Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Tudom,hogy régen volt rész amiért nem is mentegetőzöm,nincs értelme. Most elhoztam nektek a 20.részt is amiben egy furcsa fordulatot vesz az egész történet,ami nagyban megváltoztatja a szereplők életét.  Na de jó olvasást,remélem tetszeni fog. :)

20.: Együtt

Hetek teltek el a balesetem, évek Chris és Charlotte születése óta. Itt az ideje változtatni az egyszerű, szürke mindennapokon. Az ikreim ovisak, Billel délelőtt ketten vagyunk otthon.

Egyik éjjel egy gondolat jutott eszembe,miszerint itt az ideje,hogy még magasabbra repítsük a Tokio Hotel csillagát. Erről Billel és a banda többi tagjával is beszéltem és mind egyet értettek,hogy folytassuk a zenélést.

-         Tom komolyan gondolod ezt a dolgot?  - kérdezte Bill reggeli közben

-         Igen,teljesen és biztos is vagyok benne. A banda nem oszlott fel csak szünetel.

-         Úgy értem fog menni a gyerekek mellett? Tom ők sok energiát igényelnek és nagyobb,kamaszkorukban is sok figyelmet igényelnek. Nem akarom,hogy túlhajtsd magad. Hidd el megértik a rajongók ha csúszunk egy pár évet. – érvelt az öcsém

-         Nem. Nem engedhetünk meg magunknak még pár évet e mellett ha úgy vesszük a gyerekeimnek egész életükben szükségük lesz rám. Ha másoknak is megy akkor nekem is. 

-         De nézzük azt, hogy ők harminc egynéhány évesen vállaltak TUDATOSAN gyereket,neked meg csak úgy jött. Mármint te még nagyon fiatal vagy és…..

-         Bill  24 évesek vagyunk nem leszünk már fiatalabbak,csak öregebbek. Minden egyes évvel sokat veszítünk. Különben is ők oviban vannak délelőtt, délután pedig csak három órakor jönnek haza,így mi tudnánk próbálni reggeltől kettőig.

Pár órával később már úton voltunk a stúdióba,aminek a menedzserem hihetetlen mértékben örült.

-         Akkor jó reggelt mindenkinek így szinte két teljes év alatt először. – köszöntött minket jókedvűen David

-         Először? – tűnődtem el hangosan

-         Kisebb szerepléseken kívül nem nagyon volt mit megbeszélni,így a ZENEkart tekintve igen először. Tehát akkor kezdjünk bele mert soha nem végzünk és gyanítom, hogy próbálni is szeretnétek. Bill azt mondtad,hogy írtál dalokat az évek alatt,amik szerinted elég jók; hadd lássam őket.

David hamar végzett a dalok átnézésével,ami vagy jót jelent vagy nem.

-         Oké Bill,ezek nagyon jók lettek,igazi Billes szövegek,illetve nagyon jól illusztráltad a jelenlegi és az elmúlt évet is dalokban. Akkor a következő a terv: elkezdjük hangszerekkel is próbálni őket, 1 hónap múlva ha minden tökéletesen megy felénekled a srácok pedig intézik a többit.

-         De kéne valami amivel visszatérhetünk nem? – kérdeztem

-         Igen,jól mondod Tom, vissza fogunk térni igazi bandához hűen, egy díjátadó keretében ami egy  sajtókonferencia után lesz; legalábbis ez van tervben. Máris nagyon sok felkérés jött felétek: reklámok, zenei események, zsűrizés. A zsűri széket mondjuk csak az ikreknek,de nektek Gustav és Georg egy rajongók közti novella verseny zsűrizését ajánlották fel. Holnapra el kéne döntenetek,hogy el-e vállaljátok őket,mert le kell adnom a papírokat.

-         Hát de ez a zsűrizés az egész napomat átalakítaná. Nem? – kérdezte Bill

-         De igen,viszont valamivel elő kell rukkolni az új CD-ig. Ez jó ötletnek tűnik.  – érvelt David

-         Mikortól lenne? –kérdeztem teljesen váratlanul

-         Hetek kérdése,hogy bejelentik a zsűrit aztán a kezdést is. Nem tudom még én sem ennél konkrétabban.

-         Holnap megmondom a választ,ezen még gondolkodnom kell.

-         Persze,mondtam csak holnapra kell.

Ezek után már csak próbáltunk a bandával,régi dalokat. Jó volt egy kicsit nosztalgiázni a srácokkal,úgyis olyan régen voltunk már együtt.

Később hazamentünk a saját lakásainkban,és otthon vártak rám az  akiket a világon a legjobban szeretek Bill mellett,a gyerekeim.

* Komit kaphatok?*