, majd összepakoltam a kis motyómat és már el is indultam. Nem volt sok holmim, csupán a hétvégre elég ruha, távcső, jegyzettömb, toll és még egy pár cucc, ha esetleg vészhelyzet ütne be és azonnal cselekednem kellene.

Gyomorgörccsel indultam el otthonról, mint minden melómnál. Egyszerűen nem tudom megszokni azt, hogy embereket kell kiiktatnom, vagy átadnom egy összeköttetőnek. Nem is értem, hogy miért keveredtem bele. Talán mert fiatal és kétségbeesett voltam.

Lassan indultam el a kocsimmal a helyszínre, mert ha most megállít a rendőr és belenéz a csomagtartómban lévő bőröndbe egyből le fogok bukni, ami nem hiányzik az utolsó meló alkalmával. Mindig figyeltem arra, hogy senkinek ne tűnjek fel még akkor sem, amikor a rend éber őrei ellenőriznek. Ha lebukok, akkor valószínűleg több évtizedes börtön várna rám, de talán életfogytiglanit is kapnék. Hiszen ha nagyon kriminálisak akarunk lenni, akkor egy közönséges gyilkos vagyok, aki pénzt kap egy emberi életért cserébe. De ennek már vége. Ez lesz az utolsó meló, amit megcsinálok, mert a főnöknek nagyon fontos. Bér legszívesebben ezt sem vállalnám.

Mialatt gondolkodtam az élet nagy dolgain megérkeztem a kis motelhez, ami nem volt nagy szám, de elrejtőzni tökéletes volt. Egy egyszerű kis hallba léptem be a kevés poggyászommal, majd egyből a recepcióra mentem, ahol egy kedves barnahajú nő fogadott.

-          Jó napot kívánok uram! – kezdte csilingelő hangon egy olyan műmosollyal, mely már Oscart – díjat érdemelne

-     Jó napot kisasszony, Kaulitz névre van foglalásom! – mosolyogtam vissza rá, csupán kedvességből

-         Meg is van. A 24. szoba lesz az öné. Kellemes időtöltést nálunk! – hmm, vajon csak véletlenül kaptam ezt a szobát?

-          Köszönöm!

A szoba sem volt valami nagy durranás. Mondjuk ennyi pénzért mit nem is vártam egy luxuslakosztályt, de nekem ezt pont megfelelt. A lényeg, hogy olcsó, praktikus és biztonságos. A szobába lépve rögtön egy ágyat pillantottam meg, velem szemben az ablak, a mellettem lévő ajtó pedig a fürdőbe vezetett, ahol csak egy kis zuhanyzó és mellékhelység kapott helyett és persze a mosdókagyló a kötelezően felette lógó tükörrel, ahonnan egy vadidegen nézett velem varkasszemet. Na, nem volt a szobában senki más rajtam kívül; magamnak voltam egy idegen. Utáltam magam a melók előtt mindig is, és utánuk is még sokáig gyötört a lelkiismeretem. Elvenni egy ember életét nem olyan könnyű, mint látszik.

Viszont nem mélázhattam sokáig mert dolgom volt. A legfrissebb információim szerint Bill nemsokára elindul munkába. Mivel pontosan tudtam a lakcímét elindultam az otthona irányába, ami nem volt messze kocsival, csupán tíz perc. Bill otthona egy egyszerű kis ház a külvárosban, amolyan átlagos családi hangulatot árasztó, ahol még én is simán el tudnám képzelni magam annak ellenére, hogy nekünk is családi házunk van.

Csak vártam a kocsiban. Vártam, hogy végre kijöjjön a házból és elinduljon, hogy aztán egész nap figyelhessem a munkában töltött óráit. Unalmas része a munkámnak, de ettől függetlenül sokkal jobban szeretem, mint magát az akciót. Amikor végre a célszemély elindult a megszokott útvonalán a munkahelyére kiszálltam a kocsiból és a hátizsákomat magamra véve elindultam utána gyalog, de tisztes távolságba maradva, nehogy feltűnjön neki valami, mert akkor vége.  Mivel nem volt jobb dolgom csak lézengtem az utcán, de hogy ne keltsek feltűnést néha bementem egy boltba, a telefonomat nézegettem és csak bámultam a nagy semmit.

Már órák óta csak figyeltem és figyeltem, amikor az az ötletem támadt, hogy bemegyek hozzá és kérek tőle valamit. Végül is abból semmi baj nem lehet, ha bemegyek egy pubba és kérek egy italt. De semmi esetre sem alkoholost, mert nálam alapszabály, hogy munka közben egy cseppet sem iszom, mert befolyással lehet rám. Így az elhatározásomnak megfelelően elindultam a kis pub irányába, ahol leültem egy szabad asztalhoz és vártam. Szerencsémre vagy szerencsétlenségemre Bill jött oda. Soha egyik áldozatommal sem beszéltem, sőt nem is mentem hozzájuk ennyire közel; nem tudom most mi ütött belém.

-          Jó napot kívánok, köszöntem a Sunshine Pub-ban! Mit hozhatok önnek? – kérdezte Bill széles mosollyal, de pontosan láttam a mögötte rejlő unalmat és erőltetettséget

-         Jó napot! Egy lattét kérnék! – válaszoltam szűkszavúan, nehogy feltűnjön neki, hogy remeg a hangom

-          Már is hozom!

Pont, mint a fényképen. Magas és vékony. Ahogy mellettem állt éreztem a pozitív energiáit és az életkedvet ami belőle áradt vegyülve a kellemes vanília illatú parfümjével, mely nem lehet túl drága, de szerintem nem is az olcsó, selejt kategóriába tartozik, hanem valahol a kettő között egyensúlyoz a penge élén. Mint én. A penge élén táncolok azzal, hogy ennyire közel merészkedtem hozzá, akit hamarosan meg kell ölnöm; Billhez akiről még mindig nem tudom, hogy mit csinálhatott, hogy ekkora slamasztikába keveredett.