Happy Birthday!

Sziasztok!

Tudom, hogy nagyon régóta nem volt rész, és ígérem hamarosan megérkezik a folytatás. Viszont ma nem szabad elfeledkeznünk kedvenc basszerosunk szülinapjáról.

Boldog szülinapot Georg!

7 év

Sziasztok!

Pontoson ma hét évvel ezelőtt nyitottam meg a második Tokio Hoteles blogomat, így Valentin -nap után egy nappal a blog is ünnepel. Csak éppen nem a szerelmesek napját, hanem a saját szülinapját. 

Mint már megszokhattátok minden évben szerepel egy kis összegzés az elmúlt évekről, így ez most sem maradhat ki.

• Tudom, hogy mostanában nem voltam túl aktív, ami a blogokat illeti, de még ennek ellenére is 30.415 látogatója volt hét év alatt a blognak, ami szerintem egy ennyire megosztó zenekarról íródó fanfiction blognál elég szép eredmény. 
• A legtöbb konkrét rákeresés az Apabőrbe bújt rocksztár című történet 2012. július 10.-i részére volt, ami a történet bevezetője, de a többi történetre is van rengeteg rákeresés.
• Nem meglepő módon a legtöbben Magyarországról látogattátok meg a blogot, de örömmel látom, hogy a legkülönbözőbb helyekre jutott el a blogom.
• Történetek szempontjából jelenleg a negyedik fut, így eddig három befejezett volt, ami lehetett volna több is, ha az időm nem lenne ennyire kevés. Ez összesen 110 + 1 részt jelent eddig, ha a bevezetőket nem számítjuk hozzá. 
• Éves szinten a legtöbb bejegyzés a 2013. évben volt, (39 darab), de ezt idén túl fogom szárnyalni, legalább is remélem. 

Összességében pedig szeretném megköszönni Nektek az elmúlt 7 évet, remélem ez a szám a többszörösére fog nőni. 

Végezetül pedig a jövőről. A Dirty work következő része a jövőhéten fog felkerülni, a többit pedig nem tudom. Vicc nélkül; nem tudom, hogy mi hogyan fog alakulni az elkövetkezendőkben, de annyi biztos, hogy ha ritkábban is,de biztosan lesznek frissek, a blogot nem fogom bezárni semmiképp.

További szép hétvégét és jó olvasgatást! :)

Dirty work

Sziasztok! Tudom, hogy azt ígértem, hogy hamar hozom az első részt, de megint annyi dolog jött közbe, hogy inkább nem mentegetőzöm. Most viszont elhoztam a történet legelső részét, amiben Tom monológját olvashatjátok és egy kis betekintést nyerhettek az őt körülvevő dolgokra. Jó olvasást hozzá! :)

1.: Kezdet

A szakmám nem szokványos, nem átlagos. Lehettem volna eladó, pincér vagy bármi más, ahogy a két legjobb barátom, sőt egyetlen barátaim. De nem, én bérgyilkos lettem. A történet hosszú és bonyolult, de szerintem annyi bőven elég, hogy a választásom nem véletlen és nem spontán volt. Annak ellenére, hogy apám mindig az életemben volt, soha nem szólt bele semmibe, gyakorlatilag csináltam, amit akartam. Egyre veszélyesebb és veszélyesebb dolgokba keveredtem, s annak ellenére, hogy 18 éves voltam, már mélyebb ügyletekben voltam benne, mint sok nálam sokkal idősebb. Gyakorlatilag a felnőttkorom küszöbén már öltem. Mára csak annyi változott, hogy saját szabályaim vannak, amiket én fektettem le, és a megbízómnak is tiszteletben kell ezeket tartania, tekintve, hogy az egyik legjobb vagyok a szakmámban. Csak egyetlen embernek dolgozom közvetlen, tőle kapom a megbízásokat és kizárólag vele kommunikálok ilyen ügyben. Ő nem más, mint David Josht. Nála kezdtem a pályát, ezért hűségesnek kell lennem hozzá és nem dolgozhatok másnak; de nem is akarok. Amíg követi a szabályimat és jól fizet nincs semmi probléma. A szabályok, amiket megalkottam rendkívül egyszerűek: nőket és gyerekeket soha, semmiképp nem bántok – nőt csak nagyon indokolt esetben, és ha veszélyt jelent rám nézve,- soha nem dolgozom együtt senkivel és a saját módszereimmel végzem a munkám – egyébként nőt még soha nem kellett kiiktatnom semmilyen okból kifolyólag, és ezt a jó szokásomat meg is szeretném tartani. Ez a három pont van, amiből nem vagyok hajlandó engedni, illetve abból sem engedek, hogy Gustavot, Georgot és apámat nem vonhatják bele a balhékba. A két barátom teljes mértékben polgári életet él, apámnak pedig nem kell belekeverednie ilyenekbe, ezért jobb, ha ezt előre letisztáztam a „főnökömmel”. A főnök szó idézőjelbe tétele sem elgépelés, ugyanis nekem nincs a szó szoros értelmében vett főnököm, csak megbízóm van. Értesít, ha mennem kell, átnyújtja a megbízást, elvégzem, majd átnyújtja a megbeszélt összeget. Ennyi, és nem több. Igaz, hogy már nagyon fiatal korom óta űzöm ezt a foglalkozást, de így is 24 embert sikerült kikatatnom, akik közül mind veszélyes bűnöző volt, vagy éppen egy olyan ember, aki rosszkor rossz helyre próbált beférkőzni. Ennél többet nem mondhatok egyik emberről sem, merthogy íratlan szabály, hogy az áldozatokról nem beszélünk senkinek. Ugyan Gustavval és Georggal kivételt teszek, és sok mindent elmondok nekik, de a fickók kilétét ők sem tudják és soha nem is tudhatják.

Viszont úgy döntöttem, hogy befejezem. Nem fogok megölni egyetlen embert sem a jövőben, az utolsó munkámat még megcsinálom, amihez ragaszkodik David, de ennyi volt. Tisztességes életet szeretnék élni és ehhez be kell fejeznem a mostani hivatásomat. Tudom, hogy mit miért tettem, tudom, hogy ezek az emberek egytől egyig megérdemelték a büntetésüket, de soha többé nem fogom elvenni egyetlen ember életét sem. Szeretnék normális életet élni; egy normális munkahelyet találni, egy barátnőt és később saját családot. Ez viszont nem fér bele a mostani életvitelem mellett, mert nem szeretnék véletlen balesetnek álcázott dolgokat a családomban.

Azzal is tisztában vagyok, hogy rettenetesen nehéz lesz abbahagyni ezt a tevékenységet, tekintve, hogy David szerint ez a hűségem megrendülése, sőt egyenesen árulás. Volt pár ember, akit ez miatt tett el láb alól, egyik – másikról úgy hírlik, hogy saját maga végezte el a kiiktatást. Félek, sőt rettegek attól, hogy mit fog szólni a döntésemhez, de szerencsére én voltam annyira észnél, hogy semmit ne tudjon rólam. Sem a címemet, sem a civil „munkahelyem” hollétét nem ismeri, ahogy Gustavékról sem tud, sőt apámról sem. Mindig kínosan ügyeltem arra, hogy a kapcsolatunk korlátozódjon a megbízásokra és semmi másra. Persze elcsevegtem vele ha kellett, de gyakorlatilag csak az időjárás rejtelmeibe mentem bele mélyebben és semmi személyes dologba. Én sem tudok róla semmit, a legkonkrétabb dolog, amit ismerek vele kapcsolatban az a gyilkosságainak száma. És ez így van jól. Minél kevesebbet tud rólam annál jobb, hiszen kevesebb az esélye annak, hogy felhasználja ellenem bármilyen formában.

Viszont ezt a munkát még el kell vállalnom, de előtte közölnöm kell Daviddal, hogy ez volt az utolsó és nincs több. Nehéz feladat lesz, de megoldom, mint ahogy eddig is a sokkal nehezebb feladatokat. Kíváncsi vagyok miért ilyen fontos az a meló, ami miatt David nem tűr késlekedést. 

13 éve.....

Sziasztok!

Éppen ma 13 éve, hogy a Tokio Hotel úgy döntött, hogy meghódítja a világot. Az Alienek számára piros betűs ünnep a mai, úgyhogy ünneplejük meg kellőképpen:

Dirty work

Sziasztok! Egy kis kihagyás után végre itt van az újabb történet bevezetője. Bevallom, sokat gondolkodtam azon, hogy ezt megírjam- e vagy inkább hagyjam, de végül a megírás mellett döntöttem. Kicsit abszurd, kicsit durva történet lesz, de nem feltétlen erre a részére szeretnék rámenni. 

Egyelőre 20 részt terveztem, de nálam ez csak emelkedhet, hiszen a Schrei-t sem ennyire terveztem, amikor elkezdtem írni, viszont az  biztos, hogy nem fogom annyira elnyújtani, mint az apa-fia történetet.

A kis monológom után, itt a bevezető, amihez jó olvasást kívánok! :) 

Bevezető

24. Ennyire tehető azoknak a száma, akiket Tom Trümper megölt. Egytől – egyig mind bűnöző és veszélyes ember. Tom megbízója egy David nevű férfi, aki saját kezűleg minimum 40 gyilkosságot követett el, és nem ismeri a kegyelmet vagy a meghátrálást. Eddig egyetlen ember mondott neki ellent, aki mára már halott, mert utolérte a végzete, akit, vagy amit akár Davidnak is hívhatunk.

Tom tudja, hogy mennyire veszélyes ez a munka, de ő erre lett kiképezve. Ölni és nem kegyelmezni. Már évek óta él teljesen egyedül van, mert nem akar senkivel közeli kapcsolatot a munkája miatt, hiszen nem egyszer hallotta már, hogy a bérgyilkosok családjai hirtelen és rejtélyes körülmények között eltűntek és csak évek múlva találták meg őket. Két ember van, akikben száz százalékig megbízik; Gustav és Georg. Gyerekkoruk óta ismerik egymást és mindent tudnak a másikról. Annak ellenére Tom mellett maradtak, hogy ők teljesen normális polgári tevékenységet folytatnak, ugyanis Gustav egy kisboltban dolgozik eladóként, Georg pedig egy vendéglátóegységben pultos.

Tom jelenleg 28 éves és az utolsó munkáját tervezi. Elképzelései szerint még egy megbízása lesz, amihez a megbízója nagyon ragaszkodik – bár eddig még nem tudni miért – és befejezte. Nem öl meg több embert, tisztes polgári életet akar élni, akárcsak a két barátja. Családot akar; egy barátnőt és később gyerekeket, de ehhez fel kell hagynia jelenlegi életével, ami nem lesz könnyű, mivel Davidot senki nem hagyhatja cserben. Márpedig a kilépést a férfi a cserbenhagyásnak, sőt egyenesen árulásnak fogja tekinteni.

Vajon miért ilyen fontos az utolsó munka? Kit kell eltávolítani? Milyen ügyletei lehetnek? Ki lehet az? A történetből választ kapunk mindenre…

*Tom szemszögéből íródik*