World behind my wall

Sziasztok! Több mint egy hónap után itt van a folytatás, amiben lesz egy kis fordulat. Jó olvasást hozzá, és ígérem a következővel gyorsabb leszek! :D

11.: Rendben

Reggel nyúzottan ébredtem fel, ami betudható volt az idegességemnek is. Tudom, hogy nem kellene azon agyalnom, hogy mit csináltak Barbiék miután eljöttem, de egyszerűen szeretem őt, és nem bírom megállni. Végre volt egy normális barátnőm, nem olyan aki kihasznál, erre a szülei belekotnyeleskednek a kapcsolatunkba.

-          Ma mit csinálunk? – kérdeztem Tomot reggeli közben

-          Hát igazság szerint nem számítottam arra, hogy hazajössz, ezért én beterveztem magamnak egy randit és egy fodrászt is.

-          Ja, oké, azt hittem, hogy ráérsz…..

-          Lemondjam őket? – nem is tudom, hogy miért szeretem ennyire a bátyámat

-           Nem, dehogy miattam nem kell. Menj csak nyugodtan majd én elleszek itthon, kitakarítom a szobámat meg ilyenek

Miután Tom elment nekiálltam a szobám takarításának, a tervnek megfelelően. Ablakot mostam, söpörtem, porszívóztam, ágyneműt cseréltem, felmostam, és az íróasztalomon is rendet raktam. Nem is tudtam, hogy fehér az asztalom. Na, jó ez persze a vicc része volt, de komolyan annyi papír és dalszöveg részlet volt ott, hogy azt sem tudtam, hogy hol van az alja. Kották, dalszövegek, versek mindenütt. Miután ezzel is kész voltam kimentem a konyhába és ott kezdtem el takarítani. Úgy éreztem magam, mint a bejárónőnk.

-          Jó napot Herr Kaulitz! Miért takarít? – megérkezett a takarítónő, aki egyből kérdőre vont

-          Menjen csak haza nyugodtan, ma én akarom megcsinálni. Le kell vezetnem ma veszkót valahogy.

Hát nem kellett kétszer mondani neki, elment első szóra is.  Épp a sütőt subickoltam mikor csengettek, ezért gyors levettem a kesztyűmet és mentem ajtót nyitni.

-          Sziasztok! – Barbi és a szülei álltak velem szemben

-          Helló! – köszöntek egyszerre

-          Mit szeretnétek? Esetleg nem jól takarítottam ki a garázst? Vagy nem jó a motor? –kérdeztem szarkasztikusan, mire Brad felhorkant, de nem beszélt

-          Bill én sajnálom, nem akartam, hogy ez legyen. Azt hittem, hogy kettesben töltjük majd a napokat és közben megismerkedsz a szüleimmel és a tesómmal – kezdte Barbi

-          Gyertek be! – még mielőtt valaki meglátja ezt tettem hozzá magamba

-          Bill, tényleg bocsánatot szeretnénk kérni, főleg én. Nem tudom mi ütött belém. szeretem a húgomat és nem akarom, hogy valami olyan emberrel kerüljön össze, aki nem tiszteli és kihasználja. – mondta Brad lehajtott fejjel

-          Nem az fájt a legjobban, hogy dolgoznom kellett, mert azt elviselem, azt is, ha segítenem kell. De mint tegnap is megmondtam, hogy mindennek van határa. Nem azért mentem el hozzátok, hogy a garázst pucoljam, hanem, hogy megismerjelek titeket. Gondolom, nektek sem esne jól, ha most azt mondanám, hogy takarítsátok ki a konyhát. Mondtam, hogy szeretem a rendet, de nehogy már én takarítsak még vendégségben is.  Azt is hallottam, hogy azt mondtátok, hogy nem vagyok a Barbihoz való. De mi alapján? Csak így hasra ütés szerűen el van döntve? Kicsit különbözök az átlagtól, akkor már nem is jó? – néztem rájuk komolyan

-          Bill, most biztos azt gondolod, hogy mennyire koszosak vagyunk, és cselédnek nézünk.  Csak azt akartuk tesztelni, hogy nem-e vered át Barbit. –mondta az anyja, miközben lehajtotta a fejét

-          Nem, nem verem át, de nem értem, hogy mi közötök van hozzá. Őszintén ez a mi kapcsolatunk, mi élünk benne, nektek nincs közötök ahhoz, hogy mi mit csinálunk, ahhoz meg végképp nem, hogy egyedül magánemberként mit cinálok! – kezdtem ideges lenni miattuk

-          Bill, most akkor mi van velünk? – nézett rám Barbi szinte könnyes szemekkel

-          Nem tudom. Nincs szükségem egy ilyen családra…..

Ezután elmentek, én meg felhívtam anyut és elpanaszoltam neki mindezt. Tudtam, hogy ő meg fog érteni, ezért tőle kértem tanácsot. Hál Istennek anyu nagyon tud hatni rám, és ez most is így volt. Most már tudtam, hogy mit kell tennem.

Hamarosan megálltam Barbi háza előtt és becsöngettem.

-          Bill? - nézett rám könnyes szemekkel

-           Barbi… sajnálom, amit mondtam, nem gondoltam komolyan, szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. – mondtam majd a nyakamba borult, közben bevittem a házba

Elmondtam neki még egyszer érthetően, hogy mi volt a problémám alapvetően. Kifejtettem, hogy én nem akarok dolgozni, legalább is nem ilyen munkát, az a bejárónő dolga. Amit nekem kell, azt én megcsinálom, de ne várjanak tőlem csodát. Nem szeretem a kényszer dolgokat, főleg nem vendégségben. Anyu sem mondta neki, hogy mosogasson el.

A beszélgetés után úgy döntöttem, hogy felhívom Tomot, hogy a barátnőmnél alszom, majd holnap megyek haza.

-          Bill, mikor lesz koncertetek? – nézett rám, mire én majdnem elolvadtam

-          Egy hét múlva, de csak két napra megyek el. – mosolyogtam rá

Az egész éjszakát átbeszélgettük és nevettük. Nem is tudom, hogy mikor nevettem ilyen jókat.